Rabbit: Hogyan integrálhatók ezek a megoldások az online stratégiába? Milyen egyéb hagyományos és/vagy gerilla – eszközökkel támogatjátok az appvertisingot?

Gábor: Teljes mértékben integrálhatók. Hogy konkrét példát is említsek, pár napja vittem el a Web 2.0 Symposiumra a Calvin Klein ckIN2U parfümmárkájának esettanulmányát, ahol az online stratégia a widgetekre épült, de kapcsolódott hozzá microsite, email alapú direkt marketing elemek, SMS/mobil marketing, ill. offline instore kampányelemek. De épp most dolgozunk egy globális, integrált kampány honosításán, ahol a kampány egy apró, de jópofa eleme, a site-ról letölthető iPhone alkalmazás.

András: Még annyit reagálnék a kérdésre, hogy számomra az appvertising kifejezés túl “hagyományos” vonalat jelöl – szerintem a közösségi alkalmazásoknál a brand elfogadtatása, a szóbeszéd marketing kialakítására, illetve a vírusos terjedésre kell helyezni a hangsúlyt, egy a fogyasztók számára minél barátságosabb felállást kialakítva, ahol azonosulni tudnak a márkával. Ebben a kontextusban nem célszerű a reklámok emlegetése sem – nem a reklámok alkalmazásokba történő helyezéséről van szó ugyanis, melyek egyre kevésbé hatnak a befogadóra, s ezen a terepen nem igazán hatékonyak. A közösségi alkalmazásoknál a középpontban a fogyasztónak kell állnia, az alkalmazásnak pedig választ kell adnia valamely igényére. Sokkal jobban szeretjük a widget/gadget/alkalmazás kifejezést.

Rabbit: Hogyan és miben mérhető egy ilyen aktivitás sikere? Milyen metrikát tudtok mögé állítani, azon túl, hogy mennyien telepítettek egy alkalmazást? Vállaltok valamilyen garanciát az előre definiált “sikerre”? (pl. x db app telepítése)

Gábor: Hadd kérdezek vissza: melyik reklámügynökség vállal garanciát arra, hogy a TV spot-od mennyivel fogja megdobni a sales-t? Én úgy gondolom, hogy a marketingkommunikációs mérések sok szempontból hibásak, az általános gyakorlatban senki nem méri, hogy az az elérés mennyire volt mély, mennyire volt interaktív, volt-e érdemlegesen hatással a befogadóra, esetleg továbbadta a reklámüzenetet, vagy továbbajánlotta-e a terméket. De visszatérve a kérdésre, mi maximálisan hiszünk a kezünkből kiadott kommunikációs termékben, akár hajlandóak is vagyunk garanciákat vállalni a tejedési számok kapcsán, ha a kreatív ötletet az ügynökségünk dolgozta ki.

András: Egy alkalmazás használata sok szempont alapján mérhető. Az általunk készített alkalmazásoknál biztosan mérni fogjuk a látogatások számát (összest és egyedit is), s további méréseket is szeretnénk megvalósítani az ügyfelek igényei, illetve a kampányuk számára fontos mérőszámok tekintetében.

Rabbit: Hogy fér meg a hivatalos evangelizációs munka egy widgetekre szakodosott, külső céggel? Nem összeférhetetlen ez?

András: ez a kérdés nekem szól, hiszen én dolgozom az iWiW-nél is evangelistaként. Egyrészt a két munkát maximális titoktartással kettéválasztom, másrészt pedig valamiért mindig is abba a kvázi őrült kategóriába tartoztam, hogy szívesen írtam fejlesztői dolgokról a blogomon akkor is, ha tudtam, hogy a konkurencia majd olvassa, s esetleg ezáltal jobbat tud előállítani, mint amire nekem lehetőségem lesz. A Fejlesztői Portál blogján igyekszem érthető, jó dokumentációkat összeállítani, emailben bárkinek bármilyen kérdésére válaszolni, s a cégen belül az összes fejlesztő érdekeit a lehetőségekhez képest minél inkább képviselni. Az Origonak jó, ha sok alkalmazás érkezik be az iWiW-re, ezért sem zárta ki az ilyen irányú tevékenység végzését a szerződésünkben: a Division3-mal is azon dolgozom, hogy minél jobban elterjedhessenek az iWiW alkalmazások.

Rabbit: Feltételezem, hogy a Sodapophoz hasonlóan ti is nyíltan hadat üzentek a bannereknek. Házon belül nem eredményez ez konfliktust a hagyományos hirdetési formák letéteményeseivel – főleg ilyen recessziós időkben?

Gábor: Én úgy gondolom, hogy a kérdés elsősorban nem a média típusán van, az másodlagos. A kommunikáció fontosabb pillére az a sztori, az az ötlet, amit “jól”, interaktívan, párbeszédet kialakítva kell elmesélnünk a közönségünknek, hogy az meg tudjon ragadni a fejekben.

Egyáltalán nem temetjük a bannert, a display típusú hirdetésnek is megvan a maga helye, még ha ez a hely egyre szűkül is a kommunikációs mixben. Sok szempontból a helyzet hasonló a TV-hez – és ez halmozottan igaz, ha csupán Magyarországra fókuszálunk. Egyrészt a TV hibátlan médium, amin keresztül mérnöki pontossággal tervezve jelenleg a legszélesebb rétegeket lehet elérni. A vásárlási döntéseink pedig sokszor emocionális dolgok, mint ahogyan a branding is, érzelmeket pedig legkönnyebben az audiovizuális médiummal, a filmmel lehet átadni.