Az alábbiakban azokat a szempontokat vesszük sorra, amelyek a médiaterv kialakításában – a céloktól és körülményekről függően különböző súllyal – szerepet játszanak. (Ezeket a korábbi, médiatervezéssel foglalkozó posztokban részben már érintettük. A sorrend nem fontosság szerinti.)

Emlékeztetőül: a médiatervezőnek az a dolga, hogy médiatervet állítson össze arra vonatkozóan, hogy az adott terméket, szolgáltatást, üzenetet mikor, milyen médiumokban, milyen eszközökkel hirdesse az ügyfél, hogy hatékonyan elérje a célcsoportját, s elősegítse a kampány céljainak (pl. eladás vagy branding) teljesítését.

Képünk illusztráció

1. Ki a hirdető és mi a terméke/szolgáltatása.

A hirdetési felületek és eszközök kiválasztásakor értelemszerűen a legfontosabb szempontok egyike, hogy mit szeretnénk eladni. Férfi borotvát és drága terepjárót nem fogunk nőies felületeken hirdetni, szerver hosztingot biztosan nem reklámozunk kinyíló bannerrel, a szempillaspirál hirdetést pedig nem visszük a Totalcarra.

2. Mi a kampány célja.

A kampány célja a felületek, az eszközök és a vásárlási módok kiválasztására egyaránt hatással van. Ha image kampányunk van, amelyben a széles elérés a legfontosabb, akkor főként a legnagyobb látogatottságú portálok, azoknak is nyitó oldala vagy legforgalmasabb rovatai jöhetnek számításba, olyan kreatív eszközökkel, melyek nagyok, látványosak, feltűnőek. Image kampány esetén preferáljuk például a szponzorációkat és rovattámogatásokat is.

Ha a kampánycél mondjuk egy bizonyos termék közvetlen értékesítése, akkor nem feltétlenül a széles elérés a fontos, hanem az, hogy a célcsoportot minél pontosabban elérjük, s cselekvésre ösztönözzük – ilyenkor jönnek képbe az affinitás oldalak, s a termék szempontjából legrelevánsabb felületek, illetve azok a vásárlási módok, melyek olcsón generálnak értékesítéseket. Ebben az esetben a kreatívoknak sem kell látványosnak lenniük, inkább a megfelelő helyen a megfelelő igényt kielégíteniük.

3. Ki a célcsoport.

A médiatervezés során a célcsoport az egyik legfontosabb meghatározója a felületek és eszközök kiválasztásának. A kutatások használatáról szóló posztunkban részletesen foglalkoztunk vele, hogy milyen információkra tehetünk szert a célcsoportok érdeklődésével, online tevékenységeivel és médiafogyasztásával kapcsolatban, s ezek hogyan használhatók a legmegfelelőbb hirdetési felületek kiválasztásához.

Ezt annyival egészítjük most ki, hogy a célcsoport médiahasználata az eszközhasználatot is nagyban (kellene, hogy) befolyásolja. Egy idősebb célcsoport esetében például inkább a hagyományos eszközök lehetnek célravezetőek, nem sok értelme van számukra mondjuk videóklip készítő versenyt hirdetni vagy Messenger hirdetésekkel próbálkozni. A tinik esetében viszont sokkal inkább az online közösségekhez, kommunikációhoz szervesen kapcsolódó, illetve figyelemfelkeltő és agresszívebb eszközökkel érdemes operálni. Hasonlóképpen több értelme van a geekeknek szöveges hirdetéseket (keresőhirdetés, RSS, link) mutatni, mint bannerekkel próbálkozni.

4. Mi a kampány időzítése, időtartama, preferált intenzitása.

A felületek, vásárlási módok és eszközök megválasztásánál sem mindegy, hogy mikor van a kampány és mennyi ideig tart. Vannak például olyan események (sport, fesztivál stb.) amihez egy adott időszakban érdemes lehet kapcsolódni, illetve vannak olyan felületek, amelyek csak bizonyos időszakokban pörögnek igazán (pl. utazás, pályaválasztás stb.).

Az időzítés (és büdzsé) függvényében más vásárlási módot és eszközt választunk, ha egy hosszabb kampányban inkább a folyamatos jelenlét a cél, s mást, ha vannak kiemelt időszakok, s akkor fontos az állandó és esetleg látványosabb megjelenés.

5. Mekkora büdzsé áll rendelkezésre.

A büdzsé a legfontosabb szempontok egyike: ha nem áll túl sok a rendelkezésre, akkor a látványosabb, kreatívabb megoldások helyett általában marad a bevett, költséghatékony felületek és vásárlási módok (pl. átkattintás vagy konverzió alapú), esetleg az alternatív (olcsó :) site-ok használata.

A nulla forintból szeretnénk sok hónapra beborítani a magyar internetet elképzelés azonban a recessziós árszabással is egyre kevésbé valósítható meg. Fontos, hogy a büdzsé is az elvárásoknak és az elérendő céloknak megfelelően legyen meghatározva, amiben egyébként az ügynökség szíves-örömest segít.

6. Milyen az egyes felületek, eszközök ár/érték aránya.

Azt, hogy mennyit ér meg nekünk egy felület, elsősorban a kampány céljai határozzák meg. Egészen más árú felületeket vásárolunk meg, ha alapvetően image célzattal futtatjuk a kampányt, mintha a lehető legalacsonyabb árú értékesítés a célunk. A felületek ára általában az elért közönségtől (például tinik vs. cégvezetők), annak számosságától, a várható reklámmegjelenések számától és a használt eszköztől függ.

Az egyes felületek esetében utána szoktunk számolni, hogy mennyibe fog kerülni egy egyedi felhasználó elérése, s mennyibe egy reklámmegjelenés, mennyi átkattintásra számíthatunk, s várhatóan milyen áron, illetve ha vannak már ilyen tapasztalataink is a felülettel kapcsolatban, akkor várhatóan mennyi konverziót fog hozni.

7. Milyen eszköz vagy site preferenciái vannak az ügyfélnek.

Az ügyfél site és eszköz preferenciáit ideális esetben olyan szintig vesszük figyelembe, ameddig nem megy a hatékonyság rovására vagy szembe a kampánycélokkal. Ha több egyformán üdvözítő megoldás van, akkor nyilvánvalóan az ügyfél által preferáltat érdemes választani. :)

8. Mi a kreatív koncepció.

A kreatív koncepció ideális esetben befolyásolja a médiafelületek és eszközök kiválasztását is. Férfi célcsoport esetén egy sport koncepció inkább illik a Sportgézára, mint az Index Gazdaságra, egy biciklis koncepció pedig “jobban mutat” a Tour de France alrovatban, mint a vízisportok között. Hasonlóképpen célszerű egy álló kreatívra kitalált koncepciót skyscraperben, mintsem leaderboardban elhelyezni… A kreatív koncepció és médiaterv egységének persze gátat szabhat az alacsony büdzsé, illetve a média és a kreatív közötti együttműködés, együttgondolkodás hiánya.

9. Milyen eredményei voltak a korábbi kampányoknak.

A korábbi eredmények elemzésével információt nyerünk arról, hogy melyek azok az eszközök, felületek, vásárlási módok, melyek adott termék/szolgáltatás és adott célok esetén a legjobban működnek, s melyek azok, amelyeket nem érdemes erőltetni. A bevált megoldásokat éppen ezért a következő kampányokban is be szoktuk vetni, azzal együtt, hogy keressük az új felületeket és eszközöket is.

10. Milyen egyéb (online, offline) aktivitások futnak.

Az egyes aktivitások erősíthetik egymás hatását, s bár a cross-media mérések még gyermekcipőben járnak, hasznos információ tudni, hogy éppen milyen egyéb reklámaktivitások futnak, milyen hatással van például egy tévékampány a keresésekre, illetve az online csatornán érkező értékesítésekre.

11. Hol hirdetnek a versenytársak.

A hirdetési felületek és eszközök kiválasztásakor nem utolsó szempont, hogy a versenytársak hol hirdetnek, s nekünk mely felületekre érdemes koncentrálni. Dönthetünk úgy, hogy a versenytársak által preferált felületekre mi is hangsúlyt helyezünk, hogy ne csak az ő ajánlatuk jelenjen meg választási lehetőségként, de dönthetünk úgy is, hogy olyan felületek után nézünk, ahol kevésbé kell a konkurenciával számolni.

12. Milyen kedvezményekkel, kondíciókkal lehet vásárolni.

Több hasonló profilú, közönségű és elérésű oldal esetében fontos szempontot jelenthet, hogy melyik biztosít kedvezőbb feltételeket a vásárlás során. Ha egy adott oldalnak nincsen exkluzív elérése, valamilyen speciális tartalma és/vagy megoldása, akkor nyilván nem érdemes kedvezőtlenebb kondíciókkal megvásárolni, mint egy másik oldalt. Ugyanazért a négymillió internetezőért folyik a verseny, ezért a legtöbb oldal kiváltható másikkal, ha kedvezőtlen az ajánlat.

13. Mennyi idő áll rendelkezésre a terv elkészítéséhez.

A fentiekben leírtakat ez a szerencsétlen tizenhármas tényező könnyen romba döntheti, hiszen sokszor nincsen idő ilyen szofisztikált, ennyi szempontot figyelembe vevő tervezésre. Ha a gyorsaság a fő szempont, akkor jönnek képbe azok az eszközök és vásárlási módok, amelyek könnyen és gyorsan tervezhetők és nem igényelnek (különösebb) egyeztetést a médiatulajdonosokkal. Igényes, átgondolt ajánlatot pár órás határidőre aligha lehet leszállítani.

“Minden tiszteletem mellett, a játék kedvéért, egy kis arcképcsarnok a tervezőkről, ahogy az ostromlott várból látjuk őket:

1. Az agyonterhelt junior

Egyetlen célja az életben maradás. A tervezők 80%-ka úgy dolgozik/csak úgy tud dolgozni, hogy egy kampány kapcsán a rendelkezésre álló büdzsét egy hentesbárddal feldarabolja, és a médiumokra eső részt egy felületes brief társaságában átküldi. Mi lecsontozzuk a husit, csomagoljuk és visszaküldjük az ajánlatot. A kolléga megszemléli, okéz, vagy csiszolunk rajta, alkudozunk, aztán egyszer csak jön a megrendelő. Sima ügy.

2. Az életben maradt senior

Ugyanúgy jár el, mint az agyonterhelt junior, hisz az volt egykor ő is, de már erős pedagógiai érzékkel rendelkezik, és mintegy bizonyítandó szakmai kompetenciáját, visszadobja az ajánlatot, ami egyébként szíve joga. A tapasztalt sales-es az ilyen kollégával telefonon egyeztet, mielőtt tervezne.

3. A szakma királya, a piac koldusa

Van olyan tervező, akit minden reggel beoltanak ár-értékarány-érzékenység-növelővel, aminek hatására azonnal tendereztetni kezd. Minden médiától kér egy hatmilliós csomagot kétmillióért, mondván, stratégiai ügyfélről van szó. Az oltás mellékhatásaként még hisz is ebben. Aztán a leggyengébb láncszemnél betámad. Ez néha te vagy. Az ilyen tervezői sorsok láttán összeszorul a torkunk, és még jobban szeretjük a munkánkat.

4. A meg nem értett zseni

Ő az, aki gyökeresen megújítja az internetes hirdetési szokásokat. (Egyébként néha tényleg.) Zseniális kommunikációs technikákkal, bizarr kreatív ötletekkel felkorbácsolja a hirdető vágyait, majd egyszerűen elküldi a médiához a futurisztikus kívánságlistát, aminek persze semmi köze a valósághoz, vagy annyi fejlesztést kíván, ami ötszerese a hirdetési bevételnek. Amikor kikosarazzuk, visszaminősülünk kőbunkós ősemberekké. A tervező dühös vagy csalódva legyint, de szerencsére nem adja fel! Ja, amikor arra kérjük, egyeztessen velünk az ötleteiről a kiajánlás előtt, nem válaszol.

5. A Scud-rakéta

És persze vannak olyanok, akik lézercélzással jönnek, ismerik a felületeinket, a kutatási anyagainkat, mindent, időpontot kell csak keresni, csevegni és búcsúzni. Tőlük tanulunk.”

Te is Scud rakéta Tomahawk vagy, ugye? =:)

“Mit kellene tudnia, milyen közegben kéne léteznie (pl automatizált foglalás/elszámolás) egy rendszernek, ami ki akarná váltani a médiaügynökségeket? Mi az, ami miatt ez nem tud ma működni? Tehát mi lenne az a fekete doboz, aminek megmondanám kik a célcsoportom, mit szeretnék elérni és mennyi pénzem van rá, az pedig elhelyezi a hirdetésem X helyen?

Ha ilyen létezne, az javítana a hatékonyságon, és ha igen, hol/hogy? Esetleg jobban előtérbe kerülne a long tail vékonyabb vége, az automatizáltság, és ezáltal az egyeztetés szükségtelensége miatt?

Vagy mik azok az apsektusok, amik miatt a médiatervezőt sosem válthatja le Wall-E?”

Mielőtt gondolkodás nélkül rávágnánk, hogy a médiaügynökség nem pótolható holmi robotokkal, legyenek még oly kedvesek is, mint Wall-E, érdemes átgondolni, hogy melyek lehetnek a médiatervezés, felület foglalás, kampány futtatás során azok a folyamatok, melyek automatizálhatók vagy legalábbis egyszerűbbek, gyorsabbak lehetnének szoftveres megoldással:

• a célcsoport és célok szempontjából releváns médiafelületek leválogatása elérés, affinitás, tartalmi kategória, eltöltött idő, keresztlátogatottság, korábbi eredmények stb. alapján,
• a célok alapján eszközök és vásárlási módok kiválasztása, pl. értékesítési célú kampány esetén CPA-alapú elszámolás, image kampány esetén nagyobb bannerek és bizonyos látogatottság feletti felületek használata, valamint optimális frequency beállítása, forgalom növelés esetén átkattintás alapú kampányok stb.,
• ezek elhelyezése egy médiatervben,
• a médiafelületek automatikus foglalása szabad kapacitás figyelembe vételével és/vagy licit-alapon (megúszva ezzel a hosszadalmas egyeztetést, illetve a megrendelésekkel kapcsolatos adminisztrációt),
• kreatívok kezelése,
• a kampányfutás optimalizációja előre megadott mutatók mentén,
• automatikus riportolás előre beállított paraméterek alapján,
• pénzügyi tranzakciók lebonyolítása.

Ennek a megoldásnak tehát egy médiatervező, hirdetéskiszolgáló és pénzügyi tranzakciók lebonyolítására alkalmas rendszert kellene integrálnia. Ilyen módon hozzájárulhatna a hatékonysághoz: az automatizált folyamatoknak köszönhetően időt lehetne megtakarítani, illetve a folyamatos optimalizációnak köszönhetően akár pénzt is. Hogy a kisebb site-ok mennyire profitálnának belőle, az egyelőre kérdéses, hiszen alacsony látogatottság esetén a jelenlegi affiliate networkök, illetve Google AdSense sem hoz sokat a konyhára. A rendszer a médiatervező alkalmazással való támogatása hozzájárulhatna bizonyos tartalmak kiemeléséhez, melyek esetleg fel sem merültek volna – információ híján – hirdetési felületként.

Ami szembetűnő, hogy a fenti megoldás csak “hagyományos kampányok” esetében jöhetne számításba, amelyek előre megadott hirdetési felületekkel (zónákkal) számolnak. Az ettől eltérő megoldások – szponzorációk, fizetett cikkek, social media stb. – ebbe a rendszerbe nem illeszthetők be. Itt ugyanis nem automatizált folyamatok vannak, hanem belenyúlás az oldalak megjelenésébe, tartalmi részébe, illetve a social media esetében még ennél is komplexebb tevékenységről (klubok, networkök, applikációk, blogok stb.).

Mi az, amivel a fent leírt, automatizált rendszer nem számolhat?

• az eszközök esetében olyan megoldások jöhetnek számlításba, melyek hirdetési zónákban futtathatók: szöveges hirdetések, képes-szöveges display-ek, bannerek,
• az oldal kiválasztása a gyakorlatban nem csak a célcsoportra futtatott lekérdezésen alapul, hanem számos egyéb szemponton is (üzenet, célok, stb.),
• a site-ok kategorizálása – mint az Ad Planner példája is mutatja – nem automatizálható,
• értelemszerűen csak azok az oldalak kerülhetnek a kampányba, melyek részei a rendszernek, s mint korábban is említettem, kevéssé valószínű, hogy prémium felületekkel számolhatunk,
• a rendszer esetében az idő alapú (“ceruzás”) foglalások kezelése kérdéses, különösen abban az esetben, ha a kampány végül nem vagy nem az eredetileg tervezett formában valósul meg (CPM, CPC, CPA modell esetén tűnik működőképesnek),
• egy ilyen rendszer esetében aligha képzelhető el egy “a kampány lejárta után fizetünk több hónapos csúszással” konstrukció, ami egyes hirdetőket jellemez, sőt egyenesen előre feltöltött egyenlegekkel kellene számolni (nfw kategória).

Egy ilyen rendszer tehát legfeljebb olyan “hagyományos” kampányok futtatására lenne alkalmas, mely a szöveges és banner megjelenésen kívül más eszközökkel és megoldásokkal nem számol, illetve nem tart igényt prémium felületekre (portál nyitó oldalak, tematikus oldalak és rovatok feltűnő helyei), illetve különleges kreatív megoldásokra (pl. szinkron bannerek). Olyan lenne tehát, mint a mostani affiliate networkök, csak éppen lényegesen kiterjedtebb és médiatervezési opciókkal támogatott változatban.

Azon túl, hogy mindennek a technikai háttere – legalábbis egyelőre – nem adott, számos egyéb szempont is felmerül:

• a nagyobb médiatulajdonosoknak nem áll érdekükben belépni egy ilyen rendszerbe, hiszen akkor elveszítenék a kontrollt a felületeik értékesítése fölött (legfeljebb kevésbé jól menő aloldalakat csatolnának a rendszerbe, amelyeket más módon nem tudtak értékesíteni),
• egy ilyen rendszerben nem érvényesülhet egyedi kedvezményszint, melyet a médiatulajdonosok a költés volumennek köszönhetően az ügynökségek számára biztosítanak, s melyet az ügynökségek részben vagy teljes egészében átadnak az ügyfeleiknek (akik így, a sok tévképzettel ellentétben tényleg jól járnak),
• egy ilyen rendszer kezelése, mint már utaltam rá, szaktudást igényel majd, hiszen bizonyos beállítások nem végezhetők el automatikusan (célok, preferált tartalmak és eszközök stb.), és sok hirdető aligha akar ezzel maga foglalkozni (ahogyan a keresőkampányokat és affiliate marketinget is célszerű szakemberre bízni),
• a végére hagytam, de nagyon fontos szempont, hogy az ügynökségek a “hagyományos” kampányok tervezésén túl általában más – médiához kapcsolható – megoldásokkal is foglalkoznak, így pl. az említett social media jelenléttel, tanácsadással, ügyfél edukációval stb. stb.

Ezek alapján tehát kevéssé tűnik valószínűnek, hogy a médiaügynökségeket kiválthatnák automatizált rendszerek. Egy efféle rendszer, mint korábban is említettem, kisebb büdzséjű hirdetők esetében válhat jelentőssé, s ilyen módon hozzájárulhat a piac általános növekedéséhez.

Neked is van kérdésed? Írj kommentet vagy dobj egy mailt a rabbitblog[at]gmail[dot]com-ra.

Az alábbiakban arról lesz szó, hogy online területen mi a dolga egy médiatervezőnek. Ehhez első körben le kell szögezni, hogy ahány ügynökség, annyi névvel illetik az egyes pozíciókat, s mást jelenthet egy junior vagy senior előtag is. A “médián” viszonylag egyszerűbb a helyzet, hiszen a médiatervezőket általában így is nevezik, esetleg média menedzsernek vagy projekt menedzsernek.  (A média divízió/osztály az ügynökségeknek az a része, ahol a médiatervezők, -vásárlók, asszisztensek, kampány menedzserek stb. dolgoznak, általában a média igazgató irányításával. Vannak külön média ügynökségek is, de ez online-ban nem jellemző.)

A médiatervezők az online reklámkampányok első számú felelősei: ők tehetnek arról, hogy a portálok hemzsegnek a bannerektől, pop-upoktól (valójában inkább pop-underektől), és ők az okai az egyéb felhasználó-bosszantó online reklám aktivitásoknak is. =:) Mindezzel ügyfeleink branding és sales szempontjait szolgálják, ugyanakkor lehetővé teszik a tartalomszolgáltatók megmentését az éhhaláltól. Viccet félretéve mindenki jól jár: a felhasználó kap (ingyenes) tartalmat, amit fogyaszthat, a portál hirdetési bevételhez, a hirdető pedig (potenciális) ügyfelekhez jut. Igazi szimbiózis ez.

Látható tehát, hogy a médiatervezés nem klasszikus értelemben vett kreatív munka. A médiatervező – ideális esetben – tehát nem azt találja ki, hogy mi legyen az üzenet és mi legyen ennek a kreatív megvalósítása (mi legyen a bannerben, mi legyen a linkek, fizetett cikkek stb. szövege). A médiatervező nem talál ki és nem gyárt kreatívokat. (Persze ötletei lehetnek erre vonatkozóan.) Neki elsősorban az a dolga, hogy médiatervet állítson össze arra vonatkozóan, hogy az adott terméket, szolgáltatást, üzenetet mikor, milyen médiumokban, milyen eszközökkel hirdesse az ügyfél, hogy hatékonyan elérje a célcsoportját, s elősegítse a kampány céljainak (pl. eladás vagy branding) teljesítését.

A médiatervező bizonyos értelemben account menedzser is, hiszen sok esetben közvetlenül tartja (tarthatja) a kapcsolatot az ügyfelekkel. A terv elkészítése és a kampány futása során folyamatos kapcsolatban áll a médiatulajdonosokkal is, egyezteti a médiafelületek foglalását, az árakat, illetve a kampány terv szerinti teljesülését. A médiaterv elkészítéséhez kutatásokat használ, a tervekhez indoklásokat, a kampányokhoz értékeléseket készít. Igény esetén különböző források alapján kompetitív (versenytárs) elemzéseket állít össze ügyfelei számára.

Egy kicsit emberközelibbé téve a dolgot: a médiatervező tipikus napja – nem számítva a reggeli kávét – úgy kezdődik, hogy leül a gépe elé, elolvassa és megválaszolja a leveleit. (Ezt egyébként egész nap csinálja. =:)

Ha van tervezési feladat, akkor azon pörög: a kampány brief alapján elkezd dolgozni a médiaterven. A kampány megjelenéseivel kapcsolatban a médiatulajdonosokkal egyeztet telefonon vagy emailben. Hacsak nincs nagyon szoros határidő, érdemes mindent írásban intézni – így elkerülhetők az esetleges félreértések.

Minél bonyolultabb egy kampány, annál több egyeztetést, tisztázást igényel, s természetesen annál hosszabb időt vesz igénybe a tervezés. Lehet kampányt tervezni két óra alatt is, de az olyan is lesz. Egy jó terv elkészítése több napot vesz igénybe, különösen ha brainstorming és egyeztetés zajlik a kreatívokkal is. (Sok esetben csak médiaterv elkészítésére van szükség, mert a kreatívokat más készíti utólagosan a médiatervben megadottak alapján.)

Ha elkészült a terv, a tervező „kiadós” indoklás kíséretében átküldi az ügyfélnek, esetleg személyesen prezentálja azt. Előfordulhat, hogy a terven módosítani kell, az ügyfél más megjelenéseket kér, esetleg el szeretné halasztani a kampányt.

Az ügyfél által elfogadott médiatervet a médiavásárló, az asszisztens, esetleg a tervező rendeli meg a médiatulajdonosoktól. A megrendelés véglegesíti a korábban egyeztetett felületek foglalását. Ha van külön médiavásárló, akkor ez az ő elsődleges feladata. Ő intéz minden ehhez kapcsolódó adminisztrációt: a megrendelők elkészítését, kiküldését, majd a visszaigazolások kezelését és iktatását. Általában ő az, aki a kampányokkal kapcsolatos számlázási információ vezetésével segíti a pénzügy munkáját.

Új kampányok indulásakor a kampány menedzser, a tervező (esetleg média asszisztens) felelőssége a kreatívok begyűjtése, s eljuttatása a médiatulajdonosokhoz. A kreatívok sok esetben ügynökségi reklámkiszolgáló szerverből futnak, ilyenkor az illetékes kolléga tageket küld át a médiatulajdonosoknak.

A médiatervező nem feledkezik meg a futó kampányokról sem, az új megjelenésekről screenshotokat küld az ügyfélnek, a kampány teljesüléséről pedig a kampány menedzser (vagy média asszisztes) által készített statisztikát. A kampányok folyamatos monitorozása (annak ellenőrzése, hogy a tervnek megfelelően fusson) általában a kampánymenedzser vagy a média asszisztens feladata.

Ha véget ért a kampány, arról a tervező post-buy elemzést készít, amihez az adatokat általában a kampány menedzser vagy a média asszisztens készíti elő.

Látható, hogy egyes részfeladatokban a médiavásárló, média asszisztens és a kampány menedzser segítheti a médiatervező munkáját. Ugyanakkor nem feltétlenül van éles elkülönülés, s – ideális esetben – mindig az az elsődleges szempont, hogy éppen kinek van szabad kapacitása. Ha a médiavásárló el van havazva, a tervező egészen nyugodtan készíthet megrendelőket. Éppen így, ha a kampány menedzser nem lát ki a munkából, akkor a tervező kiküldheti a kreatívokat vagy részt vehet a monitoringban.

Mivel a tervező tartja a kapcsolatot az ügyféllel, át kell látnia az egész kampányt, tudnia kell, jól fut-e, jól teljesül-e, s erről folyamatosan informálnia kell az ügyfelet.

Akit az offline médiatervezés érdekel, ajánlom figyelmébe ezt a remek könyvet.