Sokat foglalkoztunk korábban a kis site-okkal és a velük kapcsolatos médiatervezési nehézségekkel. A sales house-ok szaporodásával és terjeszkedésével ha nem is szűnt meg ez a “probléma”, jelentősen javultak a kisebb site-okon való hirdetések lehetőségei. Az ígéretes kezdeményezéseket és a jól célzott, niche oldalakat felszippantották az olyan nagy sales house-ok, mint az Adaptive Media vagy az Origo (AdNetwork), illetve olyan kisebb kezdeményezések, mint az Actual Media vagy a Gmedia. Egyes sales house-ok arra is nyitottak, hogy az ügynökségek (vagy ügyfelek) által felfedezett kisebb-nagyobb site-okat bevonják a portfoliójukba, s így az ügynökség rajtuk keresztül vásárol megjelenést az adott oldalra.
A blogok megjelenésével és felfutásával gyakorlatilag bárki számára lehetővé vált, hogy könnyen, gyorsan és nem utolsó sorban ingyen saját oldalt indítson. Ráadásul az ismertséget is meg lehet alapozni a szolgáltatóknál, hála a kiemeléseknek (ez persze főként az Index blogketrecre és a blogok szerkesztőségi anyagok közé integrálására vonatkozik, de az egyéb hazai szolgáltatóknak is vannak szemléző felületei). Így kisebb-nagyobb “médiatulajdonosok” ezrei jelentek meg, s váltak potenciális médiafelületté. (A miner statisztikái alapján kb. 20.000 olyan blog van Magyarországon, ami frissült az elmúlt hónapban. Persze ezek nagy része hirdetési szempontból értéktelen tartalommal bír.)
A szolgáltatónál blogot írók speciális helyzetben vannak, hiszen a médiafelületeikkel csak részben (Blog.hu) vagy egyáltalán nem/fű alatt (egyéb szolgáltatók) rendelkezhetnek. Ráadásul a nagyobb blogok jelentős részét Index-es újságírók vezetik, s teljességgel áttekinthetetlen, hogy melyik milyen státuszban van. Amellett, hogy a kis oldalakkal nagy pénzeket nem lehet termelni, a médiafelületek birtoklásának a kérdésköre (+számlaképesség stb.) lehet a másik oka annak, hogy – bár többen foglalkoznak a gondolattal -, az arra érdemes blogok sales house-ba szervezése még mindig várat magára.
A hirdetők aktívan érdeklődnek a blogok mint médiafelületek iránt, keresve azokat az új felületeket, ahol célzottan érhetik el a célcsoportjukat, s különösebb reklámzajjal sem kell számolni. A Terepnapló korábban részletesen foglalkozott azzal, hogy milyen nehézségei vannak a blogokra tervezésnek (nincs elég idő az egyeztetésre, kutatási adatok hiánya, árazási problémák, korlátozott hirdetési lehetőségek stb.), ami kb. megegyezik azzal, amit a “régi”, hagyományos kis site-okról írtunk. Ezzel együtt tudomásunk szerint a Blog.hu-s blogok közül többek között a BKV Figyelő, az Appleblog, a Masszázs, Puruttya és a B-oldal értékesíti a hirdetési helyeit. És ott van persze a Bloggerunió is, amelyben nonprofit hirdetések futnak.
A blogoknak egyébként jellemzően még médiaajánlatuk sincs, esetleg egy-egy csomag vagy 1-2 hirdetési méret (pl. Plastik, Webisztán), ill. a Blog.hu-s blogok esetében a szolgáltató által megadott billboard és vertical érhető el. Persze az a helyzet is vicces, amikor jelent már meg hirdetési ajánlat, de az legfeljebb kereséssel érhető el, s köszönőviszonyban sincs azzal az árral, amit a blogger az ügynökségnek bemond.
A blogoknál egyébként az egyik legrelevánsabb megjelenésnek az olyan támogatást tartjuk, amikor is a hirdető egy-egy hirdetési hely megvásárlása mellett (vagy helyett) például nyereményt kínál az olvasóknak (pl. Bigyóblog – Bigyóshop, Addict – Hell). Ebbe a csoportba tartozik a Netpincér-féle kedvezmény adás is. Nem nehéz belátni, hogy ez a felhasználók bevonásának mennyivel magasabb szintjét valósíthatja meg, mint egy hirdetés vagy egy “köszönjük xy cégnek a támogatást” poszt önmagában. S lehet, hogy költséghatékonyságban nem vetekszik mondjuk egy AdWords hirdetéssel, de olyan “mellékhatásai” vannak, mint a gyors terjedés a közösségi médiában, ami a cég image-ét pont a megfelelő közegben építheti.
Hasonlóképp releváns tartalmat jelenthet egy termékteszt, amit a blogger saját indíttatásból, kényszer nélkül írhat (nem kockáztatva persze a reputációját jelöletlen reklám/pr anyagokkal). De itt már elkezdünk átlógni a pr-be, ami nem is meglepő, hiszen gyakorlatilag az összes (átgondolt) social media jelenlét határterületet jelent a média, pr és kreatív között. Volt szerencsénk néhány olyan levélhez, ami terméktesztre/béta tesztre buzdított, de ezek közül csak egyetlen egy olyat láttunk (az sem nekünk szólt), ami kellően körbenyalta a blogger egóját és egyáltalán semmit sem kért a tesztlehetőségért cserébe. Azaz olyan volt, ami után a blogger valószínűleg boldogan és önkéntesen ír a dologról.
Újabb felfedezésünk a bloghirdetésekkel kapcsolatban (to és cc relációban), hogy a médiatervezők hajlamosak úgy közelíteni a bloggerhez, mintha egy nagyobb médiatulajdonos lenne, holott ő (a blogger) legalább annyira fogalom nélkül van, mint – általában – egy kisebb site tulajdonosa. Sőt, míg egy kis site-nál esetleg többen is dolgoznak (tartalom, technika, sales), addig a blogger jó eséllyel egyedül van, esetleg szerzőtársaival. Jó ha az oldala látogatottsági adatait meg tudja mondani (sokszor ez is nehézséget okoz), viszont a látogatóiról demográfiai profillal biztosan nem fog rendelkezni… Éppen ilyen furcsán fog nézni, ha arról érdeklődünk, hogy hány karakteres linket tud elhelyezni az oldalon, hány karakteres lehet mondjuk a támogatói poszt vagy hogy az oldalsávban hány pixeles lehet a hirdetés.
Neki ezekről jó eséllyel lövése sincs (kivéve persze ha a Blog.hu púpjait értékesíti), sőt – ésszerű kereteken belül – valószínűleg baromira mindegy is neki. Itt nem kell(ene) “kőbe vésett” módszerekben (elérés-affinitás sorrend vizsgálata) és formátumokban gondolkodni, mint a kevésbé rugalmas, hagyományos online felületeknél, ahol a szerkesztőségi rendszer és gyakorlat sokkal erőteljesebben korlátozza az egyedibb hirdetések kihelyezését. A blogok esetében érdemes inkább megkérdezni, hogy xy méretű hirdetést ki tud-e tenni az általunk kinézett helyre, érdekli-e xy termék tesztelésre, ill. pontosan leírni neki, hogy milyen riportot küldjön át a Google Analytics-ből. Sok felesleges körtől kíméljük így meg mindkét oldalt.
Ugyancsak ide tartozik, hogy a blogger számára nem magától értetődőek azok a szempontok, amelyek a nagy médiatulajdonosokkal való munkában egyértelműek, s szerződésben is le vannak fektetve. A blogger számára nem magától értetődő, hogy a megjelenésről számlát kell adni (ráadásul a teljesítés után), mi az átlagos, elfogadott fizetési határidő, mi jelenti a megjelenések teljesítését. Ha ez csak a megrendelőbe kerül bele, akkor már elkéstünk, ezeket már az ajánlatkérésnél szükséges tisztázni.
Annak sem egyszerűbb a dolga, aki nem médiafelületként, hanem médiumként közelít a blogokhoz. Az egy (vagy néhány) személyes “szerkesztőségeknek” egészen más szempontjaik és motivációik vannak, mint a hagyományos online médiumoknak.
A blogger nem újságíró: a blogger nem kap pénzt, ha ír, a bloggert nem hajtják a leadandó anyagok, karakterszámok, határidők, miegymás. Ő – ha van is konkrét célja a blogjával – alapvetően kedvtelésből ír (ha nem szereti, úgyis hamar elhal a blog), van mondandója, az intellektusát akarja csillogtatni, whatever, és kedvtelésből nem foglalkozik olyasmivel, ami nem érdekli (annyira), ami nem neki szól, hanem bárkinek és mindenkinek.
A bloggert általában baromira nem érdeklik azok a sajtóközlemények, amiket már két nappal korábban lehozott valamelyik hagyományos online médium. Hasonló érdektelenség övezi a céghíreket és karrierhíreket is. (A magam részéről a releváns sajtóközleményeknek örülök, bár még sosem írtam egyikről sem.) Egy szakmai blogger, akinek esetleg még a véleménye is számít a saját területén – ha nem munkaidőben (is) blogoló újságíró, tanácsadó vagy láblógató egyetemista – viszonylag ritkán tud/akar részt venni a hírversenyben, hiszen nem főállásban írja a blogot. Onnantól pedig, hogy egy hír már “mindenhol” megjelent, az esetek többségében nem különösebben érdekes.
Egy szakmai blogger – ideális esetben – sokkal jobban ért a maga területéhez, mint egy újságíró, aki tágabb ismerethalmazzal rendelkezik, de tudása többnyire felszínesebb. A szakmai blogger egyrészt más szempontok szerint fog közelíteni a témához, másrészt adott esetben több időt, energiát tesz bele, mint amennyit egy újságírónak megér (tisztelet a kivételeknek). Ilyenkor persze az is benne van a pakliban, hogy a blogger jobban kiszagolja a termék/szolgáltatás gyengeségeit és nem átallja meg is írni.
Egy szakmai blogger ezzel együtt persze szeret jól értesült lenni. Éppen azért fontos, amiről Konrád is írt, hogy ti. exkluzív infókat kapjon, illetve ne adj isten bevonják valamilyen tesztbe, fejlesztésbe, együtt gondolkodásba. Mert bennfenteskedni és osztani az észt jó dolog. A hírversenybe beszállni sokkal kevésbé vonzó alternatíva.
Anélkül, hogy a bloggerek szerepét túlmisztifikálnánk, ha valaki valóban fontosnak tartja az adott blogger(eke)t a saját kommunikációja szempontjából – és nem csak lobogtatja, hogy ő a social media nagy tudora, mert blogon hirdet bannerrel vagy oda is küld sajtóközleményeket-, akkor próbáljon meg az ő fejükkel gondolkodni, és kímélje meg őket és saját magát a körülményeskedéstől, az irreleváns, bulk sajtóközleményektől és főleg a megjelentetés erőltetésétől.
A poszt a szerzőt bloggerként és médiásként ért impulzusokból táplálkozik, ezért nyomokban szubjektivitást tartalmazhat. =:)
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Köszi, hogy megírtad helyettem a bloggeres részt, mármint azt, hogy mi lehet érdekes a bloggerek számára, mivel érdemes megkeresni őket. Egy feljegyzett feladattal kevesebb. :)
Egyszer sikerült már találkoznom jó példával a blogok/bloggerek bevonására, amikor Nokia telefonokról/stratégiáról blogoltam (mondjuk angolul, ezért kevésbé releváns a példa).
A Nokia 3 lábra építi a kapcsolatot a bloggerekkel:
– pilot készülékek, pre-release szoftver hozzáférés, ami tech blogoknál szokásos, talán azzal a különbséggel, hogy kisebb blogokat is bevonnak
– WOMworld site, ahol szemezgetnek a Nokiáról szóló postokból. Anyázósat nem raknak, ki, de kritikus hangvételűt igen – a kedvtelési bloggernek meg jól esik, amikor látja 10000 fölé pörögni egy bejegyzésen az olvasókat
– a rendszeresen blogolókat limitált Q&A sessionökre hívják, direkt hozzáférést adva egy-egy termék tervezőjéhez, ill. sajtóközlemények előtt pár órával kiadják az infót a blogoknak
Az egyszemélyes szerkesztőséget én is ismerem, az a probléma az ilyennel, hogy egy idő után, már az ember nem tud fejlődni, egyedül csak egy szintig tud eljutni, utána már szükség van segítségre, új munkaerőre, ami pénzbe kerül, ha pénz nincs, akkor fejlődés sincs.
A hírversenyhez: egy szakmai blognál (bizonyos esetekben) szerintem lehet értelme. Egyrészt nem baj, ha a neten mindenfelé szétszórt fontosabb infókat egy helyen megtalálják az olvasók. Nekem többen (profi kutatók) visszajeleztek már, hogy azért is olvassák a blogot, mert így nem kell folyamatosan szakmai hírekre vadászniuk – egyszóval kényelmes. Más aspektus: rengeteg külföldi hír jelenik meg, ennek csak töredékét fordítják le magyarra. Aki ezt elsőnek megteszi, az olyan pluszt ad az olvasóknak, amit mások esetleg nem. Ez persze inkább a keveseket érdeklő szakmai hírekre igaz, a maintstream dolgok ezer helyen megjelennek 1-2 napon belül.
@Józsa Gyula Nekem épp elég munka a linkeket gyűjteni a Delicious-ben =:) Persze attól is függ a dolog, hogy milyen területről van szó, a piackutatási hírekkel valóban nem vagyunk elkényeztetve.
És aki újságíróként és bloggerként is létezik? Az melyik kategória? Ti hova sorolnátok?
klassz++++++
(ez max+1:)
blogokat, bloggereket összefogó sh-szerű izé kellene
talán
vagy nem tudom:)
@safranynorbert Az újságíró nem biztos, hogy ugyanabban a témában ír blogot, amivel egyébként újságíróként foglalkozik. És nem mindegy, hogy a blogját újságíróként vezeti (azaz pénzt kap érte) vagy hobbiból. Bár nem vagyok érintett, az egyes “szerepek” szerintem az esetükben is jól elkülöníthetők a motivációk mentén. Ha ugyanaz a téma, esetleg születik egy hivatalos verzió az újságba, illetve egy személyesebb a blogon, ami a szerkesztőségibe ne fér bele. Ha szereptévesztés van, akkor meg esetleg fenékbe rúgják (mondjuk ha a blogjára viszi, amit az újságba kellett volna) :)
@Rabbit én főleg a nemzetisport blogjain szoktam rácsodálkozni arra, hogy az ott munkálkodó pocsék, folyamatos ellenszenvet kiváltó bloggerek milyen keresett újságírók, viszont olyan bloggerek, akik szerintem remekül végzik a dolgukat nem kerülnek közel a tűzhöz. persze ez speciális eset.
azt, hogy egy kicsit bátrabban írják a blogukat, mint amit lehoz az újság én is megfigyeltem, de nagyon zavaró ha két különböző formában, két külön vélemény ered ugyanannak a személynek a “tollából”.
Szia! Sajnos mindenben osztom rabbit véleményét. A saját véleményem szerint az újságírás következő ferdített fajtája lett a blog, a média sajátos szerepének köszönhetően, egy kiemelt szerephez juttatva azokat a médiumokat akiknek van lehetőségük megmondani, hogy mi is legyen a blogokban, és hogy melyik blog kerüljön ki címlapra. Ezzel már egyfajta befolyásoltság alá helyezve az olvasót. Mi is megpróbálkoztunk azzal hogy indítunk egy oldalt, melyen a híreket napi több alkalmi rendszerességgel frissítjük, és jelenleg jómagam blogolok is rajta. Ez az oldal a http://www.infoka.hu ezen jelenleg az “infoka ébredése” című blogom fut. De mivel az oldalt 3-an csináltuk, én vagyok az oldal atyja, ötletmestere, jogásza, és újságírója ha az kell éppen. (Szakmám szerint főkönyvelő vagyok, de kezdek beleszeretni ebbe a blogos dologba! :) )Éppen ezért nem kezdtem önálló vélemény kifejtésbe a blog írásakor, csak az oldallal kapcsolatos tényeket közlöm. Az oldalam megmarad pártatlannak, és én csak blogolok tovább… :)
Kedves Ingrid!
Hadarik Rita vagyok, és talán nem véletlenül akadtam a blogjára. Egy receptoldal szerkesztője vagyok, és éppen azon töröm a fejem, hogyan tudnék támogatókat találni. Ezt a bejegyzést olvasva kicsit döbbenten látom, hogy előzetes szakmai és trend ismeretek ellenére, az elmúlt majdnem egy évben sok olyan lépést tettem, ami lehet, hogy segíteni fogja a munkámat.
Kisgyerekes gyedes anyukaként (bár 5 év lapkiadói tapasztalattal a hátam mögött) vágtam bele 2 éve a recept blogolásba. Ez a téma érdekli a nőket. Pár hónap blogolás után volta havi 40 000 látogatóm, és felkeresett pár cég a “tesztelésre”. Talán nincsenek véletlenek, felkerestek egy induló női magazin gasztro rovatának szerkesztéséhez, amiből azóta sem lett sok minden. Viszont ott elhangzott egy tanács, miszerint menjek saját domain alá. Ezt tavaly májusban (2009.) meg is tettük. Sajnos a korábbi ingyen oldal szolgáltató nem engedte (az előzetes megállapodás ellenére) az átirányítást, ennek ellenére decemberre meghaladta a látogatók száma a 63 000-et. Azóta elkészült a médiaajánlatom. Már vannak utolsó fázisos tárgyalásaim. Tavaly volt 3 versenyünk, és pár hirdetőnk is.
Amit Ön is ír a bejegyzésben, az egyedi megoldásokban látom én is a lehetőségeket. És ezeket olyan cégek is meghallgatják, akiknek egyébként eszükbe sem jutna a reklámozás egy ilyen oldalon.
Amit tapasztalatból tudok mondani az olvasóim szokásairól (mérni egyelőre nem mérem, de a visszajelzések alapján bátran állíthatom), hogy egy “háziasszony” által kipróbált, sokat használt, és ajánlott dologra jobban vevők a nők, mint egy standard reklámra. Volt olyan beírás még a régi blogomon, hogy “amit Rita ajánl, azt én készpénznek veszem…”. Pont ezért érdemes lenne a kis oldalak erejét is figyelembe venni.
Bár azzal is egyetértek, hogy a bloggerek pl. nem értenek a reklámszervezéshez, és ezért biztosan több feladatot rónak a médiatervezőkre a velük való együttműködés. Én szerencsésebb helyzetben vagyok, mert valamilyen szinten értek ehhez, de legalább igyekszem képezni magam. A Rita konyhája pl. a bloggerek stílusában íródik (és frissül heti 5-6 alkalommal), viszont magazinos formában jelenik meg. Számtalan megjelenési forma adott, és emellett a komolyabb érdeklődőkkel (akiket én keresek fel) egyedi megoldásokon is gondolkodunk.
A jövőben ha időm engedi (egy 22 hónapos és egy 4 és fél éves kisfiú anyukája vagyok), olvasni fogom a blogját, hogy tanulhassak.
Nagyon jó lenne, ha lenne olyan médiacégek, akik foglalkoznának velünk is. Én egyébként arra tervezek (hogy 1 éven belül havi 100 ezer vagy több látogatóval bírjak). Mi mondjuk optimalizáltunk, folyamatosan fejlesztünk, és gondozzuk a tartalmat is.
Nagyon hálás lennék, ha rápillantana az oldalamra, és kritikáival elárasztana.
Köszönettel: Rita
Valaki (egy jóbarát) nagyon okosan mondta anno:
Egyedül akár blog írásával, akár cégvezetéssel eljuthatunk egy bizonyos szintre. A dolog fenntartja önmagát, még akár jól is lehet keresni, de ahhoz, hogy ebből egy jól menő vállalkozás legyen, minőségi változás szükséges. Iroda, és munkatársak szükségesek. Hiába van valakinek szuperül kidolgozott médiaajánlata, ha a blogírás, webszerkesztés megfolytja…