A kitartó támogatást hálásan köszönjük! =:)

A blogolás 2006-ban rendkívül szexi dolognak számított, boldog-boldogtalan blogot akart indítani. Ez a lendület kitartott a következő 2-3 évben is. Ezzel párhuzamosan egyre több helyen, kirakatokban, plakátokon jelentek meg a blog url-ek – hasonlóan a mai Facebook pecsétekhez. 2011-ben a blogok már megszokott, természetes dolgok és a témával évek óta foglalkozók számára már sokkal kevésbé szexik. Pedig a “nagyközönség” számára a blogok most népszerűbbek, mint valaha.

A gemius/Ipsos Audience adatai alapján 2008 augusztusában az internetezők fele látogatott blogokat (pontosabban kereste fel a 4. dián szereplő blogszolgáltatók bármely oldalát), ami akkor 1,7 millió 15 évnél idősebb, belföldi felhasználót jelentett. Ma a hazai netezők kétharmada látogat blogokat, ami 2,9 millió valós felhasználót jelent. A prímet a Blog.hu viszi, amely egyben a legnagyobb havi elérésű hazai weboldal is, de nem sokkal lemaradva követi a Google blogszolgáltatása, a Blogger/Blogspot. Ez a két blogszolgáltató szerepel a hazaiak által legnagyobb arányban látogatott weboldalak, szolgáltatások top 10-es listájában is.

A Miner.hu statisztikái alapján kb. 280.000 (nem üres) blog létezik ma Magyarországon, aminek nagyjából a tizede frissül valamilyen rendszerességgel. Ez pedig több tízezer “mini szerkesztőséget” jelent. A tartalmak között óriási verseny van, ugyanakkor az emberek ideje és figyelme véges. Ma érezhetően sokkal nehezebb felfuttatni egy blogot, mint néhány évvel ezelőtt, ezért sokan feladják. Ráadásul nemcsak az emberek figyelméért versenyeznek egyre többen, de a keresőbeli helyekért is. Fontos azonban, hogy bármilyen fragmentált is a tartalom, a szakblogok körül mini engagement centerek alakulhatnak ki, így mára a felfuttatás fogalma is megváltozott (nemcsak a “tömegblogok” lehetnek üzletileg sikeresek).

Má már nincs profi blog közösségi média aktivitás nélkül, a profi blogolás komplexebb feladattá vált. A közösségi média platformok kiegészítik egymást, ahogyan a felhasználók médiafogyasztásában, úgy a kommunikációs stratégiában is. A platformok nem ugyanarra alkalmasak (pl. Facebook: személyesebb kapcsolat, ügyfélszolgálat, egyedi akciók tagoknak, rövidebb infók vs. blog: hangsúlyosabb márkamegjelenés, hosszabb, részletesebb tartalmak, anyagok).

A platformok a forgalomterelésben is kiegészítik egymást. A Blog.hu forgalmának kb. 40%-a a közösségi médiából (Facebook, iWiW, Twitter) érkezik, 22%-a a CEMP egyéb oldalairól, 17%-a a keresőből. A direkt forgalom aránya 5% alatti, azaz nem jellemző, hogy egy adott blog címlapját nyitnák meg, sokkal inkább más oldalakról érkeznek rájuk.

A Blog.hu példáján is látszik, hogy a legfontosabb kiágazások a forgalomterelésben a Facebook és a portál, azaz a Blog.hu esetében az Index, a Postr esetében az Origo. A forgalomterelés ezekről tudatos munkát, tervezést és időbeli, ill. anyagi ráfordítást igényel. Nyilván a Facebook forgalom sincs ingyen, a legkevesebb a megosztás gombok beépítése, eggyel macerásabb a Facebook oldal létrehozása és menedzsmentje. A portál kiemeléseknél pedig egyedi, érdekes, értékes tartalomra és/vagy jó kapcsolatokra van szükség, ha nem akarunk vagy nem tudunk forgalmat vásárolni.

A blog stratégiai eszköz, és mint ilyen tudatos tervezést igényel, nem szabad ad hoc módon kezelni. Az egyik legalapvetőbb döntés, hogy már meglévő blogokkal működjünk-e együtt vagy saját blogot indítsunk. Ugyanolyan tartalmi és dizájn, illetve forgalmi tervezést igényel egy saját blog elindítása is, mint egy weboldalé, sőt itt még inkább szükség van folyamatosan frissülő tartalmakra. Azt sem árt szem előtt tartani, hogy több hónap vagy akár év is lehet, míg egy blog állandó olvasókat szerez, kiépíti a bizalmat. Ha meglévő bloggal működünk együtt, az is más megközelítést igényel, mint a kampányokban való gondolkodás, a blog jellegzetességeinél fogva sokkal inkább hosszabb távú együttműködéssel érdemes tervezni.

A már meglévő, sikeres blogokkal való együttműködés pr és hirdetési területen egyaránt lehetséges. Ma már teljesen természetes, hogy a bloggerek sajtóanyagokat kapnak, sőt termékeket is tesztelésre vagy meghívják őket különböző eseményekre. Mindez többé-kevésbé működik is, bár ma is nagyon jellemzőek a tömeges sajtóközlemények és a kedves bloggerezés, amitől a mai napig ráz a hideg. A bloggerekkel való kapcsolatépítés ma is meglehetősen ad hoc jellegű, pedig egy blogger egy szerkesztőségnél általában rugalmasabb, és nyitottabb akár egyedi tartalmi együttműködésre is. Sőt a saját területén sokkal elismertebb, hitelesebb lehet, mint egy újságíró. A blogján pedig – nyilván témától is függően – egy nagyon jól célzott közönség szólítható meg. Általánosítani persze nem lehet, sokszor a blogger kevésbé kiszámítható, és csak előzetesen ismert vagy minősített bloggerekre igazak ezek a pozitívumok. (lyen minősítési rendszer pl. a Premium Selection nálunk a CEMP Sales House-nál.)

A hirdetés területén is más a helyzet, mint egy hagyományos médiumnál, ahol fizetett újságírók dolgoznak. Egy blog esetében a hirdető egyben a blog támogatója is, nem csupán egy adott tartalomhoz kapcsolódik szponzorként, hanem a bloggert személy szerint is támogatja. A blogger még boldogabban blogol, az olvasó pedig örül, hogy színvonalas tartalmat kap. (Ha még belefér egy kis önpromó, akkor mondom, hogy ezt a gondolatot intézményesítettük a Premium Selectionnel, ahol végre megvan a standard és értékesítési oldalról teljes mértékben támogatott módja annak, hogy a bloggerek is pénzhez jussanak.)

A saját blogoknak két fő csapásiránya van, a szponzorblog, illetve a céges blog. Az előbbi olyan témával foglalkozik, amely a cég számára fontos, de – ideális esetben – nem pr-szagúan, hanem a fogyasztók számára is élvezetes és szerethető formában. Ennek szerzője sok esetben nem is a cég alkalmazottja, hanem valamilyen külső, írásképes és a blogoszférában működőképes entitás. A céges blog viszont kifejezetten szakmai témákkal foglalkozik, tipikusan belsős szerzővel, és sokkal inkább bizalmat és reputációt épít. A céges blog itthon a kkv tanácsadóknak jött be leginkább, nagyon szép példákat mutattak a szakértői bloggal való ügyfélkör építésre. A szponzorblogok általában nem ekkora sikersztorik, kevés jó példát láthattunk az elmúlt években. Ennek egyik oka, hogy sokan csak pr szócsőként próbálták használni, túlzott tartalmi kontroll érvényesítésével, ami miatt az olvasók számára érdektelenné váltak. A másik tipikus hiba, amikor rövidtávú szemlélettel, kampány-jelleggel próbálták használni őket.

A NET-WORKS képzés négy hónapon át tart majd és közel negyven szakembert hívtak meg előadónak, köztük engem is.

Illusztris társaság tablóképe – nyúllal

A képzés 2011. október 21-én indul és 15 négyórás blokkból épül fel, ami sorra veszi az online kommunikáció legfontosabb területeit, csatornáit.

Külön öröm a számomra, hogy végre nem online médiatervezésről beszélhetek, hanem a blogolásról, amit mégiscsak 6 éve folyamatosan művelek, az utóbbi hónapokban kifejezetten intenzíven. A CEMP Sales House sales support vezetőjeként pedig van némi közöm a legnagyobb hazai oldalhoz, a Blog.hu-hoz is.

A NET-WORKS blogos szekciója két részből épül majd fel, először a blogok látogatottságbeli felfutásáról lesz szó, majd a technikai alapokról, publikálási gyakorlatról, illetve a portál és a blog viszonyáról. A második részben rajtam kívül még két gyakorló blogger várható, akik szintén megosztják a blogolási tapasztalataikat és praktikus tanácsokkal szolgálnak.

Bővebb infó és jelentkezés a KÜRT Akadémia oldalán. A rabbitblogra hivatkozva lehet 5% kedvezményt kapni. (x)

2009-ben tartottam egy előadást szakmai blogolás témában, ahol a forgalomterelés fő eszközeiként egyebek mellett a keresőoptimalizálást, a hasonló témájú blogokon való aktív részvételt, a linképítést, ill. a közösségi médiás (iWiW, Twitter, Facebook) ajánlásokat és közösségeket említettem. Ma már azonban az látszik, hogy ezen a régi, organikus növekedési úton nagyon nehéz, ha nem lehetetlen (el)ismertségre szert tenni. Hihetetlen mennyiségű kompetitív tartalom van, amely az emberek figyelméért és persze a keresőbeli helyezésért verseng. Persze nem csak a szakmai blogok területén, hanem gyakorlatilag minden témában.

Ha az online marketing területét nézzük, akkoriban, amikor a Rabbitblog indult, Konrád Online Marketing Blogja és Pollner Médiablogja (most ugye a Médiapiacon lakik) volt a két ismert blog ebben a témában. Ma már megszámlálhatatlanul sok hasonló témájú blog működik itthon is, és ebből nem kevés ismert és elismert lett. Az emberek ideje és figyelme pedig véges. Egyre nehezebben szánjuk rá magunkat, hogy egy 151-ik hírforrást is követni kezdjünk, még ha rendkívül színvonalas is. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy attól, hogy egy jó írást látok valahol, még nem iratkozom fel, megvárom, amíg harmadszorra vagy negyedszerre is elém kerül valamilyen módon. Legfeljebb ezután veszem fel az olvasómba. Ami pedig veszít a színvonalából, arról könyörtelenül leiratkozom (amikor éppen sikerül legyőznöm az ez irányú lustaságot).

Míg egy pár évvel ezelőtt a szakmai blogolást nyugodt szívvel ajánlottam, ma már nem annyira egyértelmű a helyzet. Sokkal nagyobb lett az esélye, hogy az ember publikusan írogat a fióknak. A színvonalas, egyedi tartalom előállítása pedig rengeteg időt vesz igénybe. Ha a nagy műgonddal megírt posztokat utána senki sem olvassa, vagy nem elegen, akkor egyszerű időpocsékolás az egész. Nyilván ez az oka annak, hogy annyi elhagyott blog van. (A Search Engine Landen pár napja jelent meg egy hasonló témájú poszt, ami néhány praktikus tanáccsal is szolgál, érdemes elolvasni.)

Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem érdemes blogolni. Sokkal inkább arról van szó, hogy amit korábban megtettünk az organikus növekedés érdekében, az ma már könnyen kevésnek bizonyulhat. Egy blog elindításának és a felfuttatásának a megtervezése ma sokkal fontosabb, mint néhány évvel ezelőtt. Ez pedig ingyen biztosan nem megy, ha másba nem, akkor nagyon sok időbe kerül. Sőt, a kis hobbiprojektem, a Makeup Blog példáját látva azt gondolom, hogy pénzt is kell szánni rá – ha nem is feltétlenül nagyon sokat. És nem (csak) azért, hogy lerövidítsük a növekedési időszakot (a bizalom megszerzését úgysem lehet!), hanem hogy egyáltalán figyelmet tudjon kapni a blog.

Ez persze nem jelenti azt, hogy máshol se lennének ilyenek, sőt az elmúlt egy évben gombamódra kezdtek szaporodni a hazai smikes blogok és közülük jó pár gyakorlatilag marketing támogatás nélkül szépen felfutott. Ez a téma itthon elsősorban a Blogspoton, illetve a blogokhoz kapcsolódó Facebook oldalakon virágzik.

Visszatérve a saját projektre, bevallom, hogy különösebb tartalmi koncepció nélkül vágtam bele. Ez látszik is az áprilisi termésen, amikor is mindössze 6 posztot sikerült nagy nehezen összehozni. Ennek az az oka, hogy legjobb szándékkal is legfeljebb hobbisminkes vagyok, ezért az egyedi tartalom, illetve a tanácsadás, ami a rabbitblog fő értéke, ott nem jöhetett számításba.

Felismertem, hogy muszáj lesz minél több anyagot máshonnan, lehetőség szerint minél kisebb erőfeszítéssel átvenni. Egyre több külföldi és hazai blogot kezdtem követni (jelenleg naponta közel százat pörgetek át) és a posztok nagy része ezekről származik. Májusban már 27 poszt született a makeup blogon, júniusban és júliusban pedig már 70 fölötti.

Szintén adta magát, hogy szerzőtársakat kell keresni, akik olyan területekhez értenek, amikhez én kevésbé: Kata a sminkeléshez, Vica a fotózáshoz. Sajnos azonban ők csak egészséges mennyiségben posztolnak. Összehasonlításképpen: Kata eddig 9 posztot írt, Vica 6-ot (ejnye, Vica!), én meg 172-t…

Mivel nem vagyok profi, saját tartalomként terméktesztek vagy egyszerűbb sminkek jöhetnek számításba, persze mindkettő rengeteg munkát igényel, ha az ember tisztességesen szeretné csinálni (tesztelés, fotók, szöveg, értékelés stb.). Ezekből ennek megfelelően kevés is van az oldalon.

A posztok tömegét a különböző külföldi oldalakról átvett anyagok adják, ezek legtöbb esetben sminkek, kampányfotók, hírek, trendek és persze sminktippek. Júliusban (részben) az egyedi tartalmat erősítendő elkezdtem egy sorozatot is, amely a hasonló témában blogoló bloggereket mutatja be.

A tartalom fejlesztéséhez elkezdtem nézegetni a Google keresési trendjeit is, hogy mi az, amire szépségápolás témában kíváncsiak a felhasználók. Ez alapján látszik, hogy érdemes lenne hajas, körmös és Avonos témával bővíteni. Ha a sminkben kutakodom tovább, akkor pedig látszik, hogy a sminktippekkel jó úton járok, és nem teszem rosszul, hogy a szemsminkekre fókuszálok. Egyébként a keresési trendek nézegetése adta a végső lökést ahhoz, hogy megírjam a füstös sminkes posztot. (Ezeket egyébként azok a kulcsszavak is megerősítik, amikkel az oldalra érkeznek a látogatók.)

A tartalom előállításával, beleértve a hírek olvasását is, naponta legalább 1 órát foglalkozom, de sokszor ennél többet. Ha nem lenne kedvem hozzá, egészen biztosan nem töltenék vele ennyi időt.

És ezen felül van minden más: a Facebook oldal menedzsmentje, Facebook és affiliate kampányok, Facebook landing page, alkalmazás fordítás stb.

A Facebook oldalon, ahol a tagok száma pont ma lépte át a 2.000-et, a posztok publikálásán túl általában egyéb hazai és külföldi tartalmakat ajánlok, illetve időnként feleletválasztós kérdéseket teszek fel. A Twitteren egyelőre csak fiókot hoztam létre egy nyereményjáték kapcsán, illetve az RSS-t kötöttem be, később egy unalmasabb estén talán ezzel is kezdek valamit.

A Facebookos jelenléttel egyébként június közepén kezdtem el foglalkozni, ekkor indítottam el a kampányt is. A kampánybüdzsét úgy lőttem be, hogy megmaradjon a hobbiprojekt szintjén, így napi két dollárt vállaltam be. Az ezer rajongó elérése előtt vérszemet kaptam és kicsit megnyitottam a csapot, de azután gyorsan visszatértem a két dolláros verzióhoz. Július 31-éig összesen 106.45 dollárt (kb. 20.000 Ft-ot) költöttem a kampányra. Ebből 1,76 millió megjelenést és 3.383 kattintást kaptam (CTR 0,19%), az oldalhoz pedig 1.662-en csatlakoztak. Egy lájkoló így kevesebb, mint 12 Ft-ba került. Ebből a szempontból a page like story volt a leghatékonyabb, ami olyan hazai nőknek jelenik meg, akiknek ismerőse már lájkolta a blog Facebook oldalát. A sima hirdetéseket egyébként olyan hazai nőkre célzom, akik lájkolták valamelyik sminkmárka, blog, drogéria stb. oldalát. Nem foglalkozom sokat a kampány menedzselésével, de látszik, hogy kb. egy hét alatt már sokat veszítenek a hatékonyságukból a hirdetések és igénylik a kép és a szöveg frissítését.

A forgalom legfőbb forrását a Facebook mellett nem meglepően az Index és Dívány kiemelések adják. Amikor elkezdtem a blogot, úgy gondoltam, hogy ezekkel az eszközökkel nem élek, hanem megnézem, hogy organikusan és a Facebook segítségével hogyan tud épülni az oldal. Na ez volt a másik terület, ahol vérszemet kaptam és egyre többször ajánlottam a blogot a ketrecekbe. Júliusban 16 poszt szerepelt az Index címlapi blogketrecben és 6 a Díványon. Nem meglepő, hogy az utóbbi helyről sokkal jobb minőségű látogatók jönnek, akik több időt töltenek a blogon és több oldalt töltenek le. Persze a sok ezer PI nagyon csábító, így nem tudom megállni, hogy ne ajánljam az Index címlapra. Ugyanaz a poszt a Díványon és az Indexen ajánlva, azt hiszem, a különbséget nem kell magyarázni:

Na de lássuk, látogatottság fronton mit sikerült kihozni belőle. Májusban 224 egyedi látogató és 570 PI volt az oldalon. Nem, sajnos nem maradtak le nullák. Ezután a szánalmas “eredmény” után döntöttem úgy, hogy nyomni kell a Facebookot meg az ajánlókat.  Júniusban már jobb volt a helyzet, 6.448 egyedi látogató kereste fel az oldalt és 13.042 oldalletöltést generált. Júliusban pedig szépen belehúztunk: 49.509 látogatót értünk el, akik 92.678 oldalletöltést generáltak. A napi átlagos egyedi látogatószám 1.895 volt, a legjobb napon 12.500 látogatóval.

Nem titok, hogy ennek a forgalomnak a nagy része az Indexről, illetve a Díványról jött:

Érdemes egy pillantást vetni a statokra úgy is, hogy az Indexet és a Díványt kiszűrjük: ezek nélkül júniusban 5.098, júliusban pedig 25.470 PI-t tudott a blog. Ezzel az eredménnyel a magam részéről elégedett vagyok.

Az Index és a Dívány kiszűrésével tisztábban látszik az is, hogy honnan érkezik a forgalom. Így tűnik fel igazán, hogy milyen forgalmat terel a Facebook:

A blog dizájnját egyébként némi segítséggel (thx to @zikboy és @hipra) folyamatosan alakítgatom, az esztétikum mellett elsősorban azzal a céllal, hogy tovább maradjanak a látogatók az oldalon és több oldalt töltsenek le. Ez volt egyébként az eredeti sablon:

És így néz ki most:

A top tartalmak természetesen az Index címlapra kikerülő írások lettek. A posztok olvasottságát nem meglepően elsősorban az ajánló szöveg határozza meg és az, hogy mennyit vannak a címlapon. A ketrec szerkesztőknél az az elv érvényesül, hogy azt veszik le leghamarabb, ami kevés CT-t kap. Az ajánlók közül sajnos csak a bulvárosabb témák kaptak elegendő átkattintást ahhoz, hogy hosszabb ideig maradjanak kint. (Na jó, be kell vallanom, hogy néha kifejezetten élvezem az Index címlap-kompatibilis ajánló címek írását.) Íme a tartalmak toplistája a blog indulásától kezdve:

Emma Watson és Christina Hendricks közé ékelődik egy kockás has
(A szexen és a poltikán kívül még a piperkőc és impotens témák mennek az Indexen, ez van)

Dióhéjban ennyi, úgy tűnik, még mindig képtelen vagyok rövid poszot írni. Aki idáig eljutott, annak mondom, hogy van egy eladó bannerem a blogon, billboard méretben (max. 310×250-es lehet), potom net-net 100.000 Ft/hó áron. It’s a steal!

1. Hagyományos sales house-ok

Azoknál a nagyobb, “hagyományos” a sales house-oknál, ahol a portfolióban nincsen blogszolgáltató, a blogok értékesítése általában nincs fókuszban. Péli Árpi, az Evo Media vezetője képviseli – már-már hagyományosan – a legsarkosabb álláspontot ezzel kapcsolatban. “Dolgozunk néhány bloggal (blog.hu-sak), de őszintén szólva üzleti szempontból tökéletesen értelmetlen! Ennek oka, hogy egy blog látogatottsága teljesen tervezhetetlen és még egy nagyobb blog is valójában nagyon kicsi. Ezen kívül minden képzeletet alulmúló CTR-rel futnak a kampányok, illetve a hirdetők még mindig tartózkodnak a user generálta site-októl. A blogok csomagkampányban jók lehetnek, de ehhez nagyon sok blog kellene, és ezekkel mind elszámolni, darabjával 10 ezer Ft/hó, nem éri meg senkinek… Arról már nem is beszélve, hogy óriási szabad kapacitások vannak mindenhol, a reklámpiac messze nem nő a látogatottság növekedési ütemében (sőt 2009-ben valószínűleg csökken…), ergo inflálódnak a felületek, óriási az árverseny, ebben a helyzetben a szétszabdalt blogmozgalom szinte esélytelen.”

Bár más sales house-ok nyíltan nem képviselnek ilyen határozott álláspontot, a portfoliókban lévő blogok alacsony számának okai között biztosan szerepet kap a kis pénz – sok macera duó. Ha a tömeges elérés az elsődleges szempontunk, akkor valóban csak a jelentősebb blogszolgáltatóval (azaz számos saját bloggal) rendelkező médiatulajdonosoknak érdemes ezzel foglalkozniuk, nekik is minél egyszerűbb vagy automatizáltabb formában. Egy nagy sales house esetében általában az egyes blogokból annyira kevés hirdetési bevétel hozható ki, hogy a több munkát igénylő projektekbe belefolyni egyszerűen veszteséges.

A nagyobb sales house-ok esetében elmondható, hogy a portfoliójukba tartozó blogokon főként hagyományos hirdetéseket: bannereket, statikus képeket, szöveges linkeket értékesítenek. Az ezeken túlmutató megoldások – nyereményjátékok, tesztek, ismertetők stb. – nem jellemzőek, ahogyan az olyan megoldások sem, melyekben a blogger egyes tartalmait valamilyen ellenszolgáltatás fejében online vagy offline kiadványban megjelentetik. Az ilyen, egyébként – a hagyományos hirdetésekhez képest – nem túl gyakori megoldások általában a blogger és a hirdető direkt együttműködése során jönnek létre. (A blogszolgáltatóknál a hirdető által kezdeményezett szponzor/reklámblogok szintén nem hagyományos megoldást jelentenek, de ezekkel, mint a bevezetőben említettük, ebben a posztban nem foglalkozunk. Ezek – a meglévő blogok szponzorálásától és a szerzővel való együttműködéstől eltérően – sokkal jövedelmezőbbek lehetnek a szolgáltató számára, hiszen legtöbbször tartalom előállítási, grafikai tervezési és hagyományos reklámbevételek is kapcsolódnak hozzájuk.)

A blogszolgáltatóval is rendelkező hazai sales house-ok – CEMP, EMG, PSH – közül egyelőre csak a Blog.hu-t működtető CEMP dolgozott ki rendszert arra vonatkozóan, hogy mind ők, mind a bloggerek értékesíthessenek hirdetést a blogjaikon. Mint ismeretes, 2008 vége óta kétféle modell érhető el a bloggerek számára: a csizmás kandúr (hirdetésmentes blog), illetve a kétpúpú teve (a két megadott hirdetési hely oldalletöltéseinek egyik felével a blogger, másik felével a CEMP rendelkezik). A harmadik kategória a sült galamb (a hirdetéseket teljes egészében a CEMP értékesíti, a blogger ebből részesedést kaphat), melyet a szolgáltató ajánlhat fel a bloggerek számára. A kétpúpú teve rendszer tehát egyelőre elsősorban a hagyományos hirdetések fogadására (billboard, vertical) van felkészülve.

Ziegler Gábor, a CEMP értékesítési igazgatójának elmondása szerint “a hirdetési rendszer a bevezetését követő első évben is sikeres projekt”. A Blog.hu-s blogokon “elsősorban a run-of-site kampányok, illetve az egy-egy blogra vonatkozó hosszabb távú együttműködések dominálnak. Ebből továbblépve 24 tematikus blog kategóriát különítettünk el a baba-mama vonaltól a környezetvédelemig. Jelenleg a közönségmérés, illetve néhány nagyobb blogon már futó kutatás alapján folyik az egyes blogok látogatói összetételének pontosabb meghatározása.” Mint megtudtuk, ezek a tematikus kategóriák hamarosan megjelennek a médiatervezők által használt gIA adatbázisokban.

“A Blog.hu esetében a kiadvány mérete (havi ~1,74 millió 15 évnél idősebb látogató a gIA 2009. novemberi adatai szerint – a szerk.) és a tematikák sokasága több elszámolási megoldásra is ideális terepet jelent. Minél több adat van az egyes blogok, blogcsoportok eléréséről és látogatói összetételéről, annál inkább jellemző a tematikához vagy a célcsoporthoz kapcsolódó, fixen elhelyezett, a felhasználóknak a tartalomhoz való kötődésére építő kampányok megjelenése, de ugyanez igaz a tematika alapján célzott kampányokra is. Ettől függetlenül a Blog.hu nagy elérése lehetőséget ad retargeting kampányoktól az AV vagy CT alapú run-of-site kampányokig többféle megoldás sikeres használatára is” – mondta el Gábor.

Azaz mindaddig, amíg nem érhetők el a médiatervezők számára a többi médiafelület esetében megszokott kutatási információk, addig főként a mennyiségi szemlélet (az elérést maximalizáló run-of-site kampányok futtatása) fog érvényesülni, amit a blogok nagy mennyiségű összefogása tud biztosítani. A másik tényező, ami nem kedvez a speciálisabb megoldásoknak, hogy azokkal mindig több a munka, mind a hirdető/ügynökség, mind a sales house részéről, ráadásul sok esetben – a többi közösségi média aktivitáshoz hasonlóan – nem csupán média, de pr és kreatív munkatársak bevonását is igényli.

A civil blogokon a kétpúpú teve rendszerből és a feljebb már említett okokból kifolyólag a hagyományos megoldások dominálnak, de volt már példa speciális megjelenésekre is. A Blog.hu szabályzata tiltja a két megadott hirdetési helyen kívüli egyéb megoldások bloggerek általi értékesítését, de Gábor elmondása szerint “ha egy blogger megkeres minket valamilyen kéréssel vagy ötlettel, ami Blog.hu működésének szellemével összhangban van, de a szabályzatnak ezzel a részével nem tudja összhangba hozni, akkor szívesen működünk együtt, keresünk közösen megoldást”.

Mindezzel együtt egyre kevésbé lehet egyszerű azoknak a helyzeteknek a kezelése és kézben tartása, amelyek a két megadott hirdetési helytől eltérő megoldások kialakításával kapcsolatosak és elsősorban a blogger-hirdető közvetlen kapcsolata során jelentkeznek. Ezek a szolgáltató számára a már említett kis pénz – sok macera tengelyen helyezkednek el, ugyanakkor automatikus engedélyezésük nem vág egybe a szolgáltató érdekeivel.

A Blog.hu AV alapú billboard és vertical árai elérhetők a hivatalos árlistában és a különböző kategóriák árazása is ennek megfelelően történik. A civil blogok árazása láthatóan az Indexen kívüli egyéb CEMP kiadványok árazását követi, ami véleményünk szerint csak bizonyos minőségi szintet elérő blogok esetében reális. “A nagyobb blogokra vonatkozó időtartam alapú egyedi árakat blogonkénti lekérdezés eredményeinek ismeretében véglegesítjük, de általánosságban is igaz, hogy a Blog.hu elmúlt évi fejlődése a jelenleginél jóval kifinomultabb árazást tesz szükségessé, amit a CSH árlista közelgő frissítésével együtt alakítunk ki.” – tette hozzá Gábor.

Érdekes kérdés a CEMP-pel kapcsolatban, hogy terveznek-e valamilyen megoldást, amivel segítik a bloggereket a 2. púp értékesítésében, amire kétségtelenül lenne igény.

Az EMG online esetében a múlt évi vezetőváltások és gazdasági helyzet miatt – meglátásunk szerint – a blogok értékesítése kevés figyelmet kapott. Az idei tervekről Kismartoni Zsolt online üzletág vezetőt kérdeztük. Zsolt elmondása szerint az idei évben már stratégiai elemet jelentenek majd a blogok és elsősorban a már kialakított kategóriák szerint fogják azokat értékesíteni. A kategóriák közönségadatai – a Blog.hu-éhoz hasonlóan – meg fognak jelenni a gIA adatbázisában. A Freeblogon többnyire hagyományos hirdetések futottak eddig, melyekből a bloggerek egyeztetés szerinti részesedést kaptak. Zsolt szerint azért sem volt túl sok blogos kampány, mert itthon még mindig nem számít annyira a fogyasztók véleménye, a hirdetők félnek a kommentektől, a tartalmi együttműködések pedig kényes helyzetet jelentenek. A blog szerinte az igények felkeltésére és fogyasztói vélemények gyűjtésére alkalmas, amit a hirdetők egyelőre nehezen emésztenek meg. Zsolt szerint a közösségi médiában az ismerősök véleménye számít elsődlegesen, így a blogok esetében sem a display típusú hirdetésekben van a jövő.

A PSH nem alakított ki általános médiaajánlatot a Blogteres blogokra vonatkozóan. Rózsa Józsi elmondása szerint “az ügyfél igényeit figyelembe véve választjuk ki a megfelelő blogokat és látogatottság alapján állapítunk meg hirdetési árat. A Blogter blogoldalain felül egy 728x90px méretű superbanner felület van, amelyet a PSH értékesít az ügyfelei számára. A bloggerek ebből nem kapnak részesedést. Itt időtartam, illetve CT alapú kampányok futnak. A hirdetők kérnek ajánlatokat az általunk kialakított kategóriákra – Kultúra, Mozi/film, Állás, Közösség, Egészség, Gazdaság, Női, Autó/Motor, Politika, Kütyük, IT, Játék, Szórakozás, Erotika stb. – vonatkozóan is, de legtöbbször néhány olyan blogot választunk ki, amelyek a kategórián belül nagyobb látogatottságot tudnak biztosítani.” A bloggereknek nincs lehetőségük saját hirdetéseket szervezni a blogjukra, s mint említettük bevételmegosztás sincs, bár Józsi elmondása szerint ezen idén szeretnének változtatni.

Ami a nem hagyományos hirdetési megoldásokat illeti a Blogter civil blogjain, Józsi elmondása szerint “több ilyen jellegű próbálkozás is volt, ajánlatok is születtek rá, de nem igazán jellemző. A megrendelőnek sok utólagos munkája van vele – elemzések, nyeremények átadása, szervezés stb. – ezért nem jellemző. A későbbiekben komoly piaci lehetőséget látok ebben a szegmensben, de most még nem hajlandóak a megrendelők annyit áldozni erre, amit minimálisan elvár a blogszolgáltató, illetve a blogger”.

A Blogter és a Freeblog a múlt év végén együttműködési megállapodást kötött arról, hogy közösen értékesítik a felületeiket. “Így olyan elérést biztosíthatunk a megrendelők számára, amellyel azokat is meggyőzhetjük, akik számára a blog eddig nem volt alternatíva” – tette hozzá Józsi.

Az Adaptive Media jelenleg három blogot értékesít, a Pazar Cuccokat, a Stipistopot, és a Mashkulture-t. Szabó Attila elmondása szerint eddig csak hagyományos megjelenések futottak náluk, bár próbálják különböző ötletekkel előremozdítani az együttműködéseket. Attila elmondása szerint “vannak teljesen nyitott hirdetők, akiknek igenis értéket képvisel a személyes hangvétel, a szűkebb, de annál erősebb közösség”, s volt már több nagyobb lélegzetvételű ajánlatkérés – szponzoráció, tartalmi elemekkel kiegészítve – főként FMCG és telco cégek részéről, de ezek végül nem valósultak meg. A blogok egyébként külön-külön is be vannak árazva a hagyományos formátumokra. A blogokat önálló “blog” csomagban nem értékesítik, mert “akkora kritikus tömeget még nem értek el együtt”, de a Fiatal, Tech, Autós stb. Adaptive csomagokban nevesítve szerepelnek. Az Adaptive Media egyébként nyitott a szolgáltatótól független, azaz hirdetési felületeiket maguk birtokló blogok felvételére a portfolióba. Attila elmondása szerint azért van egyelőre három tagjuk, mert “sokan biztos menedékként a nagy blogszolgáltatók alatt próbálnak érvényesülni, megerősödni”.

Az Origón belül az AdNetwork foglalkozott régebben több – többek között blog.hu-s – blog általában (CT) csomagban történő értékesítésével, Gricz Móni elmondása szerint viszont ma már csak a blogol.hu hagyományos hirdetési felületeit értékesítik.

A Gmedia vezetője, Papp Laci szintén elég régóta tervezi a portfolió bővítését blogokkal, egyelőre azonban csak a Spottr értékesítését végzi. A blog felületei a többi oldalhoz hasonlóan lettek beárazva a hagyományos formátumokkal. (Laci figyelmét az utóbbi időben érthetően a Habostorta portfolió integrálása kötötte le.) A Gmediánál van egyébként a blogsearch.hu blogkereső értékesítése is, de ennek látogatottsága minimális, ezért a médiaajánlatban sem szerepel.

Az Actual Media portfoliójában, amely elsősorban kis site-okból épül fel, két önálló blog található, a vanity.hu és a movienews.blog.hu (illetve a szintén portfolióba tartozó mindenkilapja.hu és a tabutv.hu blogjai). Séra Detti elmondása szerint náluk is csak hagyományos hirdetésekre volt eddig példa, s a blogok a többi oldalhoz hasonlóan vannak beárazva.

Szintén a kisebb szereplők közé tartozik a PXB (Babanet, Dining Guide), amely a legismertebb gasztroblogok – a Chili&Vanília, a Malackaraj, a Fűszer és Lélek, Limara Péksége, Dolce Vita – felületeinek értékesítését fogta össze.

2. Alternatív kezdeményezések

Az egyik legelső alulról jövő kezdeményezés a Bedia, amely közel 40 blogot fog össze. Többek között a B-oldal, az Autózz!, a Gáz meg fék, a Vastagbőr, a Munkahelyi terror, a Szleng, a Modoros blog, a Tardai történetek, az Addict, a Malackaraj, a Jogiq.com, a Design Pumpa, az Ourstyle, a Hétköznapi helyesírás értékesítését végzik (a portfolióban egyébként a Rabbitblog is szerepel).

A blogok látogatottságát elsősorban Google Analytics-szel mérik, így közös egyedi látogatószámot nem tudunk, viszont oldalletöltésben a portfolió már elérte a havi 3 milliót. Az oldalak auditált mérésére érthető módon akkor kerülhet sor, ha stabil bevételekkel fog rendelkezni a sales house. Ami a technikai hátteret illeti, egyelőre csak ügynökségi adserverekből futottak a kampányok, de jelentős megrendelés esetén a Gemius adserverét fogják használni.

Nem túl kedvezőek a piaci körülmények egy ilyen kezdeményezés elindítására, elég ha Péli Árpi fent idézett mondataira vagy arra gondolunk, hogy még a komoly piacismerettel, kapcsolatrendszerrel és sales-es tapasztalattal rendelkező kisebb sales house-ok is inkább csak vergődtek az elmúlt évben. A Bediások mindenesetre nagyon komolyan veszik a dolgot és igyekeznek bejutni mind az ügynökségi médiatervezőkhöz, mind a hirdetőkhöz.

Horváth Oszkár elmondása szerint a legnagyobb gondot az jelenti számukra, hogy az ügynökségek elsősorban a szerződéses partnereiken keresztül hirdetnek, főként nagyobb látogatottságú oldalakat preferálnak, illetve hogy nehéz újként belépni ebbe a rendszerbe. A felületek kipróbálására ingyenes próbakampányokkal igyekszenek ösztönözni a hirdetőket, és sikerült is már néhány ügyfelet megnyerniük (pl. KFC, Heineken). Oszkár szerint az egyik legfontosabb teendő, hogy “saját példánkon keresztül bemutassuk a vezető hirdetőknek, hogy mely nagyvállalkozások hirdetnek már blogokon, melyek azok a nemzetközi márkák, akik már hisznek az új irányban”.

A Bedia felületein számos példa volt már nem hagyományos hirdetések futtatására is, ezek a kérések azonban többnyire direktben érkeztek a hirdetőktől. “Volt már megrendelésünk cikksorozatra bizonyos témával, eseménnyel kapcsolatban, ugyanakkor ránk volt bízva, hogy a blog kontextusához megfelelő módon prezentáljuk a témát. Így inkább témagenerálásnak, mint hirdetésnek fogható fel, de korrekt piaci árat fizettek a blognak. Szponzorált nyereményre alapuló játék meglehetősen gyakori, ezt inkább olvasó-aktiváló erőnek, mint bevételnek gondolom. Ugyanígy a tematikus blogok rendszeresen kapnak tiszteletpéldányokat könyvekből, kiadványokból, nem ritka, hogy valamilyen értékesebb kereskedelmi termékkel keresik meg a bloggereket, pozitív értékelést és megjelenést remélve, és bizonyos PR ügynökségek már felismerték a bloggerek véleményláncban betöltött szerepét, rendszeresek a meghívások sajtóeseményekre. Egy mindenhol máshol is viszonylag kevés CTR-rel végződött kampányt szintén ügyes témagenerálással sikerült kattintással megtölteni, amit a megrendelő kifejezetten pozitív rugalmas megmozdulásnak értékelt részünkről, és amit a többi helytől, ahol a büdzséjét elköltötte, nem kapott meg.” – mondta el Oszkár.

Nyilvánvaló azonban, hogy ezek az együttműködések egy “hagyományos” sales house számára nem lennének kifizetődőek, hiszen – mint említettük – sok munkával kevés pénzt láthatnának belőle (ha van pénzmozgás egyáltalán). Egy nagyobb sales house számára a széles elérésű és kis erőforrás ráfordítással futtatható kampányok a legjövedelmezőbbek. Ezek a speciálisabb együttműködések sokkal inkább közvetlenül a hirdetőnek és a bloggernek járnak előnyökkel.

Ebbe az irányba indult el a Raygun ügynökség is az OpenBlogs-szal, amely kifejezetten a hagyományostól eltérő hirdetésekre fókuszál: szponzorációkra, tartalmi együttműködésekre, tesztekre. A kezdeményezés lényege, hogy a hirdetők és a bloggerek az ügynökségen keresztül egymásra találjanak, a hirdetőnek ne kelljen bajlódnia a releváns blogok felkutatásával és a kapcsolatfelvétellel, a blogger pedig némi pénzhez jusson a blogjával. Kolesár Krisztián elmondása szerint “eddig 77 blog csatlakozott 16 témában, zömében komoly olvasottságú, naponta frissülő blogok. 2010-ben kiemelt irány lesz a BlogPR bevezetése az OpenBlogs-hoz csatlakozott blogokra épülve, mely hitelessége – az OpenBlogs nem a hurrápropagandáról szól – komoly tényező lehet, az ebben résztvevő cégek versenyelőnyre tehetnek szert – ha elég magabiztosak és vállalják a kockázatot, hogy a blogger szubjektívan posztol róluk. Erre az érdeklődés is komoly, viszont az már látszik, hogy valóban csak a legjobb blogok hozhatók majd össze piaci szereplőkkel.”

Mivel számos neves blog nem saját domainen, hanem blogszolgáltatónál – többnyire a Blog.hu-nál – fut, kérdés, hogy ez hogyan lesz összeegyeztethető a szabályzatukkal…

Egy másik, szintén alulról jövő kezdeményezés a Pakli, amely az Appleblog, a Addict, a Plastik média, a Szívlapát felületeit fogja össze, némi átfedésben a már említett Bediával. A Pakli oldalán publikált foglalási tábla alapján azonban a blogok önálló értékesítési modellje tűnik működőképesebbnek.

A legújabb jelentkező az “alternatív vonalon” a BKV Figyelő kezdeményezésében indult Flipp, amely a többször kudarcba fulladt blogmagazin ötletét próbálja feleleveníteni, és eléggé agresszív kommunikációval fordult a Blog.hu-s bloggerek felé (“Befutott blogger vagy, ismerik a neved, és sokan ismernek. A blogszolgáltatód mégsem becsüli meg a munkád. Elveszi a reklámhelyeid 50 százalékát amit Ő értékesít, meggazdagszik rajtad, te pedig semmit sem kapsz. Vagyis kapsz, ismeretséget. De legyél bármilyen ismert, a szép mosolyodért sajnos nem adnak ingyen semmit a boltban.”) Az egész elképzelés eléggé naiv és kidolgozatlan, nagy sikereket vagy jövőt nem jósolunk neki.

A szerző hamarosan érintett lesz CEMP ügyekben, de ez a poszt tartalmát nem befolyásolja.

A blogok megjelenésével és felfutásával gyakorlatilag bárki számára lehetővé vált, hogy könnyen, gyorsan és nem utolsó sorban ingyen saját oldalt indítson. Ráadásul az ismertséget is meg lehet alapozni a szolgáltatóknál, hála a kiemeléseknek (ez persze főként az Index blogketrecre és a blogok szerkesztőségi anyagok közé integrálására vonatkozik, de az egyéb hazai szolgáltatóknak is vannak szemléző felületei). Így kisebb-nagyobb “médiatulajdonosok” ezrei jelentek meg, s váltak potenciális médiafelületté. (A miner statisztikái alapján kb. 20.000 olyan blog van Magyarországon, ami frissült az elmúlt hónapban. Persze ezek nagy része hirdetési szempontból értéktelen tartalommal bír.)

A szolgáltatónál blogot írók speciális helyzetben vannak, hiszen a médiafelületeikkel csak részben (Blog.hu) vagy egyáltalán nem/fű alatt (egyéb szolgáltatók) rendelkezhetnek. Ráadásul a nagyobb blogok jelentős részét Index-es újságírók vezetik, s teljességgel áttekinthetetlen, hogy melyik milyen státuszban van. Amellett, hogy a kis oldalakkal nagy pénzeket nem lehet termelni, a médiafelületek birtoklásának a kérdésköre (+számlaképesség stb.) lehet a másik oka annak, hogy – bár többen foglalkoznak a gondolattal -, az arra érdemes blogok sales house-ba szervezése még mindig várat magára.

A hirdetők aktívan érdeklődnek a blogok mint médiafelületek iránt, keresve azokat az új felületeket, ahol célzottan érhetik el a célcsoportjukat, s különösebb reklámzajjal sem kell számolni. A Terepnapló korábban részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen nehézségei vannak a blogokra tervezésnek (nincs elég idő az egyeztetésre, kutatási adatok hiánya, árazási problémák, korlátozott hirdetési lehetőségek stb.), ami kb. megegyezik azzal, amit a “régi”, hagyományos kis site-okról írtunk. Ezzel együtt tudomásunk szerint a Blog.hu-s blogok közül többek között a BKV Figyelő, az Appleblog, a Masszázs, Puruttya és a B-oldal értékesíti a hirdetési helyeit. És ott van persze a Bloggerunió is, amelyben nonprofit hirdetések futnak.

A blogoknak egyébként jellemzően még médiaajánlatuk sincs, esetleg egy-egy csomag vagy 1-2 hirdetési méret (pl. Plastik, Webisztán), ill. a Blog.hu-s blogok esetében a szolgáltató által megadott billboard és vertical érhető el. Persze az a helyzet is vicces, amikor jelent már meg hirdetési ajánlat, de az legfeljebb kereséssel érhető el, s köszönőviszonyban sincs azzal az árral, amit a blogger az ügynökségnek bemond.

A blogoknál egyébként az egyik legrelevánsabb megjelenésnek az olyan támogatást tartjuk, amikor is a hirdető egy-egy hirdetési hely megvásárlása mellett (vagy helyett) például nyereményt kínál az olvasóknak (pl. Bigyóblog – Bigyóshop, Addict – Hell). Ebbe a csoportba tartozik a Netpincér-féle kedvezmény adás is. Nem nehéz belátni, hogy ez a felhasználók bevonásának mennyivel magasabb szintjét valósíthatja meg, mint egy hirdetés vagy egy “köszönjük xy cégnek a támogatást” poszt önmagában. S lehet, hogy költséghatékonyságban nem vetekszik mondjuk egy AdWords hirdetéssel, de olyan “mellékhatásai” vannak, mint a gyors terjedés a közösségi médiában, ami a cég image-ét pont a megfelelő közegben építheti.

Hasonlóképp releváns tartalmat jelenthet egy termékteszt, amit a blogger saját indíttatásból, kényszer nélkül írhat (nem kockáztatva persze a reputációját jelöletlen reklám/pr anyagokkal). De itt már elkezdünk átlógni a pr-be, ami nem is meglepő, hiszen gyakorlatilag az összes (átgondolt) social media jelenlét határterületet jelent a média, pr és kreatív között. Volt szerencsénk néhány olyan levélhez, ami terméktesztre/béta tesztre buzdított, de ezek közül csak egyetlen egy olyat láttunk (az sem nekünk szólt), ami kellően körbenyalta a blogger egóját és egyáltalán semmit sem kért a tesztlehetőségért cserébe. Azaz olyan volt, ami után a blogger valószínűleg boldogan és önkéntesen ír a dologról.

Újabb felfedezésünk a bloghirdetésekkel kapcsolatban (to és cc relációban), hogy a médiatervezők hajlamosak úgy közelíteni a bloggerhez, mintha egy nagyobb médiatulajdonos lenne, holott ő (a blogger) legalább annyira fogalom nélkül van, mint – általában – egy kisebb site tulajdonosa. Sőt, míg egy kis site-nál esetleg többen is dolgoznak (tartalom, technika, sales), addig a blogger jó eséllyel egyedül van, esetleg szerzőtársaival. Jó ha az oldala látogatottsági adatait meg tudja mondani (sokszor ez is nehézséget okoz), viszont a látogatóiról demográfiai profillal biztosan nem fog rendelkezni… Éppen ilyen furcsán fog nézni, ha arról érdeklődünk, hogy hány karakteres linket tud elhelyezni az oldalon, hány karakteres lehet mondjuk a támogatói poszt vagy hogy az oldalsávban hány pixeles lehet a hirdetés.

Neki ezekről jó eséllyel lövése sincs (kivéve persze ha a Blog.hu púpjait értékesíti), sőt – ésszerű kereteken belül – valószínűleg baromira mindegy is neki. Itt nem kell(ene) “kőbe vésett” módszerekben (elérés-affinitás sorrend vizsgálata) és formátumokban gondolkodni, mint a kevésbé rugalmas, hagyományos online felületeknél, ahol a szerkesztőségi rendszer és gyakorlat sokkal erőteljesebben korlátozza az egyedibb hirdetések kihelyezését. A blogok esetében érdemes inkább megkérdezni, hogy xy méretű hirdetést ki tud-e tenni az általunk kinézett helyre, érdekli-e xy termék tesztelésre, ill. pontosan leírni neki, hogy milyen riportot küldjön át a Google Analytics-ből. Sok felesleges körtől kíméljük így meg mindkét oldalt.

Ugyancsak ide tartozik, hogy a blogger számára nem magától értetődőek azok a szempontok, amelyek a nagy médiatulajdonosokkal való munkában egyértelműek, s szerződésben is le vannak fektetve. A blogger számára nem magától értetődő, hogy a megjelenésről számlát kell adni (ráadásul a teljesítés után), mi az átlagos, elfogadott fizetési határidő, mi jelenti a megjelenések teljesítését. Ha ez csak a megrendelőbe kerül bele, akkor már elkéstünk, ezeket már az ajánlatkérésnél szükséges tisztázni.

Annak sem egyszerűbb a dolga, aki nem médiafelületként, hanem médiumként közelít a blogokhoz. Az egy (vagy néhány) személyes “szerkesztőségeknek” egészen más szempontjaik és motivációik vannak, mint a hagyományos online médiumoknak.

A blogger nem újságíró: a blogger nem kap pénzt, ha ír, a bloggert nem hajtják a leadandó anyagok, karakterszámok, határidők, miegymás. Ő – ha van is konkrét célja a blogjával – alapvetően kedvtelésből ír (ha nem szereti, úgyis hamar elhal a blog), van mondandója, az intellektusát akarja csillogtatni, whatever, és kedvtelésből nem foglalkozik olyasmivel, ami nem érdekli (annyira), ami nem neki szól, hanem bárkinek és mindenkinek.

A bloggert általában baromira nem érdeklik azok a sajtóközlemények, amiket már két nappal korábban lehozott valamelyik hagyományos online médium. Hasonló érdektelenség övezi a céghíreket és karrierhíreket is. (A magam részéről a releváns sajtóközleményeknek örülök, bár még sosem írtam egyikről sem.) Egy szakmai blogger, akinek esetleg még a véleménye is számít a saját területén – ha nem munkaidőben (is) blogoló újságíró, tanácsadó vagy láblógató egyetemista – viszonylag ritkán tud/akar részt venni a hírversenyben, hiszen nem főállásban írja a blogot. Onnantól pedig, hogy egy hír már “mindenhol” megjelent, az esetek többségében nem különösebben érdekes.

Egy szakmai blogger – ideális esetben – sokkal jobban ért a maga területéhez, mint egy újságíró, aki tágabb ismerethalmazzal rendelkezik, de tudása többnyire felszínesebb. A szakmai blogger egyrészt más szempontok szerint fog közelíteni a témához, másrészt adott esetben több időt, energiát tesz bele, mint amennyit egy újságírónak megér (tisztelet a kivételeknek). Ilyenkor persze az is benne van a pakliban, hogy a blogger jobban kiszagolja a termék/szolgáltatás gyengeségeit és nem átallja meg is írni.

Egy szakmai blogger ezzel együtt persze szeret jól értesült lenni. Éppen azért fontos, amiről Konrád is írt, hogy ti. exkluzív infókat kapjon, illetve ne adj isten bevonják valamilyen tesztbe, fejlesztésbe, együtt gondolkodásba. Mert bennfenteskedni és osztani az észt jó dolog. A hírversenybe beszállni sokkal kevésbé vonzó alternatíva.

Anélkül, hogy a bloggerek szerepét túlmisztifikálnánk, ha valaki valóban fontosnak tartja az adott blogger(eke)t a saját kommunikációja szempontjából – és nem csak lobogtatja, hogy ő a social media nagy tudora, mert blogon hirdet bannerrel vagy oda is küld sajtóközleményeket-, akkor próbáljon meg az ő fejükkel gondolkodni, és kímélje meg őket  és saját magát a körülményeskedéstől, az irreleváns, bulk sajtóközleményektől és főleg a megjelentetés erőltetésétől.

A poszt a szerzőt bloggerként és médiásként ért impulzusokból táplálkozik, ezért nyomokban szubjektivitást tartalmazhat. =:)

• SEO blog – Longhand
• Startup Blog
• Blogvilág
• Karmamédia
• Mit vegyünk a gyereknek?
• JabJab
• Palócz István
• Ergománia
• Gazdagmami

• a rabbitblog rövid története,
• névvel vagy név nélkül érdemes blogot indítani,
• mi a haszna és a “titka” a szakmai blogolásnak, mik a megfontolandó szempontok,
• milyen eszközök használhatók az olvasottság megismerésére, a top posztokra és a forgalom forrására vonatkozóan,
• hogyan generáljunk forgalmat a blogunkra,
• blogszolgáltatónál vagy saját tárhelyen érdemes-e blogolni.

Vándor Eszter kolléganőm a Google AdWords és ETARGET hazai piaci pozícióját, illetve a tartalomhálózaton és keresőkben való megjelenés különbségeit vizsgálja frissen publikált, ropogós tanulmányában (pdf).

– Arcus girls rock! –

Eszter bemutatja a tartalomhálózat és a hagyományos keresőhirdetés teljesen különböző szemléletét és működését, és ezzel együtt megállapítja, hogy hazai viszonylatban a Google AdWords erőssége a keresőben, az ETARGET-é pedig a tartalomhálózatban rejlik. A keresőkben történő megjelenés lényegesen célzottabb és teljesen más tudatállapotban éri a felhasználót, ez azonban nem minden termék és üzenet típus esetén vezet eredményre. Ennél is fontosabb, hogy míg a keresőkben történő megjelenés szükségszerűen kevesebb hirdetési helyet jelent, s bizonyos piaci szegmensekben éppen ezért nagyon meg is drágul(hat), addig a tartalomhálózat folyamatosan bővül, szélesebb elérést nyújt, több hirdetés befogadására alkalmas, így árai is kedvezőbbek. A keresőhirdetésekkel telítődő és szélesebb elérésre gyúró piaci szegmensek esetében a hangsúly a költséghatékonyság megtartása érdekében folyamatosan áttevődik a tartalomhálózatban való megjelenésre.

Ha Eszter előrejelzései beigazolódnak, szeretettel köszönthetjük majd a keresőhirdetések egy jelentős részét push megoldásaink táborában…