Geritwo remek összefoglalója az idei alapvetésről: Mi a fene az a network vision? de tényleg!

Saját házam tájáról pedig:

1. Ügynökségek – merre tovább? avagy hogyan alkalmazkodhat az ügynökségi modell a változó viszonyokhoz;
2. Piacvezetők avagy hogyan látja a piacot a hazai háromból két nagy, a Sanoma és az Origo;
3. Online GRP avagy hogyan írjunk olyan posztot, amit csak a legelvetemültebb médiás olvasóink fognak érteni.

Ide kéne valami frappáns zárás, ami nem “függöny” ;) Deccit.

Update: A konferenciához kapcsolódó posztjaim elérhetők pdf-ben.

A konferenciának idén is van blogja, amit egy remek – úgy is mondhatnám szakértői =:) – csapattal fogunk írni – Kelttel, Benedekkel, Konráddal, Geritwo-val, Gazzsal, Longhanddel és Karmával.

A magam részéről – lassan írhatom, hogy szokás szerint – a média- és ügynökség-rilétid témákra csaptam le:

• Hugo Llebres Vara (Media Contacts) előadása a “változó világ és a globális kommunikációs ügynökség- és szolgáltatás-fejlesztés viszonyáról” (Agency Evolution, 14:30-tól)
• Origo vs. Sanoma irányvonal – merre tartanak a nagyok? (Piacvezetők 2.0, 15:30-tól)
• Origo és kirowski az online GRP-ról – mit tud ez a mutató online területen? (Online GRP, 17:10-től)

Gyertek! =:)

Update: Előzetesek a konferencia blogján: Ügynökség, Média, GRP

Az első két előadás áttekintést adott az online kutatás helyzetéről, előnyeiről, használhatóságáról. Klenovszki János (NRC) és Máth András (Ringier) indító előadásából kiderült, hogy az online piackutatás egyre nagyobb teret nyer a hagyományos módszerekkel szemben, az EU-ban 34%, az USA-ban pedig már 58% az online végzett piackutatások aránya.

Magyarországon 1999-ben indultak az első online kutatások, s napjainkra már több százra nőtt a számuk. A korai kutatásokkal ellentétben már nem csak honlapok a megrendelők, hanem egyéb médiumok, távközlési, pénzügyi és FMCG cégek. Több – akár 50,000 fős – kutatási panel létezik, amely segíti a célzott, irányított mintavételt. A kérdőívek összeállítása is egyre könnyebbé válik a szerkesztő programoknak köszönhetően. A kutatás lefolytatásának ideje kb. 15-ről mindössze 5 napra csökkent, s ez magában foglalja a kérdőív programozást, adatfelvételt és -feldolgozást is. (Az adatok feldolgozása és a riportolás automatikus.) Megjelentek az online kutatásra szakosodott cégek is. Ezzel együtt az online kutatásnak még mindig az elején tartunk, amikor is az offline módszerek adaptációja zajlik.

Az online kutatásokkal kapcsolatos fő aggályok közé tartozik a penetráció kérdése. Látható azonban, hogy már most is számos olyan célcsoport létezik, amely jól lefedhető. Így például különösen alkalmas ez a módszer a 18-49 AB (78%), 15-24 évesek (71%), aktív ABC (65%) megkérdezésére. Magas az internetezők aránya a gyorsétterem látogatók (78%), műszaki bolt (69%) és fotóbolt (62%) látogatók, valamint energiaital fogyasztók (66%) stb. körében is.

Az online kutatás fontos előnye, hogy komplexebb lehet a személyes vagy telefonos megkérdezésnél, így a célcsoport pontosabban és mélyebben megismerhető. A kérdőív kitöltés és kérdéstípusok esetében a multimédia beágyazás, a többféle skála és a randomizálás jelent fontos többletet az offline kutatásokhoz képest. Az online kutatás kiküszöböli a kérdezői hibát, ami a megkérdezett kiválasztásánál, illetve a kitöltésnél fordulhat elő. Éppen így a kérdezőbiztos státusza sem befolyásolja a megkérdezettet. A kutatás maga gyorsabb, pontosabb, az adatok jobb minőségűek, mint az offline esetében. Az adatfelvétel rendkívül költséghatékony, hiszen nincsenek kérdezőbiztosok, nincs postai, nyomatatási vagy telefon költség, s az adatok feldolgozása is szoftveresen történik. További előnyt jelent az anonim adatfelvétel (kritikusabb válaszok), illetve az, hogy nincs időkorlát (akkor töltik ki, amikor akarják, gondolkodhatnak a válaszon.)

A második előadó, Pillók Péter (Ifjúságkutató Intézet) gyakorlati példája jól kiegészítette az első, elméleti előadást. Ő a Blikk – Vége a képmutatásnak kampány értékelésén keresztül hasonlította össze a három módszert (CATI/telefonos, CAPI/személyes, CAWI/online kérdezés). A minta mindhárom esetben ~1,000 fő volt. Ami a költségeket illeti, ha az online megkérdezést egy egységnek tekintjük, akkor a CATI másfélszeres, a CAPI pedig kétszeres költséggel járt. A legkevesebb időt a CAWI vette igénybe (az adatfelvétel 2 nap, az adatbázis átadásáig összesen 4 nap), ezt követte a CATI (3 nap, összesen 7 nap), míg a CAPI sokkal több idővel járt (16 nap, összesen 20 nap). A válaszadási arány a CAPI esetében 50%, a CATI esetében 29%, a CAWI esetében 20% volt. (Az adatfelvétel azonban csak 2 napig zajlott az utóbbi esetében.) A reklámanyag bemutatása,az adatfelvétel ideje, a kérdőív kezelhetősége, a kitöltés ideje és a projekt ideje tekintetében az online kutatás bizonyult a legjobbnak. A kiválasztás, reprezentativitás, a célcsoport és minta, valamint az adatminőség szempontjából viszont a CAPI teljesített legjobban (a legkevesebb hiányzó adat egyébként a CAWI esetén fordult elő).

A második blokkból Síklaki István (Meroving) előadásáról, amely az online kvalitatív kutatások módszertani alapjairól szólt, érdemes írni néhány gondolatot. A kvalitatív kutatásban nehézséget jelent, hogy a viselkedést a tudattalan, automatikus folyamatok alakítják, melyeknek csak az eredménye válik tudatossá. Az offline fókuszcsoportos kutatás esetében a résztvevők a “helyes” választ próbálják megtalálni, és a csoportdinamika is torzító tényezőként lép fel (véleményvezér befolyása, konformitás, társas fertőzés, látszólagos egyetértés).

Az online fókuszcsoport a nehézségek többségét kiküszöböli. A chat-szobában erős csoportidentitás alakul ki, ugyanakkor a fenti csoportdinamikai tényezők kevésbé működnek, hiszen azok többsége non-verbális csatornákon közvetítődik. Online fókuszcsoport esetén lehetőség van arra, hogy a kutatás megrendelője észrevétlenül üzenjen a moderátornak (nem kell cetlit küldenie…), illetve a privát szobák lehetővé teszik, hogy a többiek tudta nélkül lehessen valakit “helyre tenni”. Így ezek a háttérben zajlanak, nem befolyásolják a csoport hangulatát. Az anonimitás enyhíti a megjelenésből, státuszból eredő különbségeket, illetve elősegíti az attitűdök nyíltabb vállalását is. Itt egy introvertált egyén is érvényesülhet, hiszen nem kell megküzdenie a szó megszerzésért.

Az online fókuszcsoport további előnyei a költséghatékonyság, a logisztikai problémák megszűnése (bárhonnan részt vehetnek a megkérdezettek), a kevesebb idő ráfordítás, gyorsaság, interaktivitás (finomhangolás), és a “lépcsőházi bölcsesség” kihasználása (a chat-szoba nyitva maradhat még, hogy a csoporttagok később is elmondhassák, ami eszükbe jut).

Az online fókuszcsoport hátrányai végső soron az előnyeiből származnak. A személyes kapcsolat, a szubjektív élmény és a non-verbális csatornák hiánya bizonyos kutatások esetén hátrányos lehet. (Egy kicsit hiányoztak innen a konkrét példák, hogy milyen termékek/szolgáltatások esetében szuperjó és mikor kevésbé megfelelő ez a módszer, de talán már nem fért bele az időbe.)

A harmadik blokkban szereplő, az online kutatás célcsoportjairól szóló előadásról nem írnék részletesen, inkább egy linket szúrok be, ahol elérhető néhány adat a WIP 2007-ből az EU országok, köztük hazánk lakossági internethasználatával kapcsolatban (EU27 internet hozzáférés, szélessáv aránya, generációs szakadék, internetes tevékenységek, heti internetezők nemek és korcsoportok szerint stb.). Amit még érdemes kiemelni, hogy jelenleg a hazai lakosság 45%-a használja az internetet valamilyen gyakorisággal, ami a diffúziós görbe korai többségén belül húzódik, és az előadó szerint a maximuma 60-70% körül várható.

Az utolsó blokkban még tanulságos volt az online panelekkel foglalkozó két előadás, de ezekről már nincs energiám írni, és végképp távol állnak a “területemtől”. =:) Azért egy backlink a zseniális faragatlan blognak még belefér.

A szervezéssel kapcsolatban néhány észrevétel: irányjelzők hiányában az épületen belül fürdőköpenyes bácsik közt sasszézva érkeztem a helyszínre többedmagammal. A program időben megcsúszott, ezért elmaradt az utolsó kerekasztal. A jegyzeteimnek nem lett volna elég a kapott füzetke, még jó, hogy volt spss repi tömb. Nem volt konferencia wifi, még jó, hogy nem cipeltem notit. (Csak az index-et lehetett nézni, reklámok nélkül, mert azok másik szerverről jönnek…) Az ebéd finom volt, a médiahiénák belaktak, de meg is érdemelték a reklám-előadások meghallgatásáért.

A végére csak néhány kérdésem maradt az online kutatás kapcsán. Mikor lesz végre egy online reklám konferencia, amely kiemelten foglalkozik a minket érintő és érdeklő kutatásokkal? Ki a fene lesz a befutó az ügynökségekért és tartalomszolgáltatókért folytatott versenyben? Ki diktálja végül a feltételeket (média vs. ügynökségek)?

Ennyi énblogolás elég is volt, back to business. Két prezentációt láttunk, az első a Win Live (leánykori nevén MSN) Messengeren futtatott hazai hirdetésekkel kapcsolatos tapasztalatokat mutatta be, a második pedig felvillantott pár adatot egy friss MS-MTV kutatásból, amely a 10-20 éves fiatalok médiahasználatát vizsgálta.

A Messenger hazai szerepéről azt érdemes tudni, hogy 2.01 milló “aktív” felhasználója van, azaz ennyien lépnek be havonta legalább egyszer a szolgáltatásba. A napi egyedi látogatók száma 700 ezer, akiknek 45%-a 14-24 éves fiatal és további 15%-a 25-34 éves. A Messenger más országokkal összehasonlítva itthon meglehetősen populáris, a netezők 66%-a használja valamilyen gyakorisággal. Ami a hirdetéseket illeti, a hagyományos megoldásokat (half banner, kinyíló banner, tab) a hazai hirdetők is kipróbálták, de a personal expressions bevállalása még várat magára. A kampánytapasztalatok azt mutatják, hogy a hirdetések sikeresen keltik fel a felhasználók figyelmét, de ennek oka valószínüleg az újszerűségben, szoktlanságban keresendő. A targetált megjelenések persze itt is nagyságrendekkel jobban működnek. Kimondva-kimondatlanul, idővel a felhasználói érdeklődés (CTR-ben kifejezve: 1.8% felett) várhatóan csökken majd. Sajnos egyéb mutatók nem állnak rendelkezésre, így nem tudtuk meg, hogy a Nike mennyi cipőt és az Opel hány Corsát adott el a Messenger hirdetésnek köszönhetően =:) Nagy kár, hogy a tab hirdetést továbbra is három hónapra kell megvásárolni – annak ellenére, hogy tartalmát két-három hetente ajánlott frissíteni! A rendelkezésre álló adatok szerint a kezdeti őrület lecsengése után is napi több tízezres letöltéssel szerepelnek a tabek, ami nem is rossz. Egyébként – állítólag – a kezdeti technikai nehézségek megoldódni látszanak, rugalmasabb kedvezményekkel dolgoznak és már CT-alapú kampányok futtatására is van lehetőség. Sokadikként a sorban mi is kipróbáljuk, de az eredményeket sajna megtartom magamnak (meg az ügyfélnek). =:)

A második prezit Arend Hendriks tartotta, aki az eddig megismert MS emberekhez hasonlóan jó fejnek bizonyult. (Úgy látszik, arrafelé a felvételnél ezt a körülényt is ellenőrzik. =:) Arend inkább ismert általánosságokat mondott a fiatalok médiahasználatáról, amiből azt érdemes kiemelni, hogy míg a fiatalok a tévé előtt passzívan és unatkozva ülnek, addig a gép előtt akár egész nap elvannak úgy, hogy egy percet sem unatkoznak. A különböző korosztályoknak más és más igényeik vannak, de az ezekre adott válaszok, megoldások között mindenütt előkelő helyen szerepel az instant messaging (az azonnali üzenetküldés csak szerintem hangzik gázul?). És hogy miért olyan népszerű az IM? Mert ingyenes, mert privát (szülői kontrolltól mentes), mert jobban odamondhatsz, mintha szemtől szemben lennél valakivel (ismerős?), mert instant, de nem annyira, hogy ne gondolkodhass el a legjobb válaszon. És persze eldöntheted, hogy kikkel akarsz beszélni, és megteheted, hogy nem válaszolsz, ha nincs kedved. Éppen ezért biztonságos is. Az IM vonzereje a kapcsolatban és nem a tartalomban keresendő. Marketing szempontból pedig az a fontos, hogy az IM lehetővé teszi a brandek számára, hogy olyan világba lépjenek, ahol közönségük aktív befogadó és részes, ahol valódi interakció zajlik.

Néhány kép az eseményről – szigorúan egocentrikusan:

A konyha =:)

Konyhatündér =:)))

Ugyanaz a téma még egyszer, idétlen kéztartással

Kolleginasz… tényleg ekkora nagy dög vagyok???

Kolleginasz – tágabban véve

Arend

Mindenki, de senki sem látszik =:)

Készül az empada, de ami még fontosabb…

…a háttérben tovább szerveződik a Banner Szövetség!

(Az oknyomozás bizonytalan időre elhalasztva.)

Ott és akkor nem kavart nagy port, de szerintem fontos bejelentést tett az Origo, amiből nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni. Egy olyan területre nyomulnak be, aminek igazából nincs előzménye a hazai piacon.

Egy affiliate networköt akarnak indítani 2008 tavaszán, ami több szempontból is érdekes vállalkozás. Szerintem meg is ér egy külön posztot majd. Előljáróban annyit, hogy a korábban revnyúlolt Commission Junctionhöz hasonló vállalkozásra készülnek (amelynek használatáról egyébként szintén írtam már korábban). Ebből is okulva úgy gondolom, sok macerával fog járni a bevezetés és igencsak kérdéses a sikere.

• El tud-e tartani ez a piac akár egy ilyen networköt? (Bár nem félek, hogy éhen hal az Origo =:)
• Mit szól a többi (nagy) médiatulajdonos, hogy az Origo és nem egy független szereplő áll mögötte? Van-e esély rá, hogy az Origós és AdNetworkös oldalakon kívül más tartalomszolgáltató is legyen?
• Megéri-e ez, és ha igen kinek?
• Kell-e ez a macera az ügynökségeknek?
• Hogyan szolgálják ki a hirdetéseket? Összeházasodnak az Adverticummal?
• Van-e esély rá, hogy CPA alapon működjön a hálózat vagy PPC-re lesz “kárhoztatva”?
• Van-e annyi online tranzakció, hogy működjön a rendszer (CPA alapon)?

Már látom, hogy meg kell keresnem Somogyi Péter Pált, ha szeretnék választ kapni a kérdésekre…

Végül, az előadásokra visszatérve, Tóth András már említett prezijét emelem ki, amely stílusra, hangvételre, előadásmódra messze a legjobb volt. Egyszerű, vicces slide-okkal, frappáns és releváns észrevételekkel a keresőmarketingről mint szakmáról (és végső soron az online vagy bármilyen bizniszről), pontosabban annak nehézségeiről, buktatóiról, 10 pontban:

1. Kemény dió ez, hiszen ígéreteket (aka lufi =:) kell eladni, olyan dolgokat, melyek csak hosszú távon éreztetik igazán a hatásukat.

2. Cégeknek kell eladni, és korántsem mindegy, hogy azok éppen milyen életszakaszban vannak. A növekedési szakaszban lévőknek kis büdzséik vannak, s a megtérülés az elsődleges a számukra, az öregedő, nagy cégek pedig már csak büdzsét költenek és a főnökeiknek próbálnak megfelelni…

3. Új területről van szó, így rengeteg a szélhámos, és sajnos sokan be is dőlnek nekik.

4. Olyan ez, mint a foci meg a politika: mindenki ért hozzá.

5. Nagyon jellemző a “nem nehéz megcsinálni, bízzuk hát meg a szomszéd Pistikét olcsóért” mentalitás.

6. Nincs látszata és lassan hat.

7. A lényeget mutatja =:)

8. Hirdetni is kell egy site felfuttatásához, nem elég az optimalizáció.

9. Szükség van releváns tartalomra.

10. Élesedik a verseny, egyre nehezebb az első helyre kerülni és ott is maradni. Pedig a szánhúzó kutyáknál is a második sortól kezdve már ugyanazok a kilátások =:))

Sajnos az utolsó előadáson és a kerekasztal beszélgetésen már nem tudtam ott lenni, de így legalább nem írok több postot… Így is három hétre hónapra előre dolgoztam =:)

Amit még fontos megemlíteni: jó volt a társaság. Szinte mindenki ott volt, aki számít, bár persze még – legalábbis nekem – nem volt több az ismerős, mint az idegen. A helyszín, a Telekom székház pedig amúgy is jó emlékeket idéz, hiszen ott csöppentem bele másfél éve offline módon is a hazai webkettőbe (stílszerűen a Web 2.0 Syposiumon).

Szeder Petivel tovább építettük és promotáltuk az idei IH-n alapított, MLM rendszerben szerveződő Banner Szövetséget (aka Hungarian Banner Association), aminek head of leaderboardja (gyk. vezetője) Peti. Jómagam a head of billboard tisztét töltöm be =:) Briefly: a belépéshez venned kell ezer AV-t ezer Ft-ért, aminek 10%-a megy a közösbe, aztán ha beléptetsz valakit, akkor kapsz valami részesedést vagy miafene =:))) Az első rendezvény várhatóan a Standard Banner (468*60 forevör!!!) Napja lesz. De mondanom sem kell, hogy már az ATL kampány egyes elemei is bevetésre készen állnak. Szóval érzem, hogy ez a szövetség még sokat tesz le az asztalra…

Komolytalanság és konferenciabeszámoló lezárva. =:)

Marckini izgalmas és tanulságos alapvetése után kicsit száraznak tűnt Darvas Péter (Szonda Ipsos) adatokban bővelkedő prezije a keresés hazai szerepéről. Persze ha elérhető lesz, érdemes letölteni, hiszen – a korábbi szondás előadásokhoz hasonlóan – ez is kézzel fogható kutatási adatokat, konkrét számokat tesz a feltételezések, előérzetek mögé, illetve friss adatokkal szolgál a jelenlegi helyzetről.

Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy a keresés a leggyakoribb online tevékenység, és keresőket a hazai 15+ internetező közönség 90%-a használ. Ami a célcsoportokat illeti, a fiatalok, diplomások, vezető pozícióban lévők a legaktívabb keresők. A keresőmotorok közül havi elérés szempontjából (is) a Google viszi a prímet (rch 86%), jócskán lemaradva követi a live (rch 51%), majd megintcsak leszakadva a Yahoo (rch 28%) és a Tango (rch 28%), illetve a végén kullogva az ok.hu (rch 2%). A keresés tölti ki a webhasználatra fordított idő 9%-át, illetve a látogatások 7%-át.

A Szonda Ipsos a Google részesedését a keresők piacán 95%-ra teszi. Persze ahány előadás, annyi adat hangzott el ezzel kapcsolatban. Erica Schmidtnél (Isobar) például ez “csak” 75%, míg Peter Vidovic-nál (Etarget) mindössze 35%. Zárójel: Ennyire eltérő szempontok szerint vizsgáltak vagy spontán hasraütésből születtek ezek a számok?! (Update: Úgy tűnik, itt sikerült összemosnom a kereső- és ppc piacot. Szori vagyok.)

A Szonda Ipsos adatai szerint a Google, Etarget és Ctnetwork hirdetésekre havonta ~811 ezer internetező kattint rá. A vásárlás előtti infókeresésben is egyre nő a keresők szerepe, míg 2005-ben a 15+ netezőknek csupán 31%-a keresett gyakran infót vásárlás előtt, 2007-ben ez az erány már 67%. Főként a fiatalabbakra, képzettebbekre és magasabb ESOMAR státuszúakra jellemző ez a tevékenység. A keresés elsődleges helye a kereső (47%), amely mögött messze lemaradnak a márkaoldalak (16%), tematikus site-ok (10%), katalógusok (7%) és webáruházak (5%).

Az előadás már csak azért is időszerű volt, mert lehetett kicsit promózni a mostantól már fizetős gIA kutatást, amely minden hendikepje ellenére hiánypótló a hazai piacon.

Darvast Mr. Google Hungary (Peresztegi Zoltán) követte, akiről leginkább azért emlékezem meg, mert csalódást okozott. Többet vártam tőle erre az alkalomra! Peresztegi némi nemű célcsoporttévesztésben lehetett, mert szinte kizárólag a Google szolgáltatásait ismertette egy elvileg szakmai közönséggel… És igen, még az adwords-öt és adsense-t is. Az előadás egyébként a laikus és/vagy szakmai híreket nem követő hallgatók számára hasznos lehetett, hiszen a kevésbé előtérben lévő (trends, analytics, gadget-ek), illetve új (videó hirdetés, mobile) szolgáltatásokról is szó esett. A csalódást a látvány sem feledtette =;)

Hm, és még mindig maradt, amiről írnék. Folyt. köv.

Azért csak részben, mert az előadások színvonala eléggé változatos volt. Erős kezdés után kicsit ellaposodott a dolog, különösen igaz ez a médiaajánlat-jellegű prezikre. A délutánt Tóth András dobta fel, aki laikusként közelített a témához, de olyan személyiség, aki bármikor, bármiről, bármennyit képes élvezetesen előadni. Szvsz tréninget kellett volna tartania a többieknek – tisztelet a kivétel(ek)nek. =:)

Az erős kezdés alatt elsősorban Fredrick Marckini (iProspect alapító) ütős előadását értettem a marketing jövőjéről. A prezi központi gondolata az “eternal life”, azaz a tartalmak örök élete. Ennek kulcsa a digitalizáció, aminek segítségével a tartalmak örökké elérhetővé és kereshetővé válnak. A cégeknek pedig sok és jól optimalizált tartalommal kell jelen lenniük ebben a világban, hogy közönségük megtalálja őket. A digitalizáció és a távközlési eszközök konvergenciája mentén a keresés hely, idő és platform-független lesz. A médium nem fog számítani többé.

Az alapvetés mellett Marckini kiemelte, hogy a felhasználók már most sem csak a keresőkben keresnek, hanem gyakorlatilag mindenhol: a youtube-on videókat (sőt reklámokat), az animal planeten állatokkal kapcsolatos infókat stb. stb. A különböző keresőben pedig más és más keresések jellemzőek, így pl. a “seal” keresőszóra egészen más eredményeket kapunk a Google-ben, a YouTube-on vagy az Animal Planeten… A közösségi keresésnek egyre nagyobb szerepe lesz, hiszen az információ tengerben szükség van eligazodási pontokra, biztonságra, és persze az időnk sem végtelen, hogy mindent átnézhessünk. A közösségek szerepe tovább nő, és a márkák közül az lesz a nyerő, amelyik belép ezekbe, amelyikről a fogyasztók a legjobb történeteket “mesélik” (blogolnak, diggelnek, fotót és videót osztanak meg stb.). A kulcs, hogy a márkák hívják meg a közönséget a termékeikkel kapcsolatos tartalomteremtésre és biztosítsák a helyet ezek megosztására.

A folyamat eredményeként a keresés az offline világnak is része lesz (pl. on-demand műsorok). A digitalizáció self-service és on-demand világot teremt. A digitális tévé esetében megszűnik a főműsoridő fogalma, a tévé reklám veszít hatékonyságából, s a hirdetőknek új utakat kell keresniük (pl. product placement). A fejlődő mobil technológiák pedig végképp megszüntetik a tartalomfogyasztás helyhez kötöttségét.

Marckini előadása azért is volt nagyon profi, mert alapvető információkat, tudásmorzsákat szervezett rendszerbe, új megvilágításba helyezte és a jövőbe is kivetítette őket. Pontosan a megfelelő arányban foglalkozott a különböző témákkal, kezdve az alapokkal (fizetett vs. organikus találatok fogalma és súlya, az első három találati oldalon való megjelenés fontossága, optimalizálási alapok), folytatva az optimalizálás nehézségeivel (pl. különböző közönségek, egyének eltérő nyelvhasználata).

Kitért arra is, hogy a keresésnek milyen fontos szerepe van a pr tevékenységben. A “search-leveraged PR” gondolata és az adott tippek (kereső-optimalizált pr cikkek), ismertetett trükkök (megjelenés a Google, Yahoo stb. News oldalain) igencsak hasznosak és elgondolkodtatóak lehetnek a píáros kollégák számára.

Az előadásból egyébként nem maradtak ki a kurrens és a már némileg megkopott buzzwordök sem, úgyis mint long tail, collaborative filtering vagy social search. =:)

All in all, nagyon jó előadás volt, s már emiatt is megérte elmenni.

Kicsit hosszúra nyúlt a post, úgyhogy folyt. köv. (Nem, nem egy hónap múlva =:))

Igaz, csak az IMA konferencia második napján vettem részt, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy nagyon jól sikerült a rendezvény. Mi pedig gondosan írtuk a konfblogot, így aki nem tudott eljönni, követhette az eseményeket, vagy áttekintheti utólag, aki pedig ott volt, annak is plusz infókat ad előzetesekkel, videókkal, twitter live közvetítéssel meg egyéb trendi dolgokkal. Egybehangzó vélemények szerint a konfblog nagyon színvonalas lett, büszkék lehetünk rá – nagy kár, hogy nem kapott nagyobb publicitást.

A pénteki napon voltam ott, amikor is egyértelműen Paul Marsden vitte a prímet, aki eszméletlenül szuggesztív előadást tartott szóbeszéd alapú marketing témában. A másik kedvencem nop előadása volt, aki nem átallott egy olyan dologról, egészen pontosan a felhasználók által készített reklámról beszélni, amit még nem rágtak át ötvenszer, és remek insight-ot adott a témához.

Hű olvasóim kedvéért összegyűjtöttem az ott publikált írásaimat =;)

A forradalmár profilja – Exkluzív kutatási eredmények – az IMA 2007 számára készült, az új csatornákat és eszközöket már használó fogyasztók elemzésével foglalkozó tanulmány. Előadó: Kurucz Imre, nrc

• előzetes: Forradalmat tetszettünk csinálni
• beszámoló: Az internet szerepe a vásárlói döntésekben

Create Time – amikor a fogyasztók építik a márkát – „Kedves reklámos kollégák! Egy sereg új munkatársérkezett, ők a fogyasztók. Reklámokat fognak készíteni. Kellemes együttmőködést velük!” Előadó: Novák Péter, kirowski

• előzetes: Reklámcsinálók
• beszámoló: Jönnek a barbárok?!

A média és a kutatások – Milyen kutatásokra és kimutatásokra lenne szüksége a médiának az interaktív csatornákban rejlő lehetőségek teljes kiaknázásához? Moderátor: Kozári István, Initiative. Résztvevők: Máth András, Ringier; Kurucz Imre, nrc; Darvas Péter, Szonda Ipsos; Varga Károly, Webaudit; Müller Kornél, Unilever.

• beszámoló: Média vs. kutatások

Nem tudom megállni, szólnom kell pár szót “bloggerként” is, hogy szerintem mi az, amivel legközelebb még jobb konfblogot lehetne csinálni. Az infrastruktúrával nem szeretnék különösebben foglalkozni: jó lenne egy helyiség a bloggereknek, ahol lepakolhatják a cuccukat, mert nyilván nem hagyjuk szívesen őrizetlenül a notikat, kamerákat. Ugyancsak jó lett volna tudni róla, hogy van dedikált wifi, és persze konnektorból sohasem elég =:)

A blog tartalmi részével semmi gond sem volt, hiszen elég jó kis csapat állt mögötte. Viszont jobb kereshetőséget kellene biztosítani, egyrészt az előadások címének a postokhoz kapcsolásával, másrészt kategóriák vagy cimkék megjelenítésével. Jó lenne, ha lehetne a postok szerzői, illetve tartalomtípus (előzetes vs. beszámoló, interjú, videó vs. text stb.) szerint listázni a bejegyzéseket.

Leginkább azonban a publicitás hiányzott. Egyrészt magán a konferencián: emlékeim szerint Kozári István volt az egyetlen, aki említést tett róla. Másrészt hirdetéssel is érdemes lenne megnyomni a blogot, releváns felületeken és keresőben való megjelenéssel. Mégiscsak az lenne az igazi, ha egy konfblog a szakmai párbeszéd helyszíne lehetne, nem pedig a Blogter címlapról érkező énbloggerek játszótere.

Konferenciablog? Persze, hogy lesz. Sőt jómagam is tagja lettem a már-már szokásos konfblogger különítménynek: Pollner, Konrád, Tóth Benedek, Kelt, Dw, Doransky és Márk, akikkel az IH óta már egészen összeszokott csapatot alkotunk.

Konferenciablogolás. Aha. Láttunk már ilyet: néhány post, sokszor az is “live”, a vége felé pedig teljes alámerülés a háttércsatornában, viháncolás a hátsó sorban… A postokat meg jó ha azok elolvassák, akik írták őket.

Pontosan ez az, amivel most szakítunk =:) A korábbi tapasztalatokból okulva ezúttal egészen másképp csináljuk: tervezetten, szervezetten, és …tadam… felkészülünk a témákból is. A magam részéről gyorsaságot és post-rengeteget nem ígérhetek, sajna a piszmogós, mindent ötször átrágós, egyet-kettőt ráalvós fajta vagyok, de igyekszem =:) A témák közül nem meglepő módon a média vonatkozásúakra tettem rá a mancsomat.

Lényeg a lényeg: olyan blogot írunk majd, s nem csak a konferencia idején, hanem azt megelőzően is, amelyet érdemes lesz másoknak is követni, mert előzetes infókat, háttérismereteket ad a konfon szereplő témákhoz, beszámol az előadásokról és értékeli azokat… Tóth Benedek, Kelt és Doransky személye pedig máris elég biztosíték arra, hogy a cucc baromira webkettes lesz =;)

A konfblog a Blogteren lakik.

(PS Azért ne hagyatkozzatok csak a blogra, inkább gyertek el.)

Alig érkeztünk a helyszínre, máris kezünkbe nyomtak egy origós maszkot, amit a sisak alatt kellett viselni. A kolleginákkal először riadtan figyeltük a gokarttal száguldozó „kollégákat”, és rögtön be is rezeltünk a gondolattól, hogy beszálljunk ezekbe a kis rakétákba. Remegő lábbal vártuk a sorunkat :) Úgy gondoltuk, hogy koedukált mezőnyben a túlélésre nem sok esélyünk van, ezért csak-lány körben indultunk. A menetek 5 körből álltak, és a legjobb időnk számított mérvadónak. A magam részéről három menetben indultam, és az elsőben elért legjobb eredményemet a végére mintegy 14 másodperccel sikerült javítanom.

A gokartok végsebessége – állítólag :) – 50 km/h körül van, mi azonban legalább 220-szal hasítottunk! Mivel vezetési tapasztalatom csak és kizárólag a NFS-sorozathoz kapcsolódik, ehhez az élményhez kellett mérnem a gokartos teljesítményemet is. :) Nagyon élveztem! Az első bizonytalan körök után már egyre kevésbé törődtem azzal, hogy lassítsak a kanyarokban vagy hogy tartózkodjak a pályát kijelölő (autó)gumi-gyűrű átszabásától. Az előzések, keresztbe fordítások és fordulások, no meg jó nagy ütközések sem maradhattak ki! A napi feszkót levezetve egy-egy ötkörös roham után felpörögve és boldogan kászálódtunk ki a gokartokból, a legtöbbször „k*rva jó volt!” felkiáltással :)

Követtük a szokásos patternt: a lányok és a fiúk külön elbírálás alá estek – szerencsére! Mindkét nem versenyében 5 helyezettet hirdettek, akiknek a jutalma – a néven és címen, kupán és pezsgőn kívül – igazi rally-zás volt (ún. „élményszerző autózás”). Ami az eredményeket illeti, a dobogóról éppen csak lemaradtunk. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a mezőnyt maguk mögé utasító mindshare-es és mediaedge-es lányzók több kört futottak, és ha mi is annyit mentünk volna, és… szóval tuti, hogy mi nyerünk, igaz Kat? ;) )

Visszatérve a nyereményre: autóversenyzők mellett fülig beszíjazva, rally BMW-kkel és Opelekkel tapasztalhattuk meg a száguldás élményét a Hungaroringen. Én az a típus vagyok, aki már egy sima autózás során is hamar rosszul lesz, de ezt nem hagyhattam ki! A hosszú egyenes szakaszokon alig éreztem a sebességet, a kanyarok viszont – ahol mondjuk 80 km/h-t visszavettünk a sebességből – fizikailag is rendesen megterheltek. Alig tudtam a nyakamon tartani a százkilóssá vált fejemet! :D Néhány élesebb kanyar, (szerintem szándékos) kicsapódás a pályaszélre, gyomor balra csúszva, szídobogás, széles vigyor, és a már említett felkiáltás :) – élmény volt, nem hiába ez a neve.

A rally-zás után várt még egy kiruccanás az irányítóba, ahol fény derült rá, hogy hogyan tudják olyan profin levezényelni az eseményeket. Hajmeresztő sztorikat hallhattunk a Hungaroring és igazából az egész autóversenyzés történetéből – kár, hogy olyan keveset maradhattunk. Kellemes fáradtsággal, a rally-zás után még sajgó fejjel sokáig elhallgattam volna az izgalmas sztorikat és insider infókat! Ez is pont olyan, mint az összes szakma: úgy érdemes csinálni, ha imádod, és az előadó részéről ebben nem is volt hiba!

Eszméletlenül jól éreztük magunkat, és ezt szerintem Arcus-média szinten elmondhatom.

Az eseményket egyébként profi fotós követte végig, még nincs meg az összes fotó, de ízelítőül íme néhány:

Mesi – a fontolva haladó

Kat – a bájos jr rakétavezető

Rabbit – az elvetemült száguldó

István – a szerény killer :)

Karesz – ezerrel előre, mert…

…nyomában a kiro!

Rabbit még egyszer – a szerénység jegyében

…nyomában a kiro!

A fiúk versenye – T-Mobile vs kiro

Női olvasóink kérték :) – Karesz még egyszer

Köszi origo!

(Kíváncsi vagyok, hogy a napzáró eszem-iszom, amire sajnos nem tudtam már elmenni, hogyan sikerült.)