Az információ megszerzésének módja iszonyatos változáson ment keresztül az elmúlt években. Egyetemista koromban gyakorlatilag minden “komoly” információt könyvekből szereztem. Viszonylag későn kezdtem el a netet aktívan használni, csak hogy egy példát mondjak, másodéves koromban még nem is nagyon értettem, hogy miért lenne szükségem email címre (ez 2002-ben volt). Azaz korántsem lehet azt mondani, hogy az interneten szocializálódtam, bőven felnőtt voltam már akkor, amikor intenzíven elkezdtem használni. Mindezt nem azért írtam le, mert a sminkes vonal kiszervezése után most visszatérnék az énbloghoz, hanem azért, mert úgy gondolom, hogy egy szemlélet felnőtt fejjel is megváltozhat, bár nyilván nem mindegy, hogy hány éves gyakorlattal kell szakítani.
A Digitália konferencia egy kerekasztal beszélgetéssel zárult, aminek a központi vitatémája az volt, hogy mennyire megbízható információforrás az internet. Ebben pedig egy hatalmas szakadék alakult ki a “régi motorosok” és a “netes generáció” között. A régi motorosok azt vallották, hogy a régebbi, tévés és sajtó márkáknál az ember tudja milyen szemléletre és mélységekre számíthat, illetve hogy a kinyomtatott vagy sugárzásba adott tartalmaknak sokkal nagyobb a súlyuk, mint a neten keringő információnak. Első hallásra ez az állítás igaznak is tűnhet, de ha jobban belegondolunk, akkor arról van szó, hogy a neten ugyanúgy megvannak a márkák, amelyeket megismerve el tudjuk őket helyezni a megbízhatósági skálán. Ugyanúgy lehet tudni, hogy mire számíthat az ember, ha kinyitja a Demokratát, mint ha felmegy az Indexre.
Úgy gondolom, hogy ennek a tudásnak a megszerzése hasonlóan történik a net esetében, mint az egyéb médiumoknál: saját tapasztalat és ismerősi vélemény alapján elhelyezzük őket valahol. Ez utóbbi a közösségek és lájkok nyomán hatalmasat fejlődött. Egyrészt elénk tolja a kapcsolati hálónk által ajánlott tartalmakat, másrészt megmutatja, hogy melyik forrást mennyien és kik követik az ismeretségi körünkből.
Kétségtelen viszont, hogy a neten nehezebb a helyzet, hiszen gyakorlatilag végtelen mennyiségű információforrás áll rendelkezésre. Ami valóban nehéz, az ebben az irdatlan információtömegben való eligazodás, amiben az említett közösségi funkciók egyre nagyobb szerepet kapnak.
Az mindenesetre biztosan nem megoldás, hogy azt mondjuk, a megbízható információ fizetős és kinyomtatva vagyon, hanem inkább az a teendő, hogy megtanuljunk boldogulni ebben az “új” helyzetben. Sőt megkockáztatom, hogy az interneten elérhető rengeteg, nem megbízható forrásból származó információ sokkal inkább kritikusságra szoktatja az embert.
Ha egy friss középiskolás példáját vesszük, ő ugyanúgy nem fogja tudni megítélni egy számára új témában egy könyvről vagy sajtótermékről, hogy az megbízható forrás-e vagy sem, ahogyan a netes források esetében sem tudja. Magát a kritikus gondolkodást kell elsajátítania, illetve erőt és energiát tenni a megbízható források felderítésébe. Ezektől a forrásoktól pedig már el lehet indulni – ugyanúgy, ahogyan korábban a szakkönyvek lábjegyzetétől.
Nagyon sok olyan téma van, amiről alig lehet értelmes, használható információt találni a keresőkkel. Hiába próbálkozik az ember a legkülönfélébb szókapcsolatokkal, könnyen órákat is eltölthet azzal, hogy használható oldalra leljen.
Példának okáért a beauty marketing blog kapcsán elkezdtem felkutatni a rendelkezésre álló adatokat, hasonló témájú oldalakat. Mondanom sem kell, hogy sikerült egy olyan niche témához nyúlnom, amiről egyáltalán nem triviális dolog használható infót szerezni. Ez a konkrét téma azért nehéz, mert kifejezetten ezzel foglalkozó oldal – legalábbis jelen ismereteim szerint – alig van, inkább általános online marketinges vagy sminkkel foglalkozó oldalakon, teljesen elszórva találhatók infómorzsák. Azzal mentem a legtöbbre, hogy a korábban elmentett linkjeim között kotorásztam, és megbízható források által hivatkozott cégek, szerzők nyomán indultam tovább.
Az infószerzés legalább olyan kitartó munkát igényel ma a neten, mint korábban a könyvtárban. És pont ugyanúgy halad az ember tovább, mint amikor a prof megmondta, hogy melyik a tuti alapkönyv. Ma a fő forrásokat, “alapműveket” online is meg kell ismernie annak, aki adott témával foglalkozik, sőt ki kell emelnie azt a néhányat, aminek az infómennyiségét még képes feldolgozni. Ahogyan régen, most is azt kell elsajátítani, hogy adott téma kapcsán hová érdemes nyúlni. Emellett pedig azt kell megtanulni, hogy hogyan álljon az ember kritikusan egy témához, hogyan járja körbe, és persze hogyan lépjen tovább.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Ez most nagyon közhelyesre sikerült.
@István szívesen fogadom a te kevésbé közhelyes véleményedet a témában.