Az Ad Plannerről azt érdemes tudni, hogy a benne szereplő adatok többféle – nem kevés kérdést felvető – forrásból származnak, s egy hónapra vonatkoznak. Az alap fícsörök:

• célcsoportok létrehozása demográfiai adatok (nem, korcsoport, végzettség, háztartás bevételele), illetve érdeklődés (tematika) mentén,
• a célcsoport szempontjából releváns oldalak listája,
• az oldalakhoz kategória, látogatószám, oldalletöltés, elérés, affinitás adatok, illetve Google Content Network kreatív formátum információk (típus, méret),
• a kiválasztott oldalak elhelyezése “médiatervben”,
• aggregált látogatottsági adatok a tervben elhelyezett site-okra vonatkozóan.

Az Ad Planner felületén kezdésként két fő opciónk van: médiaterv készítés, illetve kutatás. Az előbbivel egy dokumentumot hozhatunk létre, melyhez majd hozzáadhatjuk a kutatásnál kiválaszott site-okat. A médiaterv létrehozásakor a névadás mellett kiválaszthatjuk, hogy mely országra tervezünk.

Ha elkezdjük a kutatást, akkor két fül közül választhatunk: kutatás, illetve médiaterv. Nézzük először az elsőt.

Demográfiai adatok egyelőre csak az Egyesült Államokra vonatkozóan érhetők el, így hazai célcsoportokat nem lehet létrehozni. Magyarországra vonatkozóan egy Google Trends for Websites ++-t láthatunk, melyben a hazaiak által látogatott site-ok listája található, s ezt rendezhetjük sorba különböző szempontok – kategória, látogatószám, oldalletöltés, elérés (és elvileg affinitás) – szerint. Az oldalak melletti diagram gombra kattintva a Trends-nél megismert adatokat láthatjuk: hazai és nemzetközi látogatottság, elérés, oldalletöltés, valamint napi látogatószám diagram, a látogatók által felkeresett egyéb site-ok, illetve általuk keresett kulcsszavak.

A kutatás fül bal oldali menüjében látható a célcsoport mérete, a kiválasztott ország, az oldalak nyelve és a demográfiai beállítások. Az online viselkedésnél az adható meg, hogy csak azok a felhasználók érdekelnek-e bennünket, akik a kijelölt oldalak mindegyikét látogatják (all sites below), illetve azok, akik a kijelöltek közül legalább egyet (any site below).

A 2. képen a magyar nyelvű oldalak hazai látogató közönségére vonatkozó adatok láthatók. Ha esetleg valaki nem vette észre, érdemes kinagyítani egy részt belőle:

Ezek szerint Magyarországon 5 millió internetező lenne, ami nyilvánavalóan irreálisan magas szám. (Az Ad Planner felületén egyébként nem derül ki, hogy az adatok pontosan milyen időszakra vonatkoznak.) A Webaudit szerint az elmúlt hónapokban átlagosan havi 4 millió hazai egyedi látogató kereste fel az általuk mért és auditált oldalakat. (Továbbá kb. havi 1,6 millió külföldi.)

A legnagyobb hazai oldalak Ad Plannerben megadott látogatottsága nem tér el jelentős mértékben a Webaudit (júniusi) adataitól, a kisebb site-oknál azonban – nem meglepően – már számottevő torzulások tapasztalhatók. (Kérdés persze az is, hogy ki mit mér az egyes oldal elnevezések alá.) Az egyedi látogatószám mérésének problémáiból adódóan az elérés adatok sem megbízhatóak az Ad Plannerben. Nem néztem át minden adatot, de pl. a T-Online szembetűnően és indokolatlanul elől szerepel a listán, ami valószínűleg abból adódik, amibe a gIA-sok is belefutottak korábban: beleszámolódik minden redirect, amely “t-online-os” belépő oldalakra dob át.

Néhány önkényesen kiragadott példa látogatottsági adatokra (Ad Planner vs. Webaudit):

• iWiW: 2,4 millió vs. 2,6 millió UV
• Origo: 2,3 millió vs. 2,4 millió UV
• Index: 1,4 millió vs. 1,2 millió UV
• Startlap: 1,2 millió vs. 1,3 millió UV
• Port: 840 ezer vs. 1 millió UV
• Story Online: 260 ezer vs. 440 ezer UV
• Prohardver: 210 ezer vs. 490 ezer UV

Forrás: AdPlanner egyedi látogatói és Webaudit 2008. június havi belföldi látogatottsági adatok

Arra nem sikerült rájönnöm, hogy a composition indexet aka affinitást hogyan számolja, hiszen célcsoport szűrés nélkül ennek mindenhol 100-nak kellene lennie.

Nem túl logikus, hogy látogatószám szerinti sorba rendezés esetén a 100-nál kisebb composition indexű oldalak, pl. Origo, Startlap, Index, nem ugranak előre a listában. Ha elérés szerint vannak rendezve, akkor kerülnek csak a helyükre. (Ha ekkor látogatottság szerint újra sorba rendezzük az oldalakat, akkor viszont már nem csúsznak újra hátra.)

Ugyancsak szembetűnő, hogy egyes oldalakat nem megfelelő kategóriákba soroltak be. A megadott kategóriáknak sokszor semmi közük sincs az oldal tartalmához. Míg az Origo a “web portal”, addig az Index a “history” kategóriába került. Az iWiW “social networks”, a myVIP viszont “email & messaging” kategóriájú. A lap.hu oldalak a “movies”, a Startlap és a Citromail a “search engine”, a Videa a “humor”, az Adverticum a “storage”, a Vatera a “banking & personal finance”, az SG a “society”, az NLC az “auction” kategóriát kapta – és még sorolhatnám.

A demográfiai változók – mint említettem – Magyarországra vonatkozóan nem állíthatók be. Olyan sokat nem is veszítünk ezzel, hiszen nagyon kevés, szám szerint négy opciónk lenne – nem, korcsoport, végzettség, háztartás bevétele -, s közülük az utóbbival nem is tudnánk mit kezdeni a hazai és “nyugati” fizetések jelentős eltérése miatt. A kor változónál pedig csak megadott korcsoportokat állíthatnánk be, szabadon nem definiálhatnánk ilyeneket. Ráadásul a célcsoport szűrésekkel valószínűleg nagyon kis mintákat és erősen torz adatokat kapnánk.

Térjünk át a médiaterv fülre. Itt nem is időznék sokat, hiszen csupán az előző oldalon kiválasztott site-okat helyezi el egymás alá, illetve – ahogyan korábban említettem – aggregált adatokat ad a kiválasztott siket-okra vonatkozólag (placementek száma, egyedi látogatók, elérés, oldalletöltés). Ez természetesen távol áll egy “igazi” médiatervtől, mely a placementeken, várható megjelenésen és elérésen túl minimálisan a kreatívok méretét, a hirdetések időzítését, vásárlási módokat és árakat tartalmazza.

Az adatok egyébként mindkét fülről exportálhatók csv formátumban.

A fentiek alápján egyértelmű, hogy a Google Ad Planner – jelenlegi formájában legalábbis – nem használható a hazai piacon, s egyelőre kevesebbet nyújt számunkra, mint az ingyenesen elérhető Webaudit adatok. (Fizetős szolgáltatásokkal, pl. a gIA-val összevetni teljesen felesleges, hiszen messze áll tőle, hogy alternatívája lehessen.)

Fontos azonban kiemelni, hogy egy dologra biztosan nagyon jól lehet használni ezt a szolgáltatást: könnyen tájékozódhatunk más országok site-látogatási szokásaival kapcsolatban (alternatíva az Alexára). A miénkhez hasonlóan kicsi piacokon nyilván éppen ilyen torzak lehetnek az adatok a kisebb látogatottságú oldalak esetében, ugyanakkor a nagyobb, jelentősebb site-okat könnyen át tudjuk tekinteni. Persze a Google adatait máshonnan kell beszereznünk, mert azokat – részben érthető okokból kifolyólag – nem teszik közzé.

Arról pedig, hogy az efféle kutatások, szolgáltatások mire használhatók, és miért nem veszik el a médiatervezők kenyerét, külön poszt fog szólni.