2005 vége óta blogolok kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de azt lehet mondani, hogy folyamatosan. Ezalatt a hat év alatt rengeteget fejlődött a magyar blogoszféra. Csak hogy egy kicsit haza is beszéljek, havi elérésben a Blog.hu vált a legnagyobb hazai oldallá, maga mögé utasítva olyan régi versenytársakat, mint az iWiW vagy a Startlap. Akkoriban, amikor kezdtem a blogolást, még nem volt boldog boldogtalannak blogja, különösen nem szakmai témákban. Színvonalas tartalommal és 1-2 év építkezéssel nagyon jó eredményeket lehetett elérni.
2009-ben tartottam egy előadást szakmai blogolás témában, ahol a forgalomterelés fő eszközeiként egyebek mellett a keresőoptimalizálást, a hasonló témájú blogokon való aktív részvételt, a linképítést, ill. a közösségi médiás (iWiW, Twitter, Facebook) ajánlásokat és közösségeket említettem. Ma már azonban az látszik, hogy ezen a régi, organikus növekedési úton nagyon nehéz, ha nem lehetetlen (el)ismertségre szert tenni. Hihetetlen mennyiségű kompetitív tartalom van, amely az emberek figyelméért és persze a keresőbeli helyezésért verseng. Persze nem csak a szakmai blogok területén, hanem gyakorlatilag minden témában.
Ha az online marketing területét nézzük, akkoriban, amikor a Rabbitblog indult, Konrád Online Marketing Blogja és Pollner Médiablogja (most ugye a Médiapiacon lakik) volt a két ismert blog ebben a témában. Ma már megszámlálhatatlanul sok hasonló témájú blog működik itthon is, és ebből nem kevés ismert és elismert lett. Az emberek ideje és figyelme pedig véges. Egyre nehezebben szánjuk rá magunkat, hogy egy 151-ik hírforrást is követni kezdjünk, még ha rendkívül színvonalas is. A magam részéről úgy vagyok vele, hogy attól, hogy egy jó írást látok valahol, még nem iratkozom fel, megvárom, amíg harmadszorra vagy negyedszerre is elém kerül valamilyen módon. Legfeljebb ezután veszem fel az olvasómba. Ami pedig veszít a színvonalából, arról könyörtelenül leiratkozom (amikor éppen sikerül legyőznöm az ez irányú lustaságot).
Míg egy pár évvel ezelőtt a szakmai blogolást nyugodt szívvel ajánlottam, ma már nem annyira egyértelmű a helyzet. Sokkal nagyobb lett az esélye, hogy az ember publikusan írogat a fióknak. A színvonalas, egyedi tartalom előállítása pedig rengeteg időt vesz igénybe. Ha a nagy műgonddal megírt posztokat utána senki sem olvassa, vagy nem elegen, akkor egyszerű időpocsékolás az egész. Nyilván ez az oka annak, hogy annyi elhagyott blog van. (A Search Engine Landen pár napja jelent meg egy hasonló témájú poszt, ami néhány praktikus tanáccsal is szolgál, érdemes elolvasni.)
Mindezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem érdemes blogolni. Sokkal inkább arról van szó, hogy amit korábban megtettünk az organikus növekedés érdekében, az ma már könnyen kevésnek bizonyulhat. Egy blog elindításának és a felfuttatásának a megtervezése ma sokkal fontosabb, mint néhány évvel ezelőtt. Ez pedig ingyen biztosan nem megy, ha másba nem, akkor nagyon sok időbe kerül. Sőt, a kis hobbiprojektem, a Makeup Blog példáját látva azt gondolom, hogy pénzt is kell szánni rá – ha nem is feltétlenül nagyon sokat. És nem (csak) azért, hogy lerövidítsük a növekedési időszakot (a bizalom megszerzését úgysem lehet!), hanem hogy egyáltalán figyelmet tudjon kapni a blog.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Még, hogy pihen a rabbitblog. :) Amúgy egyet értek, nehéz figyelmet kapni nagyon, és rengeteg a blog….
@Apolka Mindig úgy van, hogy vagy semmi téma sokáig vagy egyszerre több :)
Szerintem a kiinduló feltevésed meg is válaszolja a kérdés nagy részét. A drasztikusan megnövekedett választék bekorlátozza az újabbak lehetőségeit. Személyesen az általam választott nagyon speciális téma eleve behatárol sok mindent, bár én úgy tekintem, hogy ezzel a munkám során így is úgy is foglalkozom, legfeljebb publikusan le is írom a gondolataimat.
Egy másik praktikus megoldás lehet, ha többszerzőssé válik a blog, ami csökkenti az egyedi időbefektetés mértékét.
Az elejével teljesen egyetértek. Ma sok a jó szakmai blog, aminek nem csak az a következménye, hogy nehéz kitűnni, hanem az is, hogy lehetetlen mindet követni.
Igazad van, egy új blog nem bízhat csak az “organikus” fejlődésben, a régi trükkökben, ugyanakkor egyes, nagyon szűk rétegtémákban a hirdetés sem egyszerű.
@Pollner hát igen :/
Engem elkeserit a blog.hu egyeduralma. Akarom mondani, az Index, a Divany es a blog.hu latogatottsag es hirdetesmegjelenes tekinteteben felfedezheto osszefonodasa. Vajon mennyi eselye van egy freeblogon indult uj blognak elerni a makeupblog latogatottsagat? :S
A kérdés az, hogy valójában kinek íródik a blog. Több helyen olvastam azt az elmúlt években, hogy aki blogot akar indítani, az menjen neki egy nagy blogszolgáltatónak és még véletlenül se hozzon létre naplót saját domain alatt.
Azt gondolom, hogy ha a célok egyértelműek, akkor így vagy úgy el lehet érni azt, amit szeretnénk. Csak lehet, hogy nem a tömegek által már napi szinten használt módszerekkel. Ő, nem erről szól a marketing? Hogy olyan megoldásokat alkalmazzunk, melyek adott pillanatban újnak hatnak, így kitűnik az ember a tömegből?!
Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy a „nem szólnak hozzá”, nem egyenlő azzal, hogy „nem találkoznak a bloggal, bejegyzésekkel”.
Nemrég publikáltam a Facebook oldalamon egy velem készült rádióbeszélgetést. Kaptam néhány like-ot. Aztán amikor valakivel beszélgettem privátban, akkor kiderült, hogy is meghallgatta, de végső soron nem volt semmi reakciója a történetre (like vagy komment).
Így a látogatók interaktivitásának hiánya és a statisztikafetisizmus is lehet hibás következtetések melegágya.
Eljutni a valódi célcsoporthoz nehéz? Persze, ezért is létezik a marketing, mint olyan…
Soha ne arra haladjatok amerre a tömeg. Nincs olyan szó, hogy bekorlátozza. Csak korlátozza. Bloggerek mi? Talán előbb tanuljatok meg magyarul.