Nem kevés konferencián voltam már benne a konfblogger csapatban, és sokszor egészen színvonalas blogot hoztunk össze. Legutóbb eldöntöttem, hogy ilyet többet soha, legalább is a “szokásos” kondíciókkal.
A dolog úgy szokott kinézni, hogy a konferencia szervezői – különböző hatásokra – ráeszmélnek, hogy a konfblog jó dolog, hiszen előzetesekkel kedvet csinál a részvételhez, helyszíni tudósításokkal informál, utólag pedig összegez, értékel. És olyan webkettes: látszik, hogy a szervezők haladnak a korral, főleg ha vannak exkluzív videó interjúk is a résztvevőkkel.
Van viszont jó néhány dolog, ami miatt nem működik igazán jól az egész.
Az első, hogy a szervezők hajlamosak azt gondolni, hogy a bloggerek lelkes amatőrök, akiket egy ingyenes konferencia jeggyel le lehet kenyerezni. Az igazság ezzel szemben az, hogy a “szokásos” blogger csapat szakmabeliekből, illetve hivatásos újságírókból áll össze, akiknek nagy valószínűséggel amúgy is lenne lehetőségük részt venni a konferencián. Kicsit egyértelműbben: nem a szervező tesz szívességet azzal, hogy bebocsátást enged a szegény bloggernek.
A második probléma pont ebből adódik: a konfbloggerektől a szervezők elvárják, hogy önnön lelkesedésből tolják a konferencia szekerét, ne adj isten, a saját blogjukon is beharangozzák – hiszen annyira jó a program! Cserébe pedig nem kapnak semmit, csupán noszogatást, hogy hol vannak már az előzetesek.
A bloggerek azzal, hogy a konferencia “ernyője” alá kerülnek, megszűnnek “bloggerek” lenni, sokkal inkább “újságírókká” válnak. Kevésbé írják meg szabadon a véleményüket, hajlamosak lesznek az elvárásoknak megfelelni. Ha valami nem tetszik, inkább lesznek semlegesek, mint kritikusak – eltekintve néhány kivételtől.
Bizonyos szempontból jobbak a hírgyűjtő megjelenések, olyanok, amilyen a Planet IH volt. Itt azonban szinte minden bejegyzés megjelenik, kevésbé érvényesülnek a “hivatalos konfbloggerek”. Illetőleg ha nem akarnak a saját blogjukra posztolni az eseményekről, akkor a felület is duplikálódik: lenne ugyanis egy konfblog és még egy külön hírgyűjtő is.
A helyszínen is szoktak gondok adódni: jobb esetben van a bloggerek számára egy fenntartott hely, ahol összegyűlhetnek, ahol töltögethetik a kis notebookjukat. Ugyanakkor az előadásokon, workshopokon általában nincs megoldva az áramellátás, illetve az, hogy esetleg ne ölben kelljen gépelni. Jó esetben van wifi, mégjobb esetben a jelszót is biztosítják hozzá. A bloggerek amúgy is mostohagyerekek: elfelejtik leadni a nevüket a résztvevők közt, jobb esetben csak névkártyát nem kapnak. De valami mindig történik, ami ha nem is mindig kínos, de legalább kellemetlen.
Ennyit a “személyes” vonalról, ettől még – kívülről tekintve – egészen nyugodtan pöröghetne jól a dolog.
Sokkal nagyobb baj az, hogy a konfblogok nincsenek kellően beharangozva a konferenciák hirdetésében, emailes emlékeztetőiben, illetve a helyszínen osztogatott anyagokban, esetleg kivetítőkön. Tök jó, van konfblog, csak éppen alig tud róla valaki. (A hirdetésnél nyilván a résztvevők toborzása az elsődleges szempont.) A konfblog is mostohagyerek, ahogyan a bloggerei.
A másik, egyébként legnagyobb gond pedig a hazai konferencialátogatási kultúra. Az emberek főként networkingelni mennek, nem pedig informálódni. Ráadásul nem notebookkal, hanem jegyzettömbbel érkeznek, amivel kissé nehézkes site-okat felkeresni…
Az említett problémák közül ha csak néhányat sikerülne rendbe tenni – nyilván a legfontosabb, az utolsó nem fog egyhamar megváltozni – már több értelme lenne az egésznek. Akkor a konfbloggerek nem egymásnak írnák ezeket az egyébként sokszor egészen jó blogokat.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Érdekes kérdés lehetne az is, hogy kinek szólnak a konferenciablogok.
A résztvevőknek? Az ott nem levő szakmabelieknek? Általánosan bárkinek?
Az első esetben az a probléma, hogy olyanoknak akarnak írni, akik épp annyira ismerik a dolgot, mint akik ott vannak – legalább is egységes, nem panelekben megvalósuló konf esetén. A második esetben a hitelessége veszik el a dolognak, különösen, ha pl. az olvasók személyesen is ismerik a bloggert – ami azért itthon nem szokatlan, és ezért mondjuk tisztában vannak azzal, hogy “visszafogta magát” a negatívumok tekintetében.
Szerintem a konflogoknak az adott konferencia célközönségéhez kellene szólniuk, akár jelen vannak, akár nem. Nekik egyaránt lehet véleményük, ellenvetésük stb., amiről elvileg a blogon is lehetne “beszélgetni”.
Onnantól, hogy valaki a nevét adta, bizonyos dolgokat nem feltétlenül fog leírni, de nincs ez másként a saját blogján sem. Vagy a nevedet adod vagy nyugodtan anyázol vagy ha mindkettő, akkor igazán hülye vagy :D
Amikor az első konferenciablogba belerángattalak, még én is nagyon lelkes voltan. Mára mérséklődött a kezdeti lendület…
1) Iszonyú strapás egy konferenciát végigblogolni. Kivesz belőled minden energiát, közben nem marad időd a lényegre – a konferenciára.
2) Még nehezebb, ha neked kell blogkommandót szervezned – könnyen kiderülhet, hogy nagyon színvonalas bejegyzéseket író bloggerek nem jók az “élő” blgolásban”.
3) A befektetett energia és az elért hatás ritkán vannak arányban. Ez a leghervasztóbb
4) Az automatikus gyűjtőblog – mint a Planet IT – nagyon jó, de csak akkor működik, ha az adott konferenciáról sokan blogolnak.
@Pollner Egyetértek… A 2-esbe én is beletartozom sajnos =:)
Bocs, hogy OFF.
Felhívásom:
Alattomos pörgepor
Örülnék, ha beszállnál!