A Digitális Mesterkurzus mögött a hazai digitális iparágat összefogó két legnagyobb szakmai szervezet, az IAB Hungary és a MAKSZ áll, melyeknek tagságába tartozik a hazai digitális piac összes fontosabb szereplője.

A képzés november 23-án indul és összesen négy egymást követő szombati napon tart. Minden nap négy témában mélyülhetnek el a résztvevők a stratégiai és taktikai tervezéstől a kutatásokon és reklámeszközökön át a weboldal építésig és persze mobilig. A képzés teljes programját megnézhetitek a honlapon. Yours Truly display hirdetés és blog témában lesz jelen.

Az előadók hamarosan felkerülnek a honlapra, de csak hogy lássátok, kikre számíthattok: Balatoni Emese (Sanoma), Barnóth Zoltán (MEC), Bognár Vera (Mediacom), Brindza Gábor (Madhouse), Csurgó Brigi (Mito), Fialka Krisztina (Hírek Média), Gandera Balázs (ACG), Havasi Zoltán (Kirowski), Jobbágy Tamás (MEC), Klenovszki János (NRC), Kovács Nándor (Kirowski), Kovács Péter (Google), Kozári István (Origo), Kuglicz Ákos (CEMP), Probáld Attila (HPS), Somogyi Máté (Neo), Stefanek László (PHD), Steff József (Sanoma), Szeder Péter (Fastbridge), Szépvölgyi Tamás (Sanoma), Szutor Ferenc (Adverticum), Török Judit (OMD), Tőrös Balázs (Fastbridge), Varga Zoltán (Vodafone), Vaszily Miklós (Origo), Ziegler Gábor (CEMP).

A kurzusra főként olyanok jelentkezését várjuk, akik a gyakorlatban foglalkoznak az online reklámozáshoz kapcsolódó feladatokkal, vagy céljuk, hogy ezen a területen helyezkedjenek el. Azon dolgozunk, hogy a képzés végén megszerzett oklevelet a nemzetközi társszervezeteink is elfogadják, így a Digitális Mesterkurzus – egyedülállóan a hazai oktatási piacon – nemcsak hazai viszonylatban, de külföldön is elismert oklevelet biztosítson.

Október 22-éig még Early Bird kedvezménnyel jöhettek – további infók és jelentkezés Digitális Mesterkurzus oldalán!

Az én bevezető előadásom a natív hirdetés definíciójáról, előnyeiről, szereplőiről és kihívásairól szólt. Az előadás anyaga a Slideshare-en érhető el, szokás szerint szellősen és sok képpel, de a záró dia után a “távmegértést” segítő szöveges infóval.

Idén ismét részt vettem a L’Oreal Brandstorm marketing versenyének hazai döntőjén. Ez a verseny arról szól, hogy egyetemisták és főiskolások egy L’Oreal marketingmenedzser bőrébe bújhatnak, és a megadott brief alapján terméket terveznek, illetve marketing stratégiát dolgoznak ki. A Brandstorm verseny nemzetközi szinten 21, itthon 11 éves múltra tekint vissza, és egyedülálló tanulási és szakmai előrelépési lehetőséget jelent a résztvevőknek, a L’Oreal számára pedig természetesen tehetségkutató és utánpótlás-szervező eszközt. A L’Oreal vezetőségéből álló zsűri által legjobbnak ítélt csapat Párizsban, a nemzetközi döntőn is prezentálhatja az ötletét, és ott a dobogós csapatok a rengeteg élmény és tapasztalat mellett egy több ezer euró értékű utazást is kapnak egy általuk választott helyre.

Az idei feladat szerintem eggyel nehezebb volt, mint a tavalyi, ugyanis a résztvevőknek egy a dél-ázsiai piacra kifejlesztett hajápoló termékcsalád marketingstratégiáját kellett kidolgozniuk. A számunkra kevésbé ismert piac már eleve nem kis kihívást jelent, és persze mutatja azt is, hogy a kozmetikai cégek hová helyezik a fókuszt az elkövetkező években. A verseny idén kétlépcsős volt, belépő feladatként az indulóknak egy elemzést kellett készíteniük a L’Oreal Paris hajápolási termékeiről, azok versenytársairól, a helyi ázsiai fogyasztói igényekről, ezen kívül pedig azonosítani kellett a hajápolási és -formázási márkaértékeket, illetve stratégiai ajánlást tenni arra vonatkozóan, hogy mely meglévő termék lehetne vonzó a 15-35 éves helyi fogyasztók számára. A versenyfeladat pedig egy saját termékinnováció fejlesztése és a bevezetéséhez kapcsolódó kommunikáció megtervezése volt, amely egyrészt új, fiatalabb közönséget vonz a márkához, de a már meglévő fogyasztóknak is izgalmas újdonságot jelent. A prezentáció során azt kellett bemutatni, hogy milyen választ ad az új termék a fogyasztói igényekre, milyen egyedi terméktulajdonságai vannak, mi a fő célcsoportja, milyen integrált (online-offline, ATL-BTL) marketingkommunikációs mix-szel népszerűsítenék az első hat hónapban, illetve a következő két évben, beleértve a termék bevezetését az Ázsián kívüli piacokra is.

A játék idén 40 országból több, mint 50 ezer marketingszakost vonzott. Itthon a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemről, Budapesti Corvinus Egyetemről, Budapesti Gazdasági Főiskoláról, Pécsi Tudományegyetemről és a Szegedi Tudományegyetemről összesen 131-en jelentkeztek. A döntőbe négy Corvinus-os és egy szegedi csapat jutott be, és idén még nőiesebb volt a mezőny, az erősebbik nemet csupán egyetlen döntős képviselte. A résztvevő hallgatók idén is profi kreatív támogatást kaptak, méghozzá a McCann reklámügynökségtől.

A csapatok ebben az évben is nagyon ügyesek voltak, mindenki profi prezentációval és szórakoztató előadással készült, tudta tartani a 15 perces időkeretet, és szépen beszélt angolul. Azt kell mondanom, hogy már csak ezekkel is messze felülmúlták a hazai prezentációs átlagot.

A prezentációk – a feladatkiírásnak megfelelően – kutatási háttérrel és célcsoport insight-okkal indultak, majd a termék bemutatásával és pozicionálásával folytatódtak, végül pedig a marketingkommunikációs stratégia és a hosszabb távú fejlesztési, bővülési lehetőségek következtek. Mindez nagyon sok téma 15 percre, aminek következménye, hogy az egyes területekre eléggé kevés idő jutott, és általában a termékinnováció kapta a központi szerepet, a kommunikációs stratégia pedig többnyire a különböző csatornák és eszközök felsorolására szorítkozott, néhány kreatív ötlettel megspékelve.

Kicsit szomorú voltam, hogy a kommunikációs stratégiák rendre a tévével, magazinokkal és közterületi megjelenésekkel indultak, egy ilyen fiatal női célcsoportnál sokkal inkább a digitális eszközöket helyezném a középpontba és nem félnék egyes tradicionális csatornákról egyszerűen lemondani. A srácok ebben még kevésbé voltak bevállalósak. Örvendetes viszont, hogy a mobil megjelenésben való gondolkodás gyakorlatilag alapértelmezetté vált. A termékeknél pedig egészen elszabadult a fantázia, született kesztyű formájú szárazsampon, smink koncepcióra épülő hajfesték (alapozó + szín), tablettás sampon és balzsam, nanotechnológiás, applikáció vezérelte hajszínezés és -formázás, illetve egy szintén kapszulás, de kütyüvel kiegészített megoldás.

A harmadik helyezett a Brillasia (smink koncepció), a második helyezett a Hairpro Team (nanotechnológia), az első helyezett pedig a Brandioso csapat (kesztyű) lett. (Én is ezt a három csapatot választottam volna, szóval teljesen egyetértek a zsűri döntésével.) Mindhárom dobogós csapat a Corvinus-ról érkezett egyébként. Lucie Loukotova, a L’Oreal régiós hr vezetője a csapatszellemet, a prezentációs képességeket és a termékdizájnt emelte ki a magyar csapatok fő erősségeként.

Nagy gratuláció innen is mind az öt csapatnak és a nyerteseknek!

A e-Pharma képzés nyomán kissé beszippantott a gyógyszeripar, legutóbb a Kreatív Gyógyszerkommunikációs Konferenciáján volt szerencsém előadni. A téma az volt, hogy érdemes-e saját médiát építeni, amire persze nincsen általános válasz, de a rendelkezésre álló 20 percben igyekeztem körbejárni a főbb szempontokat, amik segíthetnek a döntésben.

Eipl Vilmos (Vizeum) a médiatervezés új eszközeiről beszélt. Alapvetése az volt, hogy „csak a változás állandó”, és bárki – média, ügynökség, ügyfél – változtat, a többieknek is igazodniuk kell, hogy ne maradjanak le. A tervezés korábban elsősorban demográfiai fókuszú volt, ma már azonban az attitűdök fontosabbak. Kik a legfontosabbak a márka számára? Mi mozgatja őket? Mik a touchpointok? Mit jelentenek ezek a számukra? Milyen márkákat választanak? Ügynökségi oldalon korábban főleg médiatervezők és -vásárlók dolgoztak, ma sokkal inkább kommunikációs és stratégia tervezők (meg olcsó gyakornokok és juniorok – a szerk.). Manapság az jellemző, hogy kevésbé konkrét briefek érkeznek az ügyfelektől, nagyobb az ügynökségi szabadság. A korábbi atl vs. btl, offline vs. online elkülönítés nem állja meg a helyét, sokkal inkább fizetett, szerzett és saját médiáról lehet beszélni. Továbbra is fontos a „mennyiség”, de az adott ember befogadási szintje is, és az, hogy milyen a márkával való kapcsolata. Az előadó két kutatást említett, amely segíti az ügynökséget a stratégiai tervezésben, az egyik a Consumer Connection System, az Aegis nemzetközi hátterű, egy forrású marketing, média és fogyasztói kutatása, amely a szociodemográfiai adatok mellett attitűdöket, médiafogyasztást és kategória-insightokat is magában foglal. Ügyfél oldalon is sok változás történt, egyre kevesebb a büdzsé, a ROI (return on investment, megtérülés) alapú együttműködések preferáltak. Kérdés persze, mennyire érhetők el, oszthatók meg ügyfél oldalon az ehhez szükséges adatok. Egy másik megoldás, a Brand Mapping segítségével például azt lehet vizsgálni, hogy egy ernyőbrand alá tartozó stratégiai és egyéb termékek kommunikációja hogyan hat az értékesítésekre, ami segít az optimalizációban. A gyors változások alkalmazkodást követelnek, a költség alapú tervezés pedig kevés lehetőséget ad az innovációra.

Hídvégi Zoltán (MPG) A média nem vész el, csak átalakul c. előadásában az atl, btl, ctl fogalmát feszegette, rámutatva, hogy a régi elkülönítés egyre kevésbé állja meg a helyét. Hova sorolható ma például egy offline lábakat is eresztő Adaptive Media vagy egy mobilra erősen fókuszáló, rendezvényekben is érdekelt klasszikus print kiadó, mint a Sanoma? Vagy egy olyan rétegcsatorna mint a Fishing & Hunting Channel vagy Kék Duna Rádió vs. a Tesco POS akciói? A blog és mobil, ami tökéletesen mérhető vs. a helyi tévék, rádiók, melyekről nincs megbízható adat? Eközben persze fogyasztók nem gondolkodnak atl-ben vagy btl-ben, ők tartalmat akarnak fogyasztani, szórakozni szeretnének. Az MPG önmagát nem atl vagy btl, hanem ctl (cross the line) ügynökségként pozicionálja. Az előadó két esettanulmányt mutatott be ennek alátámasztására. A Kia C’eed számára – az utóbbi években súlyosan gyengélkedő autós piacon – event alapú megjelenést terveztek, ahol a teljes projektet az MPG vitte végig. Kia C’eed kiállítást szerveztek kulturális intézményekben, ami azt az üzenetet volt hivatott közvetíteni, hogy a koreai autók egyáltalán nem unalmasak, sőt. Aki jelentkezett tesztvezetésre, részt vehetett egy nyereményjátékban is. Az akció ideje alatt 52%-kal több tesztvezetésre való jelentkezés történt és 570%-os ROI-t mértek. A Durex sem küzdött kisebb kihívásokkal, mint a Kia: feleződött büdzséből, csökkenő piacon kellett eredményt produkálnia. Ezt az esettanulmányt később Nagy László ismertette részletesen. A Viasat Éden Hotel műsorával működtek együtt („branded entertainment”), aminek része volt többek között termékelhelyezés (Play masszázsgél, condom), masszázsverseny a műsorban stb., és kiterjedt az internetes felületekre is: a közösségi médiában legszexisebb Éden Hotel szereplőre lehetett szavazni, az Éden Hotel oldalán Durex reklámok futottak stb. A termékek 5,5 órát voltak láthatóak a műsorban, többnyire főműsoridőben. A megjelenések a tévéreklámokéhoz hasonló értéket képviseltek, de kedvezőbb áron. A 8 millió Ft-os kampány hatására duplájára nőtt a masszázsgél forgalma és 5%-kal nőtt az óvszer értékesítés.

Teleki Balázs (Posterscope) a digitális közterületi eszközökről tartott bevezető előadást. A kezdeti plakátvásárlástól mostanra az out of home kommunikációig jutottunk el, ami fogyasztó alapú holisztikus gondolkodást jelent. Mindez a fogyasztó megértésén alapul: mozgásban van akkor, amikor ezekkel az eszközökkel találkozik, az üzenetnek, kreatívnak is számolnia kell azzal, hogy őt a napi rutinjában éppen mi foglalkoztatja. A pontos targetálás és perszonalizálás mellett a digitális közterületi hirdetés dinamikus élő tartalommal szolgálhat, de igazodhat akár az aktuális időjáráshoz is. Itthon még elenyésző a közterületi eszközök digitalizációja, az Egyesült Királyságban 14%-os, míg Európa többi részén átlagosan 4%-os. A nem túl távoli jövő egyik nagy lehetősége az NFC lesz. Az NFC-s telefonok terjedésének köszönhetően nem lesz majd szükség kamerás beolvasásra, pötyögésre, alkalmazás letöltésre a közterületi hirdetéssel való interakcióhoz, a vásárláshoz, like-oláshoz, check-inhez, kuponokhoz elég lesz a telefonunkkal közelíteni a hirdetéshez. A technológiák adottak, a hardver egyre olcsóbb, az interaktivitásra való igény pedig növekszik, ami kedvez a digitális közterületi megoldások terjedésének.

Kiss Krisztina és Takács Máté (Mindshare) a tévékampányok és online eszközök összekapcsolásáról beszélt. A tévének és a hagyományos online hirdetéseknek a „fogyasztó útja” során a termék felfedezésekor van a legfontosabb feladata (fizetett média), de az online kommunikáció végigkíséri a fogyasztót a teljes út során a vásárlásig és megosztásig, visszatérő vásárlásig. A információadás és figyelemfelkeltés mellett ezek a fizetett aktivitások a közösségi médiára is forgalmat generálnak (szerzett média). Kiss Krisztina szintén kiemelte, hogy a célcsoportok meghatározásánál nemcsak a demográfia, hanem a szokások, attitűdök is fontosak (pl. fesztiválra, koncertre járók). Mikor a legfogékonyabb a fogyasztó az üzenetre? Hol, kikkel van, milyen eszközökkel? A tévérajongókra jellemző, hogy gyakran együtt használják a tévét az internettel, a korcsoportok közül ez nem meglepően a 15-34 évesekre a legjellemzőbb. Kutatások bizonyították, hogy azok körében, akik a tévében és online is találkoztak a hirdetésekkel, magasabb lett az ismertség. Emellett a tévé azonnali keresést is generálhat a neten. Takács Máté konkrét példát is mutatott a tévé és az online közös „munkájára”: egy kampányukban a tévéreklám hatására a Google keresések száma a duplájára nőtt, a regisztrációk száma is emelkedett, a keresőkampány optimalizálásával az egy regisztrációra jutó játékok száma is nőtt. A konklúzió az, hogy az online eszközök remek kiegészítői a tévékampánynak.

Kerti Attila (Maximize) a kedvenc témájáról, a konverziógenerálásról beszélt a Klasszikus média teljesítmény alapon. Lehetséges? c. előadásában. Az age of broadcastot az age of broadband váltotta fel. Akik tíz éve a tévé halálát hangoztatták, tévedtek, a tévé köszöni, jól van, többet nézzük, mint valaha. A nézés ugyan fragmentálódik, de megmarad. A fiatalok is tévéznek és a digitális tévézés nem növelte a reklámkerülést. Az új technológiák nem gyengítették, hanem erősítették a tévét. Továbbra is szeretünk történeteket hallani, kedveljük a „meséket”, az audiovizuális élmények pedig hatnak az érzelmekre és a hosszú távú memóriában tárolódnak. A tévé esetében a befogadói helyzet nyugodt, fogékony, míg a plakátnál, rádiónál nincs így (pl. úton vagyunk). A legközösségibb média a tévé, ugyanis mind a való életben, mind virtuálisan megosztjuk valakivel a tévés élményeket. A tévé táplálja a szóbeszédet és támaszkodik is rá. A tévének megvannak a maga bevett mérőszámai (grp, reach, ots), kérdés, hogy hogy töltsük ezeket a konverziós csatornába. Az online nem váltja ki a tévét, de az online és tévé multitasking erősebb bevonódást eredményez, a párhuzamos fogyasztás azonnali user reakcióra ad lehetőséget. A tévé hatását az online kampány aratja le, de közelít is a két eszköz egymáshoz (smart TV: web szolgáltatások, appok a tévében, connected TV: Google, Apple). Attila két személyes tippel zárta az előadását. A QR kódok robbanásszerű növekedést értek el, a tévében is használhatók hatékonyan, de 10 vagy 30 sec-es szpotokban megkérdőjelezhető a létjogosultságuk (nincs idő leolvasni őket). Ezzel szemben a Shazam (zenefelismerő alkalmazás) alkalmasabb hasonló célra. Világszerte 200 millióan használják, itthon 50.000 körül lehet a telepített Shazam alkalmazások száma. A Shazam segítségével felismertethető a telefonnal egy reklám is, amely vezethet egy Shazam mobil landing page-re, ahol pl. tesztvezetésre lehet jelentkezni. Ezek a megoldások a bemutatott nemzetközi példákban növelték a regisztrációk arányát, érdemes lehet kipróbálni hazai kampányokban is.

Tinnyei István (Sanoma) a Mobinauta kutatást hozta el, amit már volt szerencsém meghallgatni egy-két alkalommal, így most csak linkelem a Médiainfó egy korábbi cikkét, amely részletesen ismertette az eredményeket.

Az előadások egy részéről sajnos elmondható, hogy – legalábbis számomra, aki egyébként a legkevésbé sem vagyok „offline” szakértő – túlzottan a „for dummies” vagy kifejezetten a „szemellenzős” vonalat képviselte, ahol az előadók a saját piacuk vagy szolgáltatásuk létjogosultságát igyekeztek alátámasztani. Ügynökségi oldalon ez a saját stratégiai és tanácsadói szerep szinte didaktikus megjelenítését jelentette, média oldalon pedig az akár nyilvánvaló trendekkel szembe menő önigazolást. Előkerült olyan konzerv is, ami 11 éves (!) kutatási adatot tartalmazott – ez bármilyen témából ijesztően régi lenne, hát még médiafogyasztásból. Külön figyeltem az online-nal kapcsolatos megjegyzésekre, amiből muszáj néhány példát kiemelnem:

• „20%-os szélessávú penetráció”
• „találtunk egy iab kutatást”
• „szociális média”
• „a banner ideje lejárt”

A szociális média persze csak fordítási hiba, az IAB kutatások pedig láthatóan sajnos nem eléggé ismertek még az ügynökségek körében sem, de az első és az utolsó téma kifejezetten olyan, amivel lesz munkája az IAB oktatási munkacsoportjának.

A hatékony kommunikáció napjára a Médiapiac az Ipsos közreműködésével és a MAKSZ támogatásával elkészíttette a Marketing Mood Barometer kutatást, amely elsősorban a marketing és a marketinges vállalaton belüli szerepét, a reklámpénzek leosztását, a kísérletező kedvet és a hatékonysági kritériumok érvényesülését vizsgálta. A kutatás eredményei egyáltalán nem meglepőek, az általános tapasztalatokat erősítik meg, és pontosan hozzák azokat az ellentmondásokat, amik a valóság és a kommunikáció között sok esetben feszülnek.

A kvantitatív és kvalitatív kutatást a legjelentősebb márkatulajdonos cégek marketingvezetői, ügyvezetői körében végezte az Ipsos 56 fő megkérdezésével. A megkérdezettek 70%-a 100 főnél többet foglalkoztató cégnél dolgozik, a cégek 60%-a 10 milliárd fölötti éves árbevétellel rendelkezik. A kutatás ugyan nem reprezentatív, de a szektorokra természetesen figyeltek a minta kiválasztásánál. A cégek többsége a top 50-be, illetve a top 100-500-ba tartozott.

A megkérdezettek többsége szerint az általános piaci helyzet stagnáló (53%) vagy hanyatló (32%, további 4% szerint erősen hanyatló), mindössze 11% szerint fejlődő, prosperáló. A saját cégek megítélése pozitívabb, itt már 29% ítélte fejlődőnek a helyzetet. Ha a sales, pr és marketing terület létszám változásait tekintjük, akkor elmondható, hogy a marketingen váltak meg a legtöbb munkatárstól. Ennek a területnek a stratégiai fontossága is csökkent számos cégnél, ugyanakkor a marketing munka új feladatkörökkel egészült ki: sales támogatás, adminisztratív feladatok, pr, belső kommunikáció. A személyes interjúk során nyert insight alapján a marketing létszám stagnál vagy csökken ugyan, de már nem drasztikus mértékben. A marketingesek több feladatot visznek, leterheltebbek, a költséghatékonyság jegyében a stratégiát sokszor házon belül tervezik, az ügynökségnek csak a megvalósító szerep jut. Sokszor külföldről diktálják a stratégiát, és akár környező országokban működő testvérvállalatokhoz képest is kisebb az önállóság. Több esetben a regionális központok külföldre kerültek, így a helyi szakemberek kevésbé tudják az érdekeiket érvényesíteni. A marketingesekről még mindig él az a sztereotípia, hogy “nem csinálnak semmit”, mert a forgalom alapvetően a sales-től jön. Egy ügynökségi vélemény szerint “ez már nem válság, hanem a valóság”, azaz a tartósan kedvezőtlen környezethez kell alkalmazkodni, azon belül kell sikert elérni. Mindez tisztulási folyamattal is járt, a kompetensebbek maradtak meg a hirdetői oldalon. (Megjegyzés: sajnos a költséghatékonyságra való törekvés általában ellentmond ennek, a jól teljesítő, de drága munkatársaktól sok esetben megválnak a cégek.) Emiatt több feladat hárul a médiatulajdonosokra és az ügynökségekre is, az ügyfelek az ügynökségre konzulensként tekintenek és egyedi megoldásokat várnak tőle. (Ez viszont a kutatás korábbi megállapításának mond ellent, ami szerint a tervezés házon belülre kerül.) Emellett az egyéni egzisztenciális frusztrációból eredő félelem mindegyik oldalon jelen van.

A marketing büdzsé a megkérdezett cégek felénél csökkent, 36%-ánál változatlan maradt, azaz egy csökkenő piacon kell küzdenünk a megmaradó reklámpénzekért. A válaszadók 2013-ra vonatkozóan valamivel optimistábbak, már amennyire a stagnálást annak értelmezhetjük: 36% szerint az idei büdzsével megegyező összegből gazdálkodhatnak majd, 14% pedig annál többet remél. A személyes interjúkból kiderült, hogy az ügynökségi és média oldal ennél borúsabban látja a helyzetet és csökkenést vár.

Ami a büdzsé megosztását illeti, 56%-ot fordítottak a hirdetők atl, és 44%-ot btl eszközökre. Ez a megoszlás a megkérdezettek felénél nem változott, harmadánál a btl növekedése mellett alakult így. Hasonló megoszlást várnak 2013-ra vonatkozóan is. A személyes interjúk során a megkérdezettek kiemelték, hogy év közben nem nagyon lehet változtatni a kialkudott büdzséken, az anyavállalat sokszor nem engedi az eltérést az eredeti tervtől.

Az atl és btl eszközök közül a legfontosabb nem meglepően a tv (80% használja), a személyes eladás (39%), illetve az internet (atl, hagyományos display, 91%). Az egyéb (btl-be sorolt) online kommunikáció a fontosság alapján a középmezőnyben foglal helyet (de 82% alkalmazza). Az eszközök közül a leghatékonyabbnak a tévét (10-ből 7,5 pont), az online-t (7,4) és a közterületet (5,3) tartják, a sajtó, rádió és mozi csak utánuk következik. A megkérdezettek szerint egyértelműen az online és a tévé tarol, 80% szerint az online szerepe nő, 70% szerint a tévé szerepe nem változik, 14% szerint pedig nőhet is. A személyes interjúk alapján komplex médiaterv gyakorlatilag már nincs, a tévé és az online alap, a maradék büdzséből pedig talán még jut a sajtónak, de egyéb médiatípusnak már jellemzően nem. A tévé mellett tehát már az online is mainstreamnek számít, noha a tényleges hatékonyságot esetenként megkérdőjelezik. A tévé kihagyhatatlan továbbra is, mert az elérési mutatóival más médium nem tud versenyezni. Emellett ezt tartják a legelszámoltathatóbb médiatípusnak. Míg a tévének bevett “valutája” van (grp), addig az online mérési platformok más alapokon nyugszanak, a hirdetők sokszor az átkattintás alapján ítélnek. (Megjegyzés: Az online piacnak ez régi problémája, amire jelenleg formálódóban van a megoldás az IAB-féle 3MS keretében.)

A tévé terjesztési bevételek ma már felülmúlják a hirdetési bevételeket, de kérdés, hogy hogyan alakul a konszolidáció, fenntartható-e ennyi csatorna (a Nielsen adatai szerint jelenleg 100 magyar nyelvű csatorna működik – a szerk.). A sajtó megítélése kifejezetten kedvezőtlen volt a megkérdezettek körében: a médium felülértékeli magát, túl sok a lap, esnek a példányszámok, nincs minőségi olvasottsági adat, a legolvasottabb lapok pedig hirdetéstemetők. A sajtó esetében a helyi, vidéki piac van jobb helyzetben. Kérdés, hogy az elektronikus tartalmak jövője hogyan alakul, ki tudják-e aknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Ha a rádió egyáltalán bekerül a tervekbe, akkor a maradék atl büdzséből gazdálkodik. Ugyanakkor az ügynökségek többsége nem is ajánlja aktívan a rádiót – nem elérési, hanem minőségi problémák miatt. A rádiós hirdetések esetében a szpottól a műsorszerkezetbe ágyazott tematikus kommunikáció felé fordulnak a hirdetők a jobb beágyazottság, nagyobb hallgatói bevonódás érdekében.

A hirdetők többsége meggyőződik az eszközök hatékonyságáról: saját mérést 54% használ, eseti mérést, piackutatást külső partnerrel 46%, rendszeres mérést külső partnerrel 41%, és mindössze 5% azoknak az aránya, akik egyáltalán nem mérnek. Minden platform esetében igaz, hogy komplex, bizonyíthatóan megtérülő megoldásokat várnak a hirdetők, de a mérés maga sokszor nem megfelelő, nem bizonyítja egyértelműen a kapcsolatot az adott kommunikációs aktivitás és az eredmények között (eladások, márkamutatók változása stb.). A mérési rendszerekkel tehát sok teendő van még.

A kreatívkészítési (75%), médiavásárlási (69%) és online feladatoknál (67%) többnyire ügynökséggel dolgoznak a megkérdezett cégek, egyedül a pr-t tartja a többség (62%) házon belül. 2013-ra ebben nem várnak változást, azaz nem terveznek további tevékenységeket házon belülre vinni. Az ügynökségekkel való munkában a szakmai hozzáértéssel, ügyfélkezeléssel és határidők tartásával többnyire elégedettek, de az innovatív megoldások tekintetében több proaktivitást várnak és természetesen az árral sem elégedettek. (Tegyük hozzá, a kockázatvállalást igénylő innováció vs. a biztosra menés és a spórolás igencsak nehezen egyeztethető össze.)

A válaszok alapján nem várható az ügynökségek megkerülése, az ügyfelek megítélése szerint megérik a néhány százalékos plusz költséget az addicionális ügynökségi szolgáltatások. Az online kommunikációval egyre inkább specializálódott ügynökséget bíznak meg, de meglátásuk szerint a hazai színvonal még nem éri el a kívánatos szintet. A multinacionális ügynökségek ebből a szempontból előnyt élvezhetnek, ha a külföldi tudáshoz hozzáférhetnek. Olyan vélemény is akadt, ami szerint ugyanazokat a dobozos megoldásokat szállítják az ügynökségek újra és újra. Az ügynökségek proaktívak, „soha ennyi megkeresés nem volt”, de a megkérdezettek szerint innovatív megoldásokat ritkán szállítanak. Egyébként 2012-ben a megkérdezettek 38%-a alkalmazott valamilyen innovatív megoldást (product placement, augmented reality, in-store, mobil app, wom kampányok stb.)

A koncepciók a megkérdezett cégek több mint felénél hazaiak (55%), 36%-uknál többnyire nemzetköziek, 9%-uknál kizárólag nemzetköziek – azaz utóbbiak hiába is lennének nyitottak az innovációra, nincs rá lehetőségek. A biztonságra törekvés és a már említett frusztráció is ezt akadályozza. Az ügynökségek szerint az ügyfél nyitottsága az innovációra erősen személyiségfüggő. Ügyfél oldalon kritikaként jelent meg az ügynökségekkel szemben, hogy ritkán jön konkrét, a hirdető problémájára szabott ötlet. De sajnos olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem valósult meg a tervezett innovatív megoldás (product placement nem ment le a műsorban), aminek az ellenőrzésére egyelőre nincsen bevett módszer.

Az ügynökségek szerint szintén a tanácsadói szerep, a hozzáadott szakmai érték válik egyre fontosabbá. A szerkezeti és gondolkodásbeli változások viszont inkább a médiaoldalon jellemzőek. Bár a hirdetők az innovációt hiányolják, az ügynökségek szerint pont a biztonságra törekvés erős az ügyfél részéről, nincs kockázatvállalás, ezért nincs lehetőség az innovációra. Persze pozitív kivételek mindig akadnak.

A Reklámfeszten Szabó Ákossal (Adaptive Media) és Balatoni Emesével (Adverticum) osztoztunk ezen a témán, Ákos az IAB Rising Stars/Branding Units formátumainak történetéről mesélt, Emese pedig stílszerűen egy interaktív kreatívba csomagolta a mondandóját, aminél jobb kifejezését nehezen tudom elképzelni annak, hogy mire is használhatók ezek a formátumok. Enjoy!

Ha nem jelenik meg a videó, kattints ide!

Az előadás abból a gondolatból indult ki, hogy míg az internetnek köszönhetően a cégek üzletvitele rengeteget változott, a márkaépítés módja ezt nem követte le. A márkaépítés középpontjában ma is a 30 másodperces tévészpot áll, és ehhez igazodik a rádió, print és online kampány. Ugyanakkor egyrészt ma már a tévé nem dominálja a médiafogyasztást, másrészt a fogyasztók a 30 másodperces szpotnál több információra vágynak, a márkákról, termékekről az interneten tájékozódnak.

A fogyasztói életciklus különböző szakaszaiban a hirdetőnek is más és más területekre kell fókuszálniuk. Ahhoz, hogy a fogyasztók felfedezzenek új termékeket, el kell érni őket. Amikor a fogyasztó megismeri és megvásárolja a terméket, bővebb információt kell neki adni. A fogyasztó bevonásához szintén erre alkalmas csatornákra van szükség.

Elliott szerint a márkáknak ideje felismerniük az interaktív csatornákban rejlő márkaépítési potenciált, ugyanis:

• Az interaktív marketing brand hatást gyakorol (kb. ugyanakkora azoknak az aránya, akik a tradicionális és az interaktív médiából szereztek tudomást az általuk utoljára vásárolt termékről, mindezt úgy, hogy a médiaköltés több, mint 80%-a offline-ra megy),
• Az interaktív eszközök új lehetőségeket adnak a hirdetőknek a történetek mesélésére,
• A fogyasztók bíznak abban, amit online tudnak meg a márkákról (jobban bíznak a cég vagy márka weboldalában, mint a reklámokban).

Éppen ezért azt javasolja, hogy a márka ökoszisztéma interaktív magra épüljön, ami persze nem jelenti azt, hogy egy médiacsatornát ki kell emelni a többi rovására, sőt még büdzsé átcsoportosítást sem jelent feltétlenül. Csak annak újragondolását jelenti, ahogyan a csatornák együttműködnek:

• Az első lépés a felhasználók bevonása saját médiával (weboldal).
• A második lépés a bevonódás terjesztése a közösségi és mobil médiában (a célközönségnek megfelelő felületeken).
• A harmadik lépés egy szélesebb közönség elérése fizetett média (reklám) segítségével.

Bármilyen lenyűgöző is az alapötlet, az első két lépés csak a célközönség egy kis részét fogja elérni, a márkaépítéshez szükséges elérést csak a fizetett offline és online média fogja megadni.

Forrás: Forrester

Az alapötlet valamilyen vonzó tartalmon vagy élményen alapulhat, aminek a saját médiában érdemes lennie (nem a közösségi médiában). Ennek több oka is van:

• A saját site-on várhatóan nagyobb lesz az elérés (feltehetően nem használja mindenki a közösségi médiát a célcsoportból),
• A fogyasztók a keresőben könnyebben megtalálják a márka saját oldalát, mint a közösségi médiában lévő tartalmat,
• A saját oldalaknak nagyobb márka hatásuk van, mint a közösségi média profiloknak,
• A saját oldalakon mélyebb tartalom és élmények alkothatók,
• Teljes kontrollt gyakorolhatunk a saját oldalunk felett.

Elliott két példát mutatott be az előadáson a vonzó alapötletre, az egyik a Porsche Everyday Magic-je, a másik pedig a Foot Locker Sneakerpediája volt.

Attól, hogy nem a közösségi média a márka ökoszisztéma középpontja, még nagyon fontos szerepet játszik. A márkázott tartalmat és élményeket ott érdemes terjeszteni, ahol a fogyasztók már eleve jelen vannak és abban a mélységben, amit a fogyasztók keresnek.

A márkaépítéshez szükséges elérés megteremtéséhez fizetett hirdetések szükségesek, melyeknél az alábbi szempontokat érdemes figyelembe venni: feltűnő formátumok használata, erőteljes jelenlét prémium felületeken, megfelelő targetálás, kellő figyelem a gyártásra, a kreatívok minőségére.

Az interaktív márka ökoszisztéma akkor lesz sikeres, ha a három réteg együttműködik. Nem lehet minden csatornát top prioritássá tenni, meg kell határozni, hogy melyiket használja leginkább a célcsoport.

Azért találtam nagyon hasznosnak ezt az előadást, mert a helyére teszi az egyes csatornák és eszközök szerepét a márkaépítésben és számos érvet vonultat fel az interaktív központú branding mellett. Persze nem azonnal használható, univerzális modellről van szó, a hirdetőknek testre kell szabniuk a saját törekvéseik és célcsoportjaik szerint.

A teljes tanulmány a Forrester oldalán érhető el, a szokott árazási modellben.

Ez az előadás tudomásom szerint nem került fel megosztóra, de egy régebbit találtam ebben a témában:

Be kell vallanom, hogy a Brandstorm engem eddig teljesen elkerült, pedig nem kevesebb, mint 20 éves múltra tekint vissza és itthon is 2006 óta működik. A játék lényege, hogy a főiskolások, egyetemisták kipróbálhatják magukat L’Oreal termékmenedzserként. Idén 40+ ország 50.000 hallgatója vesz részt benne, ami jól mutatja, hogy igencsak komoly megmérettetésről van szó.

Laurent Boukobza, a L’Oreal Magyarország, Csehország és Szlovákia ügyvezető igazgatója szerkesztőségünknek elmondta, hogy a játékot elsősorban azért indította el a cég annak idején, hogy az egyetemeket és a L’Orealt közelebb hozza egymáshoz, segítse a márkák megértését a hallgatók körében, és persze lehetőséget adjon nekik arra, hogy egy ilyen környezetben élesben is kipróbálják magukat. Emellett a verseny remek alkalom arra is, hogy utánpótlást találjanak a céghez, Magyaroszágon például 2006 óta 12-en kerültek a L’Orealhoz azok közül, akik indultak a megmérettetésen.

Érdemes kiemelni, hogy a L’Oreal egy kommunikációs ügynökséget is biztosított a döntősöknek, azaz profi kreatív anyagok készültek a verseny során, természetesen az ő költségükön. Így a versenyzők abban is tapasztalatot szerezhettek, hogy milyen együtt dolgozni egy ügynökséggel.

Itthon öt magyar egyetemről 29 csapat indult, amelyek közül 5 jutott be a döntőbe. Az idei verseny témája a Body Shop volt, amely egyébként pont egy olyan márka, amelyet nem a L’Oreal forgalmaz itthon. A feladat pedig egy új, ikonikus termék vagy termékcsoport tervezése, amely tiszteletben tartja a márka értékeit. A srácoknak a L’Oreal hazai menedzsmentje előtt kellett prezentálniuk a “termékfejlesztésükről”, beleértve a kutatási és elemzési hátteret, valamint a termékek bemutatását, illetve persze a hozzájuk kapcsolódó kommunikációt. Mindezt angolul.

Az első dolog, amit le kell szögeznem, hogy nagyon ügyesek voltak a csapatok. Már eleve az nagy dolog, hogy kiálltak egy ilyen közönség elé és prezentálták a koncepciót. Biztos vagyok benne, hogy ennyi idősen már csak egy ilyen szituáció gondolatától is elájultam volna. Persze látszott, hogy izgulnak, de ez teljesen rendben is volt így. A másik, amiért nagy dicséret illeti a csapatokat, hogy igényes prezentációk készültek, nem teleírt, felsorolásokkal gyilkoló oldalak. Szintén jó volt, hogy több csapat külön kis performansszal készült: puszi a csapat fiú tagjának, szappanbuborék fújás stb. Ez kifejezetten üdítő és friss volt, tipikusan olyan, amihez a befutott profik már túl komolynak érzik magukat. Amire viszont érdemes odafigyelni, az az, hogy a megadott időkeretbe (15 perc) ne kapkodással próbáljanak beleférni, azaz ne legyenek egy mondattal elintézett és azonnal továbbléptetett diák, ahol még lenne sok feldolgozandó információ.

Mivel ez már egy döntő volt és láthatóan komoly felkészülés előzte meg, mindenki jól értette a feladatot és olyan anyagot állított össze, ami több ponton visszautalt a briefre, azon belül is különösen a Body Shop értékeire. (Sajnos az első prezentációról szinte teljes egészében lemaradtam, így csak a másik négyről tudok nyilatkozni.) Érdekes volt látni, hogy hogyan közelítik meg a csapatok a termék innovációt: volt aki a Body Shop kínálatában még el nem érhető termékeket alkotott (BB krémek, napozók), volt, aki az összetevőkben és célcsoportban (férfiak bevonása), és volt, aki a formulában keresett újdonságot.

Szintén örvendetes volt, hogy a csapatok összetett online kommunikációban, közösségi médiában és mobil megoldásokban is gondolkodtak, bár kétségtelen, hogy időnként egy kissé “mindent bele” érzése volt az embernek ezzel kapcsolatban. Ez nyilván csiszolásra szorul még, de látszik, hogy követik a trendeket és ők aztán biztosan nem offiline gondolkodású marketingesként fognak működni. Nagyon tehetséges és lelkes fiatalok voltak, szuper lenne, ha hozzájuk hasonlóak ülnének bent akkor is, ha éppen nem online marketinges képzésen tanítok…

Ami a helyezéseket illeti, a zsűri is azokat a prezentációkat tartotta a legjobbnak, amiket én. A harmadik helyezett csapat Szegedről, a második Pécsről, az első pedig a Corvinus-ról érkezett. A második helyezett BB krémeseknél a “vezető” lány remek érvelése és az esélyegyenlőség jegyében a hallás és látáskárosultakra való figyelés tetszett nagyon, az első helyezett buborékos csapat pedig megközelítésben, csapatmunkában és performanszban is kiemelkedő volt. (A harmadik helyezett volt az a prezentáció, amiről lemaradtam.)

A nyertes csapat június közepén Párizsba utazhat majd, ahol a nemzetközi porondon is megmérettetheti magát a a L’Oreal vezetői és reklámszakemberei előtt. A fény és dicsőség mellett van persze tárgyi nyeremény is: a győztesek több ezer euró értékű utazást kapnak.

Összességében úgy gondolom, hogy nagyon fontosak és hasznosnak az efféle versenyek, abszolút win-win szituáció mind a főiskolásoknak, egyetemistáknak, mind a szervező cégnek. Mellesleg, ha most keresnék embert, azonnal lenne is egy jelöltem.

A Digital Day egybként az alig egy éves szerb IAB második rendezvénye volt és az ottani sajtóvisszhangja alapján nagyon jól sikerült. Amit ebből én is láttam, az az, hogy a helyi piac szereplői szépen feltöltötték az előadótermet. A program maga tükrözte a piac fejlettségének a szintjét, nagyon általános, inkább bevezető jellegű előadások voltak. A program ebből a szempontból tényleg jól volt összeállítva, hiszen az európai hirdetési piaci kérdésektől a régiós áttekintésen át a viselkedés alapú targetálásig és Google display hirdetésekig nagyon sok mindenről volt szó. Igazán mély szakmai ismereteket nem szerezhettek a jelenlévők, de feltehetőleg nem is tart még ott a piac, hogy erre legyen igény. Bevezetőnek és IAB tagtoborzónak viszont nagyon is jó volt a dolog, ahogy hallottam.

Alain Heureux, az IAB Europe elnöke az európai online hirdetési piac kihívásairól és lehetőségeiről beszélt, részletesen bemutatva az IAB-t és kifejezetten az IAB Europe-ot is. Ezen belül szó esett többek között az IAB rendszeres kutatásairól (AdEx reklámköltési riport, Do you CEE regionális riport, MC DC, Mediascope, CCB). A pozitívumok oldalán Alain a fogyasztókat és a reklámköltés növekedését említette. 2012-ben várhatóan már meghaladja az európai online költés az egyesült államok-belit, a passzív közönségből pedig egyre inkább aktív felhasználó lesz: az MC DC kutatás eredményei szerint 44%-uk részt akar venni a termékek, ill. reklámok előállításában. A kihívások pedig leginkább a jogi és bizalmi kérdésekben jelentkeznek. A felhasználók a “megfigyelés”, illetve az adatok kezelése miatt aggódnak elsősorban. 37%-uk nem használ hely alapú szolgáltatás a digitális magánszférával kapcsolatos aggodalmak miatt. (Ezekről a témákról egyébként részletesen lesz szó az Interacton, több órás panelbeszélgetések keretében.) Alain bemutatta az IAB önszabályozó kezdeményezését, a Your Online Choices-t is. Emellett a lehetőségek témakörén belül szó esett az üzleti insight-ok gyűjtéséről, a médiamix “digitalizálódásáról”, arról, hogy a tévé és az internet együttes használata növeli a hatékonyságot, illetve hogy a közösségi média hogyan segítheti a hirdetőket az ötletek tesztelésében, illetve a fogyasztókkal való kapcsolat erősítésében.

Hasonló áttekintő előadást tartott Ionel Naftanaila is a viselkedés alapú targetálásról, szintén az IAB Europe képviseletében. Elmondta, hogy az OBA, azaz online behavioural advertising azon a feltételezésen alapul, hogy a hasonló érdeklődésű emberek hasonlóan viselkednek. A viselkedés alapján pedig szándékot, érdeklődést tanulnak az ilyen rendszerek. Az OBA előnyei a médiatulajdonos oldaláról az eladatlan inventory kihasználása, az ügynökség vagy ügyfél oldaláról a kedvezőbb áron elért jobb eredmény, a felhasználó oldaláról pedig a releváns(abb) hirdetés. A fő probléma persze, hogy mindez a felhasználó oldalán a digitális magánszféra megsértését jelentheti, hiszen “valaki követi”, ami ellen olyan sokat nem is tehet. Emiatt szabályozási oldalról is erős nyomás alatt vannak a piaci szereplők. A net változásainak gyorsasága miatt az önszabályozás lenne a legjobb a piacnak, ennek hatékonyságát azonban a szabályozók, jelen esetben az Európai Bizottság felé is bizonyítani kell. Az önszabályozás működésének kulcsa pedig a figyelmeztetés, a megértetés-informálás és a választási lehetőség (opt-out) biztosítása.

Az eseményen végigvonult egy geg arról, hogy a szülők, nagyszülők generációja mennyire érti az illető foglakozását. Tóth Gergely a Heineken stratégiai kommunikációs menedzsere és az esemény egyetlen hazai előadója szerencsére nem volt nehéz helyzetben ebből a szempontból, hiszen a sört mindenki érti. Gergő kiemelte, hogy a digitális nem egy külön terület, hanem a többi aktivitással együtt, azok részeként jelenik meg. Elmondása szerint a Heineken az emberek közötti párbeszédek indítója és része szeretne lenni, amire mutatott is számos hazai és nemzetközi példát:

• Star Player – barátokkal játszható sportfogadás app
• Serenade Your Date – randira hívó, testre szabható szerenád videó
• Like for Ballon – like-ért lufi aktivitás Brazíliában
• Soproni Emelem Poharam – a márka rajongói feltölthették a Facebookra, hogy mire emelik a poharukat, ami egy Széll Kálmán téri outdoor felületen is megjelent (4 millió poszt született a témában és 30.000 új like-ot hozott a márkának)
• Kívánságok a vízilabda válogatottnak – az uszodában, a medence mellett jelentek meg a rajongók üzenetei
• U-Code – felragasztható QR kódos üzenetek fesztiválra Lengyelországban (5000 kinyomtatott QR kód)
• Human Equalizer – saját tánc performasz egy klipben, amely Facebookon megosztható a barátokkal
• Gösser Sörfutár – egy Facebook alkalmazáson keresztül lehetett igényelni az ingyenes alkoholmentes, citromos söröket
• Hol sörözz? a Porton: Sopronit árusító bárokban beváltható sörkupont lehetett szerezni barátok meghívásáért cserébe

Marta Klepka a Gemius Do You CEE riportjának régiós és szerbiai eredményeit mutatta be, sajnos egyelőre csak a 2010-es számok alapján. (A 2011-es CEE riport most készül, az IAB AdEx riportot pedig az Interacton mutatják majd be.) A Gemius adatai szerint az internet penetráció 50%-os Szerbiában, ami összesen 2,7 millió valós felhasználót (15 évnél idősebb belföldi netezőt) jelent. Így a szerbiai penetráció valamelyest alatta marad a CEE régiós átlagnak (55%). A szerb online reklámköltés 2009-ről 2010-re 35%-kal növekedett. 2011-re vonatkozóan egy 6,4 millió eurós display  és 1,75 millió eurós PPC (Google és Facebook) piaci becslés hangzott el. Az egy netezőre eső reklámköltés 2,4 euró volt 2010-ben Szerbiában, amivel az ország a szűkebb régiós piacon sereghajtó, de megelőzi például Ukrajnát és Romániát. Az online költés aránya a teljes reklámtortából mindössze 3,6%. A szerb piac fejlettsége nagyjából a 2007-es horvát állapotnak felel meg. Egy felhasználó átlagosan 186 oldal tölt le egy hónapban, és 4 óra 20 percet tölt online, a mérésben azonban tudomásom szerint csak a mérőkódos oldalak szerepelnek (azaz nincsen szoftver paneljük, amely lehetővé tenné a mérőkóddal nem rendelkező oldalak – pl. Google és Facebook – mérését). A leglátogatottabb oldalak közé főként híroldalak és szórakoztató tartalmak tartoznak, de népszerűek a bulvár oldalak és fórumok is. A netezők között nem meglepően a férfiak, fiatalabbak, iskolázottak és nagyvárosiak felülreprezentáltak. További infók Marta prezentációjában:

A Celtra és a Google prezentációja némileg termékbemutató jelleget öltött. Az ismerős, bubis logójú Celtra rich mediás mobil hirdetésekkel foglalkozik, főleg abból láthattunk példákat Matevz Klasnjek előadása során, hogy a különböző szereplők ezeket hogyan hasznosíthatják. Stefan Ehrhardt pedig a Google display hirdetési megoldásait mutatta be, konkrétan az Ad Plannert, az AdWords-ot (Display Network), a Display Ad Buildert és a Google Analytics-et.

Sajnos az utolsó két előadáson már nem vettünk részt, mert indultunk haza. Az egyiket Claude Spasevski tartotta (Marnie Digital) a fogyasztói engagementről a közösségi hálókon, a másikat pedig Rupert Slade (PhD) az online világról és hirdetésről, illetve a média jövőjéről. Állítólag Rupert stand-up comedy-be hajló előadása volt a konferencia legjobbja, sajnálom, hogy lemaradtam róla.

Bár szakmai szempontból sokat nem fejlődtem, egyáltalán nem bánom, hogy részt vettem az eseményen és kicsit közelebbről is megnézhettem egy szomszédos piacot.

Külön köszönet Gabinak (IAB Serbia) és Endrének (IAB Hungary és a család barátja) a meghívásért, illetve a kedves kollégáknak, akik szállították a nyulat. Fotók: IAB Serbia @ Facebook