A hazai piacon jellemzően néhány éves késéssel kezdenek a szereplők a tőlünk nyugatabbra bevált szolgáltatások klónozásába. Ilyenkor viszont egymást taposva fejlesztenek (vagy vásárolnak), és egyik “nagy” sem engedheti meg magának, hogy ne legyen saját változata. Az üzleti modellen, a hogyan továbbon vagy a piac eltartóképességén való töprengés a fejlesztés utánra marad. Ez történt a hazai videómegosztó oldalakkal is.
A Blogter Videobombjának, majd az Econet Freevlogjának 2006 nyári indulása után az ősz a többiek tolongásával telt. Persze manapság is akadnak még, akik feltalálják a spanyolviaszt, illetve több webkettes szolgáltatást vegyítve próbálnak valami újat kihozni. (Mivel ez nem kémia, ez általában nem sikerül nekik.)
A “nagyok” természetesen itt is előnyt élveznek, hiszen adott a médiatámogatás: a húzó tartalmakról átküldenek jó pár felhasználót, mondjuk portál nyitó oldali befűzéssel, playerek elszórásával forgalmas szolgáltatások kilépő oldalain vagy – nyilván ingyenes – kampánnyal a portfolió site-jain. (A kisebbek számára az “eladjuk magunkat valamelyik nagynak” stratégiája tűnik működéképesnek.) A forgalom tehát megvan, már csak az a kérdés, hogy hogyan tovább.
Legkézenfekvőbb alternatívának a hirdetési bevétel látszik. A helyzet azonban az, hogy a hagyományos hirdetések botrányosan teljesítenek a webkettes oldalakon. Ugyanaz a felhasználó, aki az origón lekattintja a bannereket, belép az iWiW-re és elfelejti ezt a jó szokását. (A fifikásabb rich mediának azért még van esélye.)
A webkettes (vagy annak szánt) oldalakon a felhasználók elszöszmötölnek a dolgaikkal, ismerőst keresnek, videót néznek, szupergagyi oldalakat barkácsolnak, miegymás, és közben ignorálják a hagyományos hirdetéseket. Ezért olyan megoldásokra van szükség, amelyek beépülnek az oldal szerkezetébe, azaz elsőre nem hatnak hirdetésnek vagy amelyek elkerülhetetlenek a felhasználó számára, ha tartalmat akar fogyasztani – jelen esetben videót szeretne nézni. Ideális esetben ezek a hirdetések nem bosszantják, nem zavarják meg (nagyon) a tartalomfogyasztásban, targetáltak, azaz az ő érdeklődésére – vélhetően – számot tartanak.
Zárójelben: Feltételezzük, hogy a kampánnyal szeretnénk valamilyen hatást elérni, nem csupán AV-t vagy CT-t realizálni. Illetve bízunk benne, hogy ezek a hazai videómegosztó szolgáltatások belátható időn belül nem csak az internetezők kb. 15%-ához jutnak el, és legalább a YouTube szintjét elérik, melyet a hazai havi internetező közönség kb. 30%-a látogat, médiatámogatás nélkül, ugye.
A kissé hosszúra nyúlt bevezető után végre rá is térek a post tárgyára, a hazai videómegosztókra és a (nem hagyományos) hirdetési lehetőségekre. A videómegosztókkal kapcsolatban a legfontosabb adatok a látogatottság, a nem és korcsoport, esetleg – ha elérhető ilyen adat – ESOMAR státusz szerinti látogatói összetétel. Ugyancsak tanulságos infó az oldalak indulása – melyik médiatulajdonos mikor eszmélt, hogy ebből a bizniszből ő sem maradhat ki. A hirdetési lehetőségeknél az alábbiakat vettem sorra:
- Kiemelt videó ajánló: a videó ajánlása a “hot” videók között vagy egyéb, kiemelt helyen
- Pre-roll/post-roll ad: a videók előtt vagy után, a playeren belül lejátszodó hirdetések
- Stand-by-image: a player leálltott állapotában látszó kép hirdetés
- Video overlay: a videó lejátszása közben a playerben megjelenő, majd bezáródó, kis méretű layer hirdetés
- Szponzoráció: oldal átszínezés, saját csatorna, logóval ellátott vagy brandingelt media player stb.
A hazai videómegosztó oldalaknak utánanézni nem is egyszerű vállalkozás, ugyanis a Webaudit-féle látogatottsági adatok csak a Freevlog és a Pörkölt esetében publikusak. Ha pedig a médiaajánlatra vagyunk kíváncsiak, akkor sem járunk jobban, mert használhatóval csak az Indavideón és a Pörköltön lehet találkozni, ezek is főként a banner hirdetéseket részletezik. Mindez utal arra, hogy gyerekcipőben jár az ezektől eltérő eszközök használata, s nem előre kialakított és publikált árazás, hanem egyedi dealek jellemzőek. Az elérhető adatok hiányossága miatt főként a médiatulajdonosok önbevallására hagyatkoztam. Az eredményeket – az oldalak indulásának sorrendjében – az alábbi táblázat tartalmazza:
Nagy újdonságok nem derülnek ki: a hazai videómegosztók tipikus látogatója a huszonéves, ESOMAR AB státuszú férfi. Látható, hogy azokon az oldalakon, amelyeket portál kiemelés támogat (és kevesebb a cicis néni), valamivel alacsonyabb a fiatalok és a férfiak aránya. (Az Indavideo lóg csak ki a sorból, de az Index látogatói is jellemzően férfiak.) A látogatottsági adatokból látszik, hogy mennyit ér az Index vagy az Origo háttértámogatása, illetve az egyedi tartalom (Webcsatorna).
Ami a hirdetési lehetőségeket illeti, jó ha a legrégebb óta jelen lévő eszközök (kiemelt videó, pre- és post-roll ad) elérhetőek. Az Econet ebből a szempontból a többiek előtt jár, kisebb (online) médiatulajdonosként sokkal rugalmasabb, illetve jobban követi a nemzetközi trendeket (video overlay). Hasonló rugalmasság jellemző az ab&c Targetre is. A hagyományos (banneres) megoldásokhoz leginkább az Origo ragaszkodik. Ezzel szemben az Index (szinte) mindenre hajlandó, ha a hirdetőnek elég vastag a pénztárcája. A Webcsatorna profilja eltér a többiekétől, a hirdetési lehetőségek is eszerint alakulnak (pl. product placement). Zárójel: a Sanomának ugyancsak sürgős volt múlt ősszel a videómegosztó oldal, s az lassan már egy éve a piacon van, de még mindig nem értékesítik a felületeit…
A tanulság mindebből annyi, hogy egyelőre az Indavideo az egyetlen hazai videómegosztó szolgáltatás, amelynek sikerült számottevő látogatottságot szereznie, s ebben jelentős szerepe van az index-es linkeléseknek. A többi nagy médiatulajdonosnál (Origo, Sanoma) inkább a “nekünk is van ilyenünk” funkcióját töltik be. A látogatottsági adatokat, illetve tartalom-specifikus reklámmegjelenések lehetőségét ha nem is rejtegetik, de nem teszik egykönnyen elérhetővé. Nagy áttörés mostanában nem várható – főleg egy olyan piacon, ahol az internet még mindig “új” médiumnak számít és az ügyfeleknek a CT fogalmát kell elmagyarázni…
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Egyrészt hasonló témakör egy kicsit más szemszögből: http://webizen.hu/2007/06/21/hazai-webkettesek-videomegosztok/
Másrészt a számok/hirdetési lehetőségek vizsgálata nélkül is teljesen erre a következtetésre jut az ember, ha megnézi a feltöltött videók számát, minőségét, hozzászólások számát, szpemek mennyiségét – ez valamennyire törvényszerű, de mégis.
Köszi, ismerem a postot =:)
Míg az látható, hogy a Google-nek sem igazán sikerül hirdetési felületeket jól értékesíteni a YouTube-on, addig nem érdemes magyar viszonylatban sem túl sokat gyötrődni újabb meg meglévő videómegosztó portálokkal e tekintetben :)
Szerintem a kettő között nincs összefüggés =:)