Negyedik éve tanítok online médiatervezést. Az anyag meglehetősen sokat alakult az elmúlt évek során, még úgy is, hogy az online piac aktuális állásán túl elsősorban a médiatervezés “klasszikus” formájával szoktunk foglalkozni, azaz a hagyományos csatornákon – kiadókon, sales house-okon – keresztül vásárolt display hirdetésekkel. A search, social, mobil és email megjelenések inkább érintőlegesen szoktak előkerülni, hogy azért egyben is lássuk a képet, de a részletekbe menés egyrészt nem férne bele ezekbe a többnyire egynapos képzésekbe, másrészt meg ezeknek a területeknek inkább vagyok érdeklődő “hobbistája”, mintsem specialistája.
Az is elgondolkodtató lehet, hogy online médiatervezést tanítok, amikor már több mint két éve a “másik oldalon” ülök. Valójában persze a tervezés továbbra is a munkám része, általános és egyedi ajánlatokat készítünk, hosszabb távú együttműködési terveket rakunk össze. (Időnként még saját kampányaim is vannak, szerencsére a komplexebb fajtából, ami most kifejezetten üdítő színfoltja az erősen más jellegű munkakörömnek.) Mindez bizonyos szempontból szűkebb, mint a korábbi tervezői munka, hiszen csak a CEMP-es felületekkel dolgozom napi szinten, más szempontból viszont tágabb, hiszen egy sor tartalmi, dizájn és technikai kérdésben is elmélyedünk, amiből a másik oldalon sokszor csak egy témalista és a hirdetések specifikációja látszik. Úgy gondolom, hogy az anyagnak kifejezetten jót tett, hogy a másik oldalt is megismertem.
A piaci információk, kutatások, kreatív eszközök stb. változásainak követésén túl abban változott sokat az anyag, hogy a korai “kinyilatkoztató” formától elkezdett – legalább bizonyos részeknél – a közös gondolkodás felé tartani. Nyilván lehet azt mondani, hogy már így kellett volna kezdeni, de azt gondolom, hogy kell valamennyi rutin ahhoz, hogy az ember ezt meglépje, illetve érezze, hogy mi mennyi ideig fog tartani. Pl. ha az egyébként kifejezetten kívánatos párbeszéd elviszi az időt, akkor hogyan lehet úgy húzni az előadás anyagán, hogy ne váljon rohanássá átugrált diákkal, illetve hogy hogyan beszéljünk többet, ha a közönséget az istennek sem sikerül aktivizálni. A képzéseket gyakorlati tervezési feladattal szoktuk zárni.
Az az igazság, hogy szeretek tanítani, elsősorban azok miatt, akiket érdekel a téma, lelkesek, kérdeznek. Amennyire lehangolnak azok az emberek, akik akkor is baromira unatkoznának, ha fejem tetején pörögnék, annyira lelkesítenek azok, akiket érdekel és értékelik azt, hogy az ember beletett egy csomó munkát abba, hogy rendezett és használható formában próbálja meg átadni, amit az évek során megtanult.
Mindennek apropója, hogy a héten a Corvinus-on jártam, ahol egészen nehéz dolgom volt, mert csak 2×80 perc állt rendelkezésre, ami persze “semmire sem elég”. Fájó szívvel kidobtam a piaci áttekintést és a kampányok kiszolgálását és értékelését, és csak a tervezési részre mentem rá, mert kifejezetten egy ilyen feladatra kellett felkészülniük a hallgatóknak. De erről majd egy következő posztban, mert akkor a fentieket csak egy indokolatlanul hosszú bevezetőnek kellene tekinteni, nem pedig egy jó kis énblog bejegyzésnek tanítás témában.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Az jó, ha már legalább néhány szeminárium erejéig tanítanak online médiatervezést a Közgázon. Néhány éve a tankönyvből – egyebek mellett – maga az internet is hiányzott.
@TuRuL_2k2 nem tudom, pontosan hogyan állnak most, de 2009-ben, amikor először voltam, akkor még tutira nem volt semmi. egy nem kötelező ekereskedelmi és kutatási tárgy keretében szoktam lenni ezzel a témával.
Pár hete egy meghatározó egyetemen adtam elő marketingkommunikációsoknak. 1 ember hallott a hallgatók közül a foursquare-ről és nulla Chris Andersonról.
Nagyon figyeltek az előadásra, de azért az megdöbbentett, hogy órán kívül mennyire nem foglalkoznak önképzéssel…
@Krisztián Az már tök jó, hogy figyeltek az előadásra… Lehet, velem van a baj persze, de általában csak ott figyelnek igazán, ahol kifejezetten olyan irányú képzésre járnak (fizettek be), az alapképzésben legtöbbször csak alig néhány ember érdeklődik egyáltalán. Pedig szerintem nagyon érdekes dolgokról beszélek :))
foursquare-ről még nem hallottam Meg lehet tudni hogy az micsoda? Van köze a Chris Anderson féle Hosszú farokhoz és az Ingyen című könyvhöz?