Az első két előadás áttekintést adott az online kutatás helyzetéről, előnyeiről, használhatóságáról. Klenovszki János (NRC) és Máth András (Ringier) indító előadásából kiderült, hogy az online piackutatás egyre nagyobb teret nyer a hagyományos módszerekkel szemben, az EU-ban 34%, az USA-ban pedig már 58% az online végzett piackutatások aránya.

Magyarországon 1999-ben indultak az első online kutatások, s napjainkra már több százra nőtt a számuk. A korai kutatásokkal ellentétben már nem csak honlapok a megrendelők, hanem egyéb médiumok, távközlési, pénzügyi és FMCG cégek. Több – akár 50,000 fős – kutatási panel létezik, amely segíti a célzott, irányított mintavételt. A kérdőívek összeállítása is egyre könnyebbé válik a szerkesztő programoknak köszönhetően. A kutatás lefolytatásának ideje kb. 15-ről mindössze 5 napra csökkent, s ez magában foglalja a kérdőív programozást, adatfelvételt és -feldolgozást is. (Az adatok feldolgozása és a riportolás automatikus.) Megjelentek az online kutatásra szakosodott cégek is. Ezzel együtt az online kutatásnak még mindig az elején tartunk, amikor is az offline módszerek adaptációja zajlik.

Az online kutatásokkal kapcsolatos fő aggályok közé tartozik a penetráció kérdése. Látható azonban, hogy már most is számos olyan célcsoport létezik, amely jól lefedhető. Így például különösen alkalmas ez a módszer a 18-49 AB (78%), 15-24 évesek (71%), aktív ABC (65%) megkérdezésére. Magas az internetezők aránya a gyorsétterem látogatók (78%), műszaki bolt (69%) és fotóbolt (62%) látogatók, valamint energiaital fogyasztók (66%) stb. körében is.

Az online kutatás fontos előnye, hogy komplexebb lehet a személyes vagy telefonos megkérdezésnél, így a célcsoport pontosabban és mélyebben megismerhető. A kérdőív kitöltés és kérdéstípusok esetében a multimédia beágyazás, a többféle skála és a randomizálás jelent fontos többletet az offline kutatásokhoz képest. Az online kutatás kiküszöböli a kérdezői hibát, ami a megkérdezett kiválasztásánál, illetve a kitöltésnél fordulhat elő. Éppen így a kérdezőbiztos státusza sem befolyásolja a megkérdezettet. A kutatás maga gyorsabb, pontosabb, az adatok jobb minőségűek, mint az offline esetében. Az adatfelvétel rendkívül költséghatékony, hiszen nincsenek kérdezőbiztosok, nincs postai, nyomatatási vagy telefon költség, s az adatok feldolgozása is szoftveresen történik. További előnyt jelent az anonim adatfelvétel (kritikusabb válaszok), illetve az, hogy nincs időkorlát (akkor töltik ki, amikor akarják, gondolkodhatnak a válaszon.)

A második előadó, Pillók Péter (Ifjúságkutató Intézet) gyakorlati példája jól kiegészítette az első, elméleti előadást. Ő a Blikk – Vége a képmutatásnak kampány értékelésén keresztül hasonlította össze a három módszert (CATI/telefonos, CAPI/személyes, CAWI/online kérdezés). A minta mindhárom esetben ~1,000 fő volt. Ami a költségeket illeti, ha az online megkérdezést egy egységnek tekintjük, akkor a CATI másfélszeres, a CAPI pedig kétszeres költséggel járt. A legkevesebb időt a CAWI vette igénybe (az adatfelvétel 2 nap, az adatbázis átadásáig összesen 4 nap), ezt követte a CATI (3 nap, összesen 7 nap), míg a CAPI sokkal több idővel járt (16 nap, összesen 20 nap). A válaszadási arány a CAPI esetében 50%, a CATI esetében 29%, a CAWI esetében 20% volt. (Az adatfelvétel azonban csak 2 napig zajlott az utóbbi esetében.) A reklámanyag bemutatása,az adatfelvétel ideje, a kérdőív kezelhetősége, a kitöltés ideje és a projekt ideje tekintetében az online kutatás bizonyult a legjobbnak. A kiválasztás, reprezentativitás, a célcsoport és minta, valamint az adatminőség szempontjából viszont a CAPI teljesített legjobban (a legkevesebb hiányzó adat egyébként a CAWI esetén fordult elő).

A második blokkból Síklaki István (Meroving) előadásáról, amely az online kvalitatív kutatások módszertani alapjairól szólt, érdemes írni néhány gondolatot. A kvalitatív kutatásban nehézséget jelent, hogy a viselkedést a tudattalan, automatikus folyamatok alakítják, melyeknek csak az eredménye válik tudatossá. Az offline fókuszcsoportos kutatás esetében a résztvevők a “helyes” választ próbálják megtalálni, és a csoportdinamika is torzító tényezőként lép fel (véleményvezér befolyása, konformitás, társas fertőzés, látszólagos egyetértés).

Az online fókuszcsoport a nehézségek többségét kiküszöböli. A chat-szobában erős csoportidentitás alakul ki, ugyanakkor a fenti csoportdinamikai tényezők kevésbé működnek, hiszen azok többsége non-verbális csatornákon közvetítődik. Online fókuszcsoport esetén lehetőség van arra, hogy a kutatás megrendelője észrevétlenül üzenjen a moderátornak (nem kell cetlit küldenie…), illetve a privát szobák lehetővé teszik, hogy a többiek tudta nélkül lehessen valakit “helyre tenni”. Így ezek a háttérben zajlanak, nem befolyásolják a csoport hangulatát. Az anonimitás enyhíti a megjelenésből, státuszból eredő különbségeket, illetve elősegíti az attitűdök nyíltabb vállalását is. Itt egy introvertált egyén is érvényesülhet, hiszen nem kell megküzdenie a szó megszerzésért.

Az online fókuszcsoport további előnyei a költséghatékonyság, a logisztikai problémák megszűnése (bárhonnan részt vehetnek a megkérdezettek), a kevesebb idő ráfordítás, gyorsaság, interaktivitás (finomhangolás), és a “lépcsőházi bölcsesség” kihasználása (a chat-szoba nyitva maradhat még, hogy a csoporttagok később is elmondhassák, ami eszükbe jut).

Az online fókuszcsoport hátrányai végső soron az előnyeiből származnak. A személyes kapcsolat, a szubjektív élmény és a non-verbális csatornák hiánya bizonyos kutatások esetén hátrányos lehet. (Egy kicsit hiányoztak innen a konkrét példák, hogy milyen termékek/szolgáltatások esetében szuperjó és mikor kevésbé megfelelő ez a módszer, de talán már nem fért bele az időbe.)

A harmadik blokkban szereplő, az online kutatás célcsoportjairól szóló előadásról nem írnék részletesen, inkább egy linket szúrok be, ahol elérhető néhány adat a WIP 2007-ből az EU országok, köztük hazánk lakossági internethasználatával kapcsolatban (EU27 internet hozzáférés, szélessáv aránya, generációs szakadék, internetes tevékenységek, heti internetezők nemek és korcsoportok szerint stb.). Amit még érdemes kiemelni, hogy jelenleg a hazai lakosság 45%-a használja az internetet valamilyen gyakorisággal, ami a diffúziós görbe korai többségén belül húzódik, és az előadó szerint a maximuma 60-70% körül várható.

Az utolsó blokkban még tanulságos volt az online panelekkel foglalkozó két előadás, de ezekről már nincs energiám írni, és végképp távol állnak a “területemtől”. =:) Azért egy backlink a zseniális faragatlan blognak még belefér.

A szervezéssel kapcsolatban néhány észrevétel: irányjelzők hiányában az épületen belül fürdőköpenyes bácsik közt sasszézva érkeztem a helyszínre többedmagammal. A program időben megcsúszott, ezért elmaradt az utolsó kerekasztal. A jegyzeteimnek nem lett volna elég a kapott füzetke, még jó, hogy volt spss repi tömb. Nem volt konferencia wifi, még jó, hogy nem cipeltem notit. (Csak az index-et lehetett nézni, reklámok nélkül, mert azok másik szerverről jönnek…) Az ebéd finom volt, a médiahiénák belaktak, de meg is érdemelték a reklám-előadások meghallgatásáért.

A végére csak néhány kérdésem maradt az online kutatás kapcsán. Mikor lesz végre egy online reklám konferencia, amely kiemelten foglalkozik a minket érintő és érdeklő kutatásokkal? Ki a fene lesz a befutó az ügynökségekért és tartalomszolgáltatókért folytatott versenyben? Ki diktálja végül a feltételeket (média vs. ügynökségek)?

Marckini izgalmas és tanulságos alapvetése után kicsit száraznak tűnt Darvas Péter (Szonda Ipsos) adatokban bővelkedő prezije a keresés hazai szerepéről. Persze ha elérhető lesz, érdemes letölteni, hiszen – a korábbi szondás előadásokhoz hasonlóan – ez is kézzel fogható kutatási adatokat, konkrét számokat tesz a feltételezések, előérzetek mögé, illetve friss adatokkal szolgál a jelenlegi helyzetről.

Valószínűleg senkit sem lep meg, hogy a keresés a leggyakoribb online tevékenység, és keresőket a hazai 15+ internetező közönség 90%-a használ. Ami a célcsoportokat illeti, a fiatalok, diplomások, vezető pozícióban lévők a legaktívabb keresők. A keresőmotorok közül havi elérés szempontjából (is) a Google viszi a prímet (rch 86%), jócskán lemaradva követi a live (rch 51%), majd megintcsak leszakadva a Yahoo (rch 28%) és a Tango (rch 28%), illetve a végén kullogva az ok.hu (rch 2%). A keresés tölti ki a webhasználatra fordított idő 9%-át, illetve a látogatások 7%-át.

A Szonda Ipsos a Google részesedését a keresők piacán 95%-ra teszi. Persze ahány előadás, annyi adat hangzott el ezzel kapcsolatban. Erica Schmidtnél (Isobar) például ez “csak” 75%, míg Peter Vidovic-nál (Etarget) mindössze 35%. Zárójel: Ennyire eltérő szempontok szerint vizsgáltak vagy spontán hasraütésből születtek ezek a számok?! (Update: Úgy tűnik, itt sikerült összemosnom a kereső- és ppc piacot. Szori vagyok.)

A Szonda Ipsos adatai szerint a Google, Etarget és Ctnetwork hirdetésekre havonta ~811 ezer internetező kattint rá. A vásárlás előtti infókeresésben is egyre nő a keresők szerepe, míg 2005-ben a 15+ netezőknek csupán 31%-a keresett gyakran infót vásárlás előtt, 2007-ben ez az erány már 67%. Főként a fiatalabbakra, képzettebbekre és magasabb ESOMAR státuszúakra jellemző ez a tevékenység. A keresés elsődleges helye a kereső (47%), amely mögött messze lemaradnak a márkaoldalak (16%), tematikus site-ok (10%), katalógusok (7%) és webáruházak (5%).

Az előadás már csak azért is időszerű volt, mert lehetett kicsit promózni a mostantól már fizetős gIA kutatást, amely minden hendikepje ellenére hiánypótló a hazai piacon.

Darvast Mr. Google Hungary (Peresztegi Zoltán) követte, akiről leginkább azért emlékezem meg, mert csalódást okozott. Többet vártam tőle erre az alkalomra! Peresztegi némi nemű célcsoporttévesztésben lehetett, mert szinte kizárólag a Google szolgáltatásait ismertette egy elvileg szakmai közönséggel… És igen, még az adwords-öt és adsense-t is. Az előadás egyébként a laikus és/vagy szakmai híreket nem követő hallgatók számára hasznos lehetett, hiszen a kevésbé előtérben lévő (trends, analytics, gadget-ek), illetve új (videó hirdetés, mobile) szolgáltatásokról is szó esett. A csalódást a látvány sem feledtette =;)

Hm, és még mindig maradt, amiről írnék. Folyt. köv.

A Blogter Videobombjának, majd az Econet Freevlogjának 2006 nyári indulása után az ősz a többiek tolongásával telt. Persze manapság is akadnak még, akik feltalálják a spanyolviaszt, illetve több webkettes szolgáltatást vegyítve próbálnak valami újat kihozni. (Mivel ez nem kémia, ez általában nem sikerül nekik.)

A “nagyok” természetesen itt is előnyt élveznek, hiszen adott a médiatámogatás: a húzó tartalmakról átküldenek jó pár felhasználót, mondjuk portál nyitó oldali befűzéssel, playerek elszórásával forgalmas szolgáltatások kilépő oldalain vagy – nyilván ingyenes – kampánnyal a portfolió site-jain. (A kisebbek számára az “eladjuk magunkat valamelyik nagynak” stratégiája tűnik működéképesnek.) A forgalom tehát megvan, már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább.

Legkézenfekvőbb alternatívának a hirdetési bevétel látszik. A helyzet azonban az, hogy a hagyományos hirdetések botrányosan teljesítenek a webkettes oldalakon. Ugyanaz a felhasználó, aki az origón lekattintja a bannereket, belép az iWiW-re és elfelejti ezt a jó szokását. (A fifikásabb rich mediának azért még van esélye.)

A webkettes (vagy annak szánt) oldalakon a felhasználók elszöszmötölnek a dolgaikkal, ismerőst keresnek, videót néznek, szupergagyi oldalakat barkácsolnak, miegymás, és közben ignorálják a hagyományos hirdetéseket. Ezért olyan megoldásokra van szükség, amelyek beépülnek az oldal szerkezetébe, azaz elsőre nem hatnak hirdetésnek vagy amelyek elkerülhetetlenek a felhasználó számára, ha tartalmat akar fogyasztani – jelen esetben videót szeretne nézni. Ideális esetben ezek a hirdetések nem bosszantják, nem zavarják meg (nagyon) a tartalomfogyasztásban, targetáltak, azaz az ő érdeklődésére – vélhetően – számot tartanak.

Zárójelben: Feltételezzük, hogy a kampánnyal szeretnénk valamilyen hatást elérni, nem csupán AV-t vagy CT-t realizálni. Illetve bízunk benne, hogy ezek a hazai videómegosztó szolgáltatások belátható időn belül nem csak az internetezők kb. 15%-ához jutnak el, és legalább a YouTube szintjét elérik, melyet a hazai havi internetező közönség kb. 30%-a látogat, médiatámogatás nélkül, ugye.

A kissé hosszúra nyúlt bevezető után végre rá is térek a post tárgyára, a hazai videómegosztókra és a (nem hagyományos) hirdetési lehetőségekre. A videómegosztókkal kapcsolatban a legfontosabb adatok a látogatottság, a nem és korcsoport, esetleg – ha elérhető ilyen adat – ESOMAR státusz szerinti látogatói összetétel. Ugyancsak tanulságos infó az oldalak indulása – melyik médiatulajdonos mikor eszmélt, hogy ebből a bizniszből ő sem maradhat ki. A hirdetési lehetőségeknél az alábbiakat vettem sorra:

• Kiemelt videó ajánló: a videó ajánlása a “hot” videók között vagy egyéb, kiemelt helyen
• Pre-roll/post-roll ad: a videók előtt vagy után, a playeren belül lejátszodó hirdetések
• Stand-by-image: a player leálltott állapotában látszó kép hirdetés
• Video overlay: a videó lejátszása közben a playerben megjelenő, majd bezáródó, kis méretű layer hirdetés
• Szponzoráció: oldal átszínezés, saját csatorna, logóval ellátott vagy brandingelt media player stb.

A hazai videómegosztó oldalaknak utánanézni nem is egyszerű vállalkozás, ugyanis a Webaudit-féle látogatottsági adatok csak a Freevlog és a Pörkölt esetében publikusak. Ha pedig a médiaajánlatra vagyunk kíváncsiak, akkor sem járunk jobban, mert használhatóval csak az Indavideón és a Pörköltön lehet találkozni, ezek is főként a banner hirdetéseket részletezik. Mindez utal arra, hogy gyerekcipőben jár az ezektől eltérő eszközök használata, s nem előre kialakított és publikált árazás, hanem egyedi dealek jellemzőek. Az elérhető adatok hiányossága miatt főként a médiatulajdonosok önbevallására hagyatkoztam. Az eredményeket – az oldalak indulásának sorrendjében – az alábbi táblázat tartalmazza:

Nagy újdonságok nem derülnek ki: a hazai videómegosztók tipikus látogatója a huszonéves, ESOMAR AB státuszú férfi. Látható, hogy azokon az oldalakon, amelyeket portál kiemelés támogat (és kevesebb a cicis néni), valamivel alacsonyabb a fiatalok és a férfiak aránya. (Az Indavideo lóg csak ki a sorból, de az Index látogatói is jellemzően férfiak.) A látogatottsági adatokból látszik, hogy mennyit ér az Index vagy az Origo háttértámogatása, illetve az egyedi tartalom (Webcsatorna).

Ami a hirdetési lehetőségeket illeti, jó ha a legrégebb óta jelen lévő eszközök (kiemelt videó, pre- és post-roll ad) elérhetőek. Az Econet ebből a szempontból a többiek előtt jár, kisebb (online) médiatulajdonosként sokkal rugalmasabb, illetve jobban követi a nemzetközi trendeket (video overlay). Hasonló rugalmasság jellemző az ab&c Targetre is. A hagyományos (banneres) megoldásokhoz leginkább az Origo ragaszkodik. Ezzel szemben az Index (szinte) mindenre hajlandó, ha a hirdetőnek elég vastag a pénztárcája. A Webcsatorna profilja eltér a többiekétől, a hirdetési lehetőségek is eszerint alakulnak (pl. product placement). Zárójel: a Sanomának ugyancsak sürgős volt múlt ősszel a videómegosztó oldal, s az lassan már egy éve a piacon van, de még mindig nem értékesítik a felületeit…

A tanulság mindebből annyi, hogy egyelőre az Indavideo az egyetlen hazai videómegosztó szolgáltatás, amelynek sikerült számottevő látogatottságot szereznie, s ebben jelentős szerepe van az index-es linkeléseknek. A többi nagy médiatulajdonosnál (Origo, Sanoma) inkább a “nekünk is van ilyenünk” funkcióját töltik be. A látogatottsági adatokat, illetve tartalom-specifikus reklámmegjelenések lehetőségét ha nem is rejtegetik, de nem teszik egykönnyen elérhetővé. Nagy áttörés mostanában nem várható – főleg egy olyan piacon, ahol az internet még mindig “új” médiumnak számít és az ügyfeleknek a CT fogalmát kell elmagyarázni…

(Türelmetlenkedőknek: hamarosan írok egy rendes postot is, csakhát a jó munkához idő kell. Meg a lassúhoz is.)

Kezdjük a pozitívumokkal, nyilván ebből sokkal kevesebb lesz, hiszen kritizálni mindig egyszerűbb… Először is le kell szögeznem, hogy sokkal szebb lett az oldal. Tetszik az is, hogy az időszaki statisztikák kiválasztásához timeline-os megoldást választottak. Ugyancsak hatalmas “vívmány”, és bizony nagyon hiányzott a keresés. Praktikus az is, hogy a lekért adatokat egy gombnyomással excelbe lehet exportálni. (Itt elkezdhetnék siránkozni azon, hogy jaj, az fizetős, sőt drága program, de lássuk be: a mi szakmánkban ez a leggyakrabban használt szoftver ever.)

Térjünk is rá a szaftosabb részekre, a kritikára. Először is: nagyon lassú az oldal, és sajnos továbbra sem sikerült megoldani, hogy a fejlécben található logó lekattintásával vissza lehessen térni a nyitó oldalra. Sőt az ugyancsak a fejlécben található median.hu és webaudit.hu link sem működik. Mint mások is jelezték: nehézkes, vagy legalábbis eléggé szokatlan a navigáció. Az egyes oldalakhoz ugyanis a szép magyar nevű Folderek gomb alatti fa nézetből vagy a szintén ott található keresőből lehet eljutni. Szerintem célszerű lenne a keresőt innen kihozni, a “Foldereknek” pedig valamilyen értelmesebb nevet adni, honlapok listája vagy oldallista vagy valami ilyesmit.

Első blikkre nem lehet megállapítani, hogy belföldi, külföldi vagy teljes forgalmat látunk-e, mert erre csak az oldal színei utalnak, ami szerintem távolról sem tekinthető egyértelműnek, főleg annak a számára, aki csak ismerkedik a site-tal.

Ugyancsak nem szerencsés, hogy nem különítik el semmilyen jelzéssel azokat a fícsöröket, amelyeket csak bejelentkezéssel lehet elérni. Ezeket jelölhetnék pl. a már hagyományosnak tekinthető módon: világos szürke, nem kattintható betűkkel. Sőt akár el is tüntethetnék előlem azokat a dolgokat, amiket nem érhetek el (persze, akkor nem is csorgatnám a nyálamat utánuk – a szerk.). A menü fülek közül bejelentkezés nélkül csak a Látogatottságnál nézelődhetek, a Forgalom Analitika, a Látogató Analitika és a WebProfile nem érhető el. A Látogatottságnál sem lehet megnézni a kor és nem szerinti megoszlást, a real time statokat, illetve az url statisztikát. A korábban is elérhető napi látogatottsági adatok, illetve heti és havi látogatószámok hozzáférhetőek.

A navigáció témaköréhez tartozik, hogy ha a teljes webaudit forgalomtól indulok, és belekattintok pl. az origóba, majd az alá mért freemailbe, akkor a látogatottsági adatok fölött megjelenik a >> teljes WebAudit forgalom >> origo >> Freemail linksor, így könnyen vissza tudok navigálni az összes oldalhoz. Ha azonban a nyitó oldali keresőből jutok el egy site-hoz, ugyanezt nem tudom megtenni. Alapvetően tetszik a timeline-os megoldás, csak az a bosszantó, hogy ha a sidebar menüben éppen napi statisztikát állítottam be, akkor hiába kattintgatok a timeline-on lévő hetekre, folyton csak a vasárnapi adatokat tolja elém.

Nem találom korábbi nagy kedvencemet, a tematikus oldallistát. Az nem csak azért volt remek, mert kategóriák szerint egyben mutatta a webaudit által mért női, it, gazdasági, sport, hír stb. site-okat, hanem mert az egyes kategóriákra kattintva azonnal látni lehetett, hogy az alá tartozó oldalak közül éppen melyik a leglátogatottabb. Úgy látszik, ez túl nagy jótétemény volt =:(

Mellékesen jegyzem meg, hogy a híreket nem lehet új taben megnyitva olvasni, nincs saját url-jük. Így pl. nem is linkelhetők.

A nagy újdonág igazából a WebProfile szolgáltatás, amelyet azonban csak – végső soron érthető módon – a saját ügyfelek érhetnek el, s lényege, hogy a rendszer “nagy pontossággal adja meg a látogatók nemenkénti és korcsoportonkénti összetételét. (…) A napi WebProfile statisztikák mellett a heti és havi látogatószámokhoz illeszkedő látogató-összetétel adatok is rendelkezésre állnak, a kombinált nem és kor szerinti megoszlás mellett lakóhelyenkénti, valamint iskolai végzettség szerinti bontásban.” (a cikket linkelni nem tudom, nincs saját url-je). Sajnos ezekről a fícsörökről nem tudok beszámolni, mert használatuknhoz bejelentkezés szükséges…

Az utóbbi időben nem kevés szó esett az egyes blogszolgáltatók befelé fordulásáról (sőt ellenségeskedéséről) és arra gondoltam, egy ilyen konteszt alkalmat ad külső linkek elhelyezésére, így legalábbis annak hirdetésére, hogy a Blogteren kívül (mondjuk saját domain alatt) is van élet. Bulvármázba öntött blogajánló akart ez lenni a maga módján. Mivel az emberek szeretnek véleményt nyilvánítani, főleg ha az csupán egy kattintásba kerül, a szavazás adta magát. Amivel nem számoltam, az az, hogy a szavazás nagyon érzékeny területté vált a Goldenblog-Goldenfos eset után…

A versenyt a maga szintjén kezeltem, jó viccként, nem szándékoztam sem komolyan venni, sem előkészíteni vagy valamilyen módon kidolgozni, esetleg a szavazást “demokratikussá” tenni. Ez egy olyan verseny volt, ahol az általam – elfogultan – kiválasztott bloggerekre lehetett szavazni, és ahogyan Pollner mondta: az ötlet jócskán túlélte önmagát. Őszintén szólva egyáltalán nem számítottam arra, hogy – a Google Analytics mérése alapján – 5 nap alatt (szeptember 2-6.) 1,389 egyedi látogatót fog elérni, akik 1,894 oldaletöltést produkálnak és átlagosan több mint 5 percet (!) töltenek el a postnál. A hozzászólási kedv is igen magas volt, a versenyt a 131. kommenttel zártam le. Uborkaszezonban, a hétvége szélcsendjében indulva ez nem rossz teljesítmény.

Mi történt? Az ötlet személyes csatornákon keresztül eljutott a blogszolgáltatóhoz, aki “ez mekkora” felkiáltással azonnal vezérblognak jelölte a postot (a vezérblog a Blogter-címlap első számú, kiemelt bejegyzése). Ez a kiemelés önmagában még nem feltétlenül generál nagy forgalmat, egy izgalmas cím és kellően populáris (ha úgy tetszik: bulvár) téma kell hozzá. Ez meg is volt: a cím (“Blogszféránk legjobb pasija”) és az alatta szereplő “Szavazz!” felhívás kattintásra ingerel – kit ezért, kit azért. “Hű, na erre kíváncsi vagyok!” “Jéééézusom, ez meg mi a franc?” “Mi ez az állatság? lol” … A Blogter címlapról érkezett a látogatások 31,48%-a.

De honnan érkezett a többi közel 70%? Ez már sokkal érdekesebb kérdés. Nyolcból hét “versenyző” úgy döntött, hogy blogján is megemlíti a versenyt, ha úgy tetszik kampányol. Innen indult a mini-hype :) Az ő posztjaikról érkezett a látogatások 26%-a.

• Darthwalk – Ki a hazai blogszféra legjobb pasija?
• Konrad – A nyúlon túl…
• Konrad – Érdek nélkül tetszik
• Spin Doctor – A magyar blogszféra legjobb pasija
• Doransky – Ki a legjobb pasi a blogszférában?
• Doransky – A bronzérmes értékel (video)
• Tóth Benedek – Magyar blogszféra meg hülye szavazások
• Kobak – Legjobb pasi
• Kobak – Legjobb pasi szavazás hatásai
• Médiablog – Elillant olvasók

Minden bizonnyal az ő írásaik nyomán került ki a konteszt a Blogter és a nevezettek berkeiből, és vált újabb postok ösztönzőjévé. Sajátos módon közülük senkinek sem tetszett a verseny, enyhébb vagy erősebb, általában eléggé megalapozatlan kritikát fogalmaztak meg. Összességében elmondható, hogy az “ellentábor” sem volt egyöntetűen elutasító, a kritikák jó része nem jutott túl a személyes sértegetés szintjén. Az “ellentábor” nagyban növelte a post elérését, tőlük érkezett a látogatások közel 24%-a.

• sHaMaLt bLOG – A hazai blogszféra legjobb pasija
• Balázs blogja – Blogszféránk legjobb pasija
• suexID blog – A hazai blogszféra legjobb pasija
• No peace in LoggerLand – A blogszféra férfiszépe (képregény)
• Énmagam minap – 2006. szeptember 4.

A teljes forgalomnak tehát a felét a versenyt támogató, illetve azt ellenző bloggerek generálták!

Ami a szavazást illeti, nem lehetett eredményt hirdetni, hiszen valaki úgy érezte, jó poén belenyúlni kicsit a szavazatok alakulásába. (Ez is egy tanulság: ha legközelebb valamilyen szavazást rendezek, keresek egy megbízhatóbb pollhostot.) Egyébként a torzított szavazás is nagyjából az elején kirajzolódó eredményt hozta: az 1. helyezett Tóth Benedek lett, a 2. Doransky, a 3. pedig Kobak. Ezek után az a remek ötletem támadt, hogy a versenyzőkhöz átkattintó egyedi látogatók alapján hirdetek eredményt. Ez sem lenne azonban szerencsés, hiszen az eredmények többé-kevésbé követik felsorolásuk (linkjeik) sorrendjét. Nem véletlenül kerül többe egy szöveges hirdetés első hely, mint mondjuk az ötödik… Az első három helyezett ilyen megközelítésben Doransky (153 UV), Tóth Benedek (122 UV) és Kobak (102 UV) lenne.

A verseny tehát jócskán túlélte önmagát, sőt utóhatásaként a Goldenfos versenyt is jegyző “milícia” megrendezi saját versenyét bloggerinák számára. Elgondolkodtató volt Pollner kritikája, nem is annyira az elillanó látogatókról, hanem a “személyes szimpátia és a blogok összemaszatolása” kapcsán (125. komment). Erre csak azt tudom mondani – kellő komolysággal -, hogy a színvonalas tematikus blog és jóképűség összefüggésben ugyan nincs, de nem zárja ki egymást :) Én úgy gondolom, hogy kár komolyan venni egy efféle versenyt, ahogyan a látogatók elillannak, ugyanúgy elfelejtődik ez a konteszt is, anélkül hogy akár a blogszférára, akár a tematikus blogokra nézve bármilyen hatást gyakorolna. Csupán jó móka volt, és ha van tanulsága, akkor az az, hogy egy ártatlan apróságot is fel lehet fújni néhány blogger segítségével.

Az eset egyébként nem maradt hatástalan a tematikus blogomra sem (a Blogteres blogon feltűnő kép biztat az ide történő átkattintásra). A szavazás pörgésekor a tematikus blog látogatottsága többszörösére nőtt, de mint látható, a mini-hype elapadásakor visszatért a “normális kerékvágásba”, és bizony az RSS-emre feliratkozottak száma is ugyanannyi maradt. A látogatók tehát elillantak, ahogyan Pollner megírta…

Jelen pillanatban egy statisztika érhető el a Blogtéren, ezt “olvasásnak” nevezik. Ez többszörösen is félrevezető, hiszen semmi köze ahhoz, hogy hányan és hányszor olvasták a bejegyzést. Az olvasás jelen esetben oldalletöltést jelent (PI = Page Impression), azaz egyszerűen csak azt, hogy az adott oldal (bejegyzés) hányszor jelent meg, hányszor töltődött le, nem mond semmit az „olvasottságról”.

Miért? Egy felhasználó, például én, bármennyi oldalletöltést generálhat. Ha történetesen beragasztom az F5 billentyűt az egyik bejegyzésem “felett”, akkor rövid úton az olvasottsági toplista élén találhatom magamat, holott egymagam generáltam az összes oldalletöltést.

Könnyen belátható, hogy egy felhasználó teljesen “természetes” módon, torzító szándék nélkül is generálhat több oldalletöltést: ellenőrzi a saját blogját, amelyben esetleg ötödszörre is talál valami hibát, vagy sokkal inkább kommentel. A komment rögtön két oldalletöltés (egyszer betöltődik a post, a felhasználó ír és elküldi, erre az oldal újra betöltődik). Ő ugyanaz az egy felhasználó, aki (valószínűleg) csak egyszer vagy legfeljebb kétszer olvasta a bejegyzést, de generált mondjuk 50 oldalletöltést. Ilyen módon néhány ember csevelye egy blogon könnyen hoz több százas “olvasottságot”.

Az oldalletöltés nem egyenlő a klikkek számával sem, hiszen nem csak klikkelés útján juthat el a felhasználó a posthoz, hanem például az rss olvasójából is. A kommentek ügyét pedig már említettem, de ide is rímel.

Megjegyzés: Örömmel fedeztem fel, hogy a Blogtér május 2-a óta szerepel a Webauditban, azaz nyomon követhető az elért egyedi felhasználók száma, valamint az oldalletöltés (PI) és a látogatás (session) alakulása .