Mostanában többször belebotlottam egy alapvető félreértésbe arra vonatkozóan, hogy ki kicsoda, pontosabban milyen szereppel bír az online hirdetési piacon. Ennek a félreértésnek az eloszlatására: az ügynökség és a sales house két teljesen különböző dolog, nem lehet őket összemosni.
A sales house alapvetően azzal foglalkozik, hogy médiafelületeket értékesít ügynökségeknek és direkt ügyfeleknek. Vannak olyan sales house-ok, amelyek főleg saját site-ok értékesítésén alapulnak, és vannak olyanok, amelyeknél a site-ok és a sales house tulajdonosi körében nincs átfedés. Gyakran előfordul, hogy a sales house-nak vannak saját site-jai, vannak partner site-jai, illetve vannak olyan oldalai, amelyek lazábban kapcsolódnak a rendszerbe.
Az ügynökség ezzel szemben – legalábbis általában – nem rendelkezik saját médiafelületekkel, így nem is végzi site-ok értékesítését. Az ügynökség sokféle lehet, attól függően hogy milyen tevékenységeket végez. Amennyiben full service online ügynökségről van szó, az alábbi tevékenységi körök jellemzőek: stratégiai tervezés; online kommunikációs tanácsadás; médiatervezés és -vásárlás; keresőmarketing (keresőhirdetés és -optimalizálás); kreatív tervezés és készítés (a szövegírástól a bannerekig), site tervezés és fejlesztés; egyéb fejlesztések (alkalmazások, intranet, üzemeltetés stb.) és persze ügyfél kapcsolattartás (accountok, akik nem könyvelők =:).
A fenti téma szempontjából a média divízió érdekes a számunkra, a többi tevékenységet azért soroltam fel, hogy látható legyen, mivel foglalkozik egy ügynökség és mivel nem.
Nem nehéz belátni, hogy milyen etikai kérdéseket vetne fel, ha a média divízió (vagy bármelyik másik az ügynökségen belül) nemcsak foglalna, hanem rendelkezne is médiafelületekkel.
Ha az ügynökségnek közvetlen érdekeltsége lenne a médiafelületekben, kérdésessé válna, hogy objektíven ajánl-e azokon megjelenést az ügyfele számára vagy csak azért, mert akkor a médiabüdzsé is – legalábbis részben – nála landol.
A kérdés persze a blog.hu hirdetésekkel kapcsolatban merült fel (Greader megosztások, IM beszélgetések során), ezért erre lefordítva teszem fel én is a kérdést. Ha egy ügynökség szervezné meg a 2. púp értékesítését, mégis melyik másik ügynökség akarna ott hirdetést vásárolni? Ha ez megtörténne, akkor amellett, hogy a konkurensét pénzeli, a kampányának eredményeire az még rá is lát, ami finoman szólva sem kívánatos. Ha pedig az ügynökség csak a saját ügyfeleinek értékesíti a felületeket, akkor lásd az előző bekezdést.
Bízom benne, hogy az egész ötlet csak az ügynökség vs. sales house fogalmak tisztázatlanságából adódott. Az már csak mellékszál, hogy az ügynökségek – jelenlegi struktúrájuk szerint – nem is rendelkeznek kapacitással arra, hogy ilyen jellegű sales tevékenységet végezzenek. Sőt még arra sincs kapacitás, hogy egy-egy kampányhoz mondjuk 20-30 bloggerrel egyeztessenek. Ráadásul az ügynökségek ugyanúgy nem tudnának – egy adott kampány szintjén túl – biztos bevételt ígérni a bloggereknek, ahogyan a – korrektebb, fűt-fát be nem ígérő – sales house-ok sem.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Azért a kép úgy lenne igazán pontos és szép, ha a posztban médiaügynökségről lenne szó. Mert ügynökségből is lehet sok fajta: reklámügynökség, hírügynökség, modellügynökség, hostess ügynökség…
@Koronix Plíz olvasd el a posztot: “Az ügynökség sokféle lehet, attól függően hogy milyen tevékenységeket végez. Amennyiben full service online ügynökségről van szó, az alábbi tevékenységi körök jellemzőek”
“Sőt még arra sincs kapacitás, hogy egy-egy kampányhoz mondjuk 20-30 bloggerrel egyeztessenek.” – Ez IMHO nem igaz. Van olyan ügynökség, amelyik valóban nem, de én többet fel tudnék sorolni, amelyik igen.
@Konrad Sok mindentől függ, hogy egyáltalán érdemes-e (cél, célcsoport stb.), a leadási határidők meg nem feltétlenül teszik ezt lehetővé. Nem egyszer fordult elő, hogy egy kisebb site-tól akkorra érkezett meg az ajánlat, amikor már egy hete (!) le kellett adnom a tervet.
Félig OFF, de nem teljesen:
“Ha az ügynökségnek közvetlen érdekeltsége lenne a médiafelületekben, kérdésessé válna, hogy objektíven ajánl-e azokon megjelenést az ügyfele számára vagy csak azért, mert akkor a médiabüdzsé is – legalábbis részben – nála landol.”
Izé. Ha a Független Ügynökség Kft-nek az egyik site-tal (sales house-zal) 50%-os kedvezményben egyezett meg (cserébe vállalja, hogy 2 trillió forintnyi megrendelést hoz), a másikkal viszont nincs ilyen (vagy ilyen jó) megállapodása, akkor nem borul a függetlensége?
Más szóval: mi garantálja, hogy nem az előző évben tett vállalásai alapján javasol az ügyfélnek, önös érdekből?
@csiszi például a kutatásokkal, indoklásokkal alátámasztott tervezés, amiről trillió posztot írtam. :) egyébként az összes jelentős szereplő tisztában van azzal, hogy milyen kedvezményszintek röpködnek a hazai online piacon, és a dílek is ennek megfelelően köttetnek. btw a szentháromság portfoliói gyakorlatilag 100%-ban lefedik a piacot, s mindenki ugyanazt a 4m júzert próbálja eladni…
igen, én is így gondolom? :)
“2. púp értékesítését, mégis melyik másik ügynökség akarna ott hirdetést vásárolni” – erre azéét van példa ha jóó sejtem .. csak nem puublikus .. , ha jól tudom te is feltetted itt anno a blogra.. /mily igaz
@nekemtenemmutogatol Az a Kreatív Online volt :)
Nem inkább az lenne a lényeg, hogy nyílvánvalóvá váljon, hogy ki ki-kivel van? Ez esetben nyugodtan elrágódhatna minden hirdető, hogy Megbízik az ügynökségben vagy sem. Nyílván az etikailag elvárható lenne, hogy megbízásból ugyanaz az ügynökség ugyanrra a felületre ne értékesítsen és ne vásároljon. Illetve az sem lenne baj, ha vásárol, akkor nem értékesítsen és fordítva. Ha pedig mégis, akkor legyen egyértelmű, hogy ki kivel van.
MO-n a Sales Housok nem igazán kicsike portálokat értékesítenek, amelyből következik egy logikátlanság. És akkor talán fel kellene tenni a kérdést, hogy az ügynökségek miért rendelnek 1-1 sales houstól és adott esetben jellemzően miért pont csak attól?
Tehát ezzel azt akarom mondani, hogy tiszta dolgoktól nem kellene azért félni (hiszen mindenki szabadon dönthet), inkább azokra kellene figyelni, amelyek a háttérben történhetnek (pl. munka utáni sörözések, illegálisan visszajuttatott pénzek, stb.) Persze az utóbbiról nem lehet blogot írni és nem is nyílvánvalóak. Ezek ugye nem publikusak és nem is törvényesek.
Ha ezeket az etikai kérdéseket valaki betartaná, akkor ilyen alapon nem nagyon lehetne hirdetési felületet vásárolni sem, hiszen a nagy portálok tulajdonosi háttere mögött vannak összemosódások sok területen, akik feltehetően akár képviselik is saját érdekeiket.