A display piac trendjei

Az eMarketer blogján jött szembe az alábbi rút, de hasznos prezentáció az USA online reklámpiacának, azon belül is a display hirdetéseknek a trendjeiről. A megosztáson túl érdemes néhány gondolatot ki is emelni belőle. “A display piac trendjei” bővebben

Az egyszemélyes szerkesztőség

Sokat foglalkoztunk korábban a kis site-okkal és a velük kapcsolatos médiatervezési nehézségekkel. A sales house-ok szaporodásával és terjeszkedésével ha nem is szűnt meg ez a “probléma”, jelentősen javultak a kisebb site-okon való hirdetések lehetőségei. Az ígéretes kezdeményezéseket és a jól célzott, niche oldalakat felszippantották az olyan nagy sales house-ok, mint az Adaptive Media vagy az Origo (AdNetwork), illetve olyan kisebb kezdeményezések, mint az Actual Media vagy a Gmedia. Egyes sales house-ok arra is nyitottak, hogy az ügynökségek (vagy ügyfelek) által felfedezett kisebb-nagyobb site-okat bevonják a portfoliójukba, s így az ügynökség rajtuk keresztül vásárol megjelenést az adott oldalra.

A blogok megjelenésével és felfutásával gyakorlatilag bárki számára lehetővé vált, hogy könnyen, gyorsan és nem utolsó sorban ingyen saját oldalt indítson. Ráadásul az ismertséget is meg lehet alapozni a szolgáltatóknál, hála a kiemeléseknek (ez persze főként az Index blogketrecre és a blogok szerkesztőségi anyagok közé integrálására vonatkozik, de az egyéb hazai szolgáltatóknak is vannak szemléző felületei). Így kisebb-nagyobb “médiatulajdonosok” ezrei jelentek meg, s váltak potenciális médiafelületté. (A miner statisztikái alapján kb. 20.000 olyan blog van Magyarországon, ami frissült az elmúlt hónapban. Persze ezek nagy része hirdetési szempontból értéktelen tartalommal bír.)

A szolgáltatónál blogot írók speciális helyzetben vannak, hiszen a médiafelületeikkel csak részben (Blog.hu) vagy egyáltalán nem/fű alatt (egyéb szolgáltatók) rendelkezhetnek. Ráadásul a nagyobb blogok jelentős részét Index-es újságírók vezetik, s teljességgel áttekinthetetlen, hogy melyik milyen státuszban van. Amellett, hogy a kis oldalakkal nagy pénzeket nem lehet termelni, a médiafelületek birtoklásának a kérdésköre (+számlaképesség stb.) lehet a másik oka annak, hogy – bár többen foglalkoznak a gondolattal -, az arra érdemes blogok sales house-ba szervezése még mindig várat magára. “Az egyszemélyes szerkesztőség” bővebben

Bannerek, viselkedés, szegmentáció…

Tegnap előtt jelent meg egy cikk az AdAge-en, amely azt boncolgatta, hogy a display hirdetéseket (bannereket) hogyan lehetne jobbá – ha pontosak akarunk lenni, kevésbé szarrá :) – tenni. A bannerekkel kapcsolatos legfőbb probléma az, hogy általában függetlenek az őket körülvevő tartalomtól, s a felhasználók által az adott helyen végzett tevékenységtől. A szerző megoldásként azt javasolja, hogy legalább a nagyobb site-okra készüljenek egyedi kreatívok, melyek figyelembe veszik az adott site jellemzőit, megjelenését, és persze közönségét, azaz jobban beépülnek. “Bannerek, viselkedés, szegmentáció…” bővebben

Kreatív káosz

Az online hirdetési piacon ténykedőknek nyilván nem jelent újdonságot az a kijelentés, hogy a kreatív formátumok és méretek terén teljes káosz uralkodik hazánkban. Ez annyit jelent, hogy ha mondjuk leaderboardról beszélgetünk, kérdéses, hogy annak az adott médiatulajdonosnál éppen mekkora a mérete: 728*90-es (ez a standard méret), 750*90-es (Startlap), 980*100-as (egyéb Sanoma lapok) vagy esetleg 920*110-es (Index)…? Sőt leaderboardnak nevezik-e egyáltalán vagy esetleg superbannernek, magnumbannernek vagy simán felső bannernek…? “Kreatív káosz” bővebben

Kreatív dohogás

Nem is olyan régen, az origo redizájn kapcsán azon voltunk fennakadva, hogy mi az ördögért kell olyan kreatív méretet behozni (ti. 250*250), amely sehol máshol nem érhető el, s főként miért a hagyományos – 468* – méretek rovására. Azután most a Startlap tovább folytatja ezt a “trendet” a lehetetlen méretű leaderboardjával (bár végül is korábban sem volt szabványos – 728* – méretű). Hamarosan érkezik az új index, amely pedig a wide skyscraperen kívül egyetlen egy hagyományos mérettel sem operál. Ez csupán annyit jelent, hogy ha a “három nagy” oldalaira szeretnénk tervezni, ami ugyebár de facto elkerülhetetlen, akkor ezzel a rengeteg fajta kreatív mérettel kell kalkulálni. Ami nem csak azért rossz, mert szegény, hülye médiatervező nem tudja megjegyezni (lol), hanem mert számottevően növeli a kreatívok gyártási költségét, hiszen több méretmutációra van szükség. Igazából nem értem, hogy a nagy redizájnok előtt – amit hagyományosan százévente követnek el a portálok – miért nem konzultálnak az ügynökségekkel, vagy legalább a saját sales-eseikkel. Esetleg miért nem vetnek egy pillantást az IAB kreatív guidline-jára. Mégicsak azok a fránya hirdetések tartják el az oldalakat…

A bannyervakság fokozódik

Újabb tanulmány mutat rá, hogy a userek egyre inkább immunissá válnak a bannerekre. Ügynökségi tapasztalat, hogy a bannerek átkattintási aránya szinte napról napra gyalázatosabb, sokszor 0,1% körül mozog, ami lássuk be: botrány. A felhasználók egyre kevésbé veszik észre a bannereket, a hirdetők pedig egyre nagyobb és nagyobb hirdetéseket tolnak a képükbe, hátha történik valami, hátha sikerül kattintásra bírni őket. Meg jönnek ugyebár a “különleges eszközök”, de a júzerek ezek iránt is egyre kevesebb érdeklődést tanúsítanak. (Kivéve persze, ha valami különleges akcióról és/vagy kreatívról van szó. A napi pörgésben, irdatlanul rövid határidők melletti “tömegtermelésben” persze nem könnyű kiemelkedőt alkotni.) Arról már nem is beszélve, hogy a hatalmas bannerek olykor másodpercekre megbénítják még az erősebb gépeket is, hát még az “átlagfelhasználóét”… (A júzer bosszantására különösen alkalmas módszer a flash “autohigh”-ra állítása.) A tájékozottabbak hamar eljutnak a hirdetések blokkolásáig. “A bannyervakság fokozódik” bővebben