Először is, az IAB Hungary kiadta az első ajánlását, méghozzá – nem fogjátok kitalálni! – a videóhirdetésekre, ezen belül is az in-stream hirdetésekre vonatkozóan. Nyilván az sem véletlen, hogy ez az első ilyen dokumentum, hiszen egy teljességgel kaotikus és kiforratlan területről van szó, amely egyrészt különösen igényli az ajánlásokat, másrészt pedig nincsen bevett gyakorlata, amelyről az átállás komolyabb gondot okozna a médiatulajdonosoknak (ahogyan például a hagyományos display hirdetések egységesítése).

Mielőtt belemennénk a részletekbe, csak címszavakban néhány felfedezésem:

• kiderült, hogy a Mediánnak is van (lett) videómérési szolgáltatása, sőt mi több, demográfiai adatokat is tudnak a videónézésekhez kapcsolni (a gemiusStreames eredményeket viszont hiányoltam, Tomi!),
• nagyon tetszik a mindroom.hu, amiről meetupos lógásaim miatt csak másodkézből értesültem: egy olyan videókeresőről van szó, amely hangfelismerés segítségével “belelát” a videók tartalmába, ami nemcsak a kereshetőség, tartalom analízis és kategorizálás miatt lehet baromi hasznos, hanem a hirdetések targetálása szempontjából is,
• az Index himnusza még mindig vicces (tényleg!).

Ha elérhetők lesznek a prezik, akkor mindenképpen beágyazom majd a hazai videónézésről szóló webAUDIENCE-es adatokat (Szívlapát), a Neós márkázott videós összefoglalót (Szívlapát), illetve Hegyi Gyuri prezijét a webvideózás eddigi tapasztalatairól és lehetőségeiről (Szívlapát), amely egyébként szvsz a legjobb előadás volt a konferencián.

Update (jún. 16.) – Íme az elérhető prezik:

Visszatérve a webvideós ajánlásra, hogy a rabbitblog hagyományaihoz méltóan száraz és hosszú témával foglalkozzunk: az IAB Hungary oldalára már fel is került a dokumentum (pdf), de lejjebb görgetve itt helyben is elolvashatjátok, letölthetitek. Az ajánlás kapcsán Major Gábor összefoglalta, hogy melyek a legfontosabb problémák, amelyek orvoslásával a videóhirdetés elfoglalhatja a megérdemelt helyét az eszköz-mixben:

• nincsenek auditált forgalmi és közönség adatok,
• nincs egységes műszaki szolgáltató háttér,
• több párhuzamos technológia él egymás mellett,
• rendkívül korlátos a piac,
• nincs kialakult árszint.

A dokumentum maga a mérésre, a hirdetés kiszolgálásra és formátumokra vonatkozóan egyaránt tartalmaz ajánlásokat, s ami ennél is fontosabb, hogy az IAB tagok ezeket magukra kötelezőnek fogadják el.

Az ajánlás a webvideók “műfaji” besorolásával indul, ami azért fontos, mert a különböző műfajokban nagyon különböző hirdetési potenciál rejlik:

1. felhasználói (user generated content – UGC) – szerkesztetlen, változatos témájú és minőségű felhasználók által készített videók,
2. származtatott (sourced) – profi, nem internetre készült, általában promóciós célú videó (pl. termék bemutató),
3. ügynökségi (syndicated) – profi, engedéllyel átvett, szerzői jogokkal védett, szerkesztett videó tartalom (pl. tévéműsorok, filmek),
4. újságírói (journalistic).

A dokumentum az alábbi hirdetési típusokat különíti el (akik már böngészték az IAB azonos témájú ajánlását, azoknak meglepetést biztosan nem fog okozni):

A lineáris hirdetésekre vonatkozó további előírások:

• illesztési pont: a videó előtt, után vagy közben,
• ajánlott/max. hirdetési hossz: 15/30 mp,
• a hirdetés legyen kattintható,
• 4:3 vagy 16:9 képarány,
• egyéb technikai specifikációk (bitráta, felbontás, színmélység, key frame gyakoriság, codec).

A non-lineáris hirdetésekre vonatkozó előírások:

• illesztési pont: bárhol,
• ajánlott/maximum hirdetési hossz: 5/15 mp vagy állandó,
• a hirdetés legyen kattintható,
• méretek: 300×50 vagy 450×50, tetszőleges alakú (ne legyen nagyobb a lejátszó ablak magasságának 1/5‐énél),
• fájlformátumok: jpeg, png, swf, xap (Silverlight),
• teljesen kitakarhatja a videót, a háttér átlátszhatósága maximum 30% lehet,
• fájlméret: max. 100k,
• legyen bezár/kinyit gomb rajta,
• jelölni kell, hogy hirdetés,
• egyéb technikai specifikációk.

Végül pedig a javasolt mérőszámok (crtl-c + ctrl-v):

• stream: összefüggő, megszakítás nélküli lejátszási folyamatok száma egy adott streaming tartalomhoz kötődően, a vizsgált időszakban,
• visitors: látogatók száma cookie alapján, a vizsgált időszakban,
• started stream: megkezdett lejátszási folyamatok száma egy adott streaming tartalomhoz kötődően, a vizsgált időszakban,
• streams per visitor: egy látogatóra eső, összefüggő, megszakítás nélküli lejátszási folyamatok száma egy adott streaming tartalomhoz kötődően, a vizsgált időszakban,
• completed stream: teljes lejátszás egy adott streaming tartalom esetében (feltétele, hogy 1 session alatt valósuljon meg), a vizsgált időszakban,
• completed streams per visitor: egy látogatóra eső teljes lejátszások száma egy adott streaming tartalom esetében (feltétele, hogy 1 session alatt valósuljon meg), a vizsgált időszakban,
• session: egy adott streaming tartalomhoz kapcsolódó munkafolyamatok száma (egy session alatt a lejátszott részek között nem lehet több 30 perc szünetnél összességében), a vizsgált időszakon belül,
• started sessions: egy adott streaming tartalomhoz kapcsolódóan a megkezdett munkamenetek száma, a vizsgált időszakon belül,
• time: egy adott streaming tartalomnál mért összes lejátszási idő, a vizsgált időszakban,
• time per visitor: egy adott streaming tartalomnál mért, egy látogatóra eső átlagos lejátszási idő, a vizsgált időszakban.

(Ezek a mérőszámok egyébként kísértetiesen emlékeztetnek a gemiusStream által mért adatokra.)

Ahhoz hogy a webvideó mennyire menő manapság, nem férhet kétség, ugyanakkor nem nehéz belátni, hogy a különböző – user generated, profi tévés és szerkesztett (fél)profi – tartalmak jogilag, minőség és reklámpotenciál szempontjából egyaránt eltérő kategóriába tartoznak. A hazai és külföldi példák mellett a cikk kitér a webvideó gyártás költségeire, illetve a lehetséges üzleti modellekre, ezen belül a hirdetési lehetőségekre is. A cikk a webvideós (hirdetési) megoldások körüli problémákkal – műszaki és mérési sztenderdek, valamint a “műfaj valódi arcának” hiánya – zárul. Nagyon jó kis összefoglalás, ami mögött láthatóan több éves gyakorlat áll. Ha még nem tettétek, olvassátok el.