Többek között azon elmélkedtem a napokban, hogy miért van kontraszelekció a szakmában – kevésbé választékosan: miért vagyunk tele hülyékkel?! =:) Itt most nem csak a “szőkenőkre” gondolok, akikből nem kevés akad, hanem azokra is, akik a szakmai alázat minden szikrája nélkül nyilatkoznak, s rendkívül torz énképpel azt képzelik, mindenhez (!) értenek, mindent tudnak. Utóbbinak fantasztikus példáival lehet találkozni pl. Konrád blogján a kommentelők között.
A kontraszelekciót firtató kérdésre ReggeliKarma azt a választ adta, hogy “Mert nagyon kevés ügynökség várja el a saját munkatársaitól, hogy tényleg gondolkodó emberek legyenek. Nem érdemes gondolkodó embert alkalmazni, ha a megrendelőnek robotra van szüksége.” Ebben kétségtelenül van valami igazság, de azért vannak olyan cégek – ilyen pl. az Arcus =:) – ahol lehet és kell is gondolkodni, és a proaktivitást mindig jó néven veszik. Persze nyilván vannak bizonyos szempontok, amiket szem előtt kell tartani, de ez valójában nem korlátja, inkább terelgetője a szabad gondolkodásnak.
A probléma inkább az, hogy – és most semmi meglepőt sem fogok mondani – kevés a szakember. Online médiás képzés gyakorlatilag nincs, ergo egy kezdővel a nulláról kell indulni. Hónapok kérdése, mire valamire használható lesz, ha az lesz egyáltalán, ilyenkor pedig fennáll a veszélye, hogy elszippantja a konkurencia: sokkal könnyebb és gyorsabb ugyanis feljebb lépnie, ha céget vált. Arról már nem is beszélve, hogy az új emberrel általában senkinek sincs ideje úgy tisztességesen foglalkozni, így simán előfordulhat, hogy esetleg hónapokkal később derül ki: valamit nem jól csinál. Szóval az egész felkészítés nagyon macerás, és a cégek úgy vannak vele, jobb valaki, aki legalább nagyjából ért a dologhoz, mint egy teljesen kezdő, akivel sokat kell foglalkozni és lehet, hogy hiába.
Pontosan ezért azt találtam ki, hogy készítek egy doksit, benne a legfontosabb alapismeretekkel, illetve ellenőrző kérdésekkel, s egyre “nehezebb” gyakorlati feladatokkal, amely nagy segítség lehet új munkaerő érkezésekor. Ebben bemutatjuk az Arcus Mediát, azt hogy ténylegesen ki mivel foglalkozik, utána pedig az online marketing szakirodalmát és legfontosabb online forrásait – azaz az alapvető tájékozódási pontokat. Ezt követően felvázoljuk a hazai internet-penetráció jelenlegi helyzetét és az internetező közönség jellemzőit. Ez után következik az internet mint marketingkommunikációs eszköz, valamint az online hirdetési piac és reklámozás tárgyalása. Mindezt naprakészen, a megjelent könyvekkel ellentétben gyakorlatban is jól használható tudást adva. Ez már nagyjából készen is van, a szakma egyik veteránjától, Grégász Zsolttól várok kiegészítést és további ötleteket. Egy gyakornok személyében hamarosan kísérleti nyúl is érkezik hozzánk… =:)
Úgy gondolom, hogy egy ilyen “tananyag” nagy segítség lesz abban, hogy kiszűrjük azokat az embereket, akikkel érdemes kezdeni valamit, és lényegesen lerövidül az az idő, ami az alapok elsajátításával telik. Ugye neked is jó lett volna egy könyvecske, benne a fel nem tett kérdésekkel? =:)
Kibújt belőlem a pedagógus. Headline: Nyúl a kontraszelekció ellen.
Update/Disclaimer: A szerzőt megszólták az Arcus “reklámozása” miatt. Ott dolgozik és szereti, ez van.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Bár nagyon nem ez a szakmám, néhány hónappal ezelőtt kénytelen voltam kicsit tájékozódni a magyarországi online hirdetési piacról. Már akkor is nagyon hálás voltam neked, mert a legtöbb hasznos infót erről a blogról kaptam, egy ilyen doksiért pedig gondolkodás nélkül ölni (és persze fizetni is) hajlandó lettem volna.
Szóval izgatottan…
Köszi, ennek nagyon örülök =:)))
Szia(sztok)!
érdekes kezdeményezés és üdvözölendő, bár nem tudom mi mindent kívánsz elmondani az érdeklődőknek :-)
én is szomorúan nézem, milyen kevés a tehetséges, értelmes, tenni vágyó szakember ezen a piacon, de a kontraszelekcióval (ha egyet értünk a fogalom alatt, azaz, hogy valakit aki jobb képességű kifejezetten emiatt elküldjenek egy cégtől) még nem találkoztam, sokkal inkább azzal, hogy nagyon kevés helyen folyik valóban szakemberképzés.
Egyetemeken, főiskolákon egyáltalán nem, egy-egy komolyabb online céget ismerek csupán itthon, akiknél valóban vannak ilyen irányú kísérletek, ez is néhány elhivatottabb veteránra vezethető vissza.
Reméljük, hogy ez (talán éppen ezeknek a cégeknek és ennek a pár embernek köszönhetően) változni tud, én mindenesetre szorítok.
(Konrád blogján tényleg érdekes kommentek vannak :-) de hát a blog már csak ilyen műfaj: mindenki azt ír, amit akar, szabadon kifejtheti a véleményét, pláne név nélkül)
üdv,
Attila
Szerintem ez egy nagyon fontos poszt és egy nagyon fontos kezdeményezés :) BTW amikor a válaszokat írtam akkor nagyon ki voltam akadva – olyan ajánlatot mutattunk be egy tenderen, ami messze túllépett a magyar rögvalóságon és NEM ÉRTETTÉK! Telekom vállalatról van szó…. szóval “kicsit” csalódott voltam a megrendelőket illetően :)
Egyébként nagyon irigyellek, hogy az Arcusnál dolgozol, de nem csak szakmailag, hanem mert 15 másodpercre lakok tőle :))))
Attila, elsősorban arra céloztam, hogy kevés a szakember, ezért a kevésbé jók is bent maradnak, sőt… Meg azért elég kevés helyen szeretik, ha valakinek van véleménye…
Karma – na, akkor eccer megihatnánk egy kofit az Eckermanban =:)))
Oks, jövő héten találkozzunk, írok majd mailt jól :))
spec. a mütf-ön éppen jövőre indul egy onine marketinges képzés, bár kérdés, hogy miről mennyire részletesen esik majd szó. az anyag leírás alapján nagyon jól hangzik, ideje hogy elinduljon végre valami gyakorlatorientáltabb oktatás (a doransky-féle szeminárium is jól illeszkedik ebbe a vonulatba) hajrá!
Ez egy jó 5let… mármint a doksi, amit készítesz. Nyilván igen komoly segítséget jelenthet a fejlődni vágyó szakembereknek.
Csak van egy olyan sanda gyanúm, hogy néhány alapvető problémát nem old meg.
Mire is gondolok: pl. idézet egy neves ügynökség vezetőjétől: “…a műfaji sajátosságoknak megfelelően inkább csak szakmán belül cserélődnek az emberek… ”
Vagyis ha pl. megnézel egy álláshirdetést – sok egyéb mellett – szinte biztosan ott szerepel a kritériumok között, hogy “x éves (média)ügynökségnél szerzett tapasztalat”.
Persze megértem, hogy ez a fajta tapasztalat előny, de szerintem (sőt tudom), hogy jónéhány olyan ember szaladgál kis honunkban, aki még sosem dolgozott ügynökségnél, mégis szakmailag sokkal többet tud az online világról. És azt gondolom, hogy az gyakorlatot megszerezni, ergo megismerni az ottani sajátosságokat könnyebb, mint komoly tudásbázissal – és nem mellesleg kreativitással, üzleti szemlélettel és jó adag józan paraszti ésszel – rendelkező online “szakemberré” válni.
De ha picit távolabb megyünk az ügynökségektől, és nézzük pl. a médiacégeket (nyilván elsősorban azokat, ahol a nyomtatott mellett online termékek is vannak), azt látjuk, hogy szintén belterjes “kinevelés” folyik elsősorban, vagyis a kollégák leginkább egymástól tanulnak… ami szintén nem feltétlenül a legszerencsésebb.
Elnézést kérek, hogy e hozzászólás ilyen hosszúra nyúlt (még tudnám folytatni…:D), de a lényeg: nem csak a képzésre, vagy legalábbis az ahhoz szükséges anyagokra lenne szükség, hanem némi szemléletváltozásra is. Kicsit több nyitottságra a szakmában.
Hello!
Igen elgondolkodtató, amit írtál, de azt is nehéz megmondani, vagy rátalálni arra az emberre, aki igazán tud. Én nagyon sokat dolgoztam és tanultam azért (ez nem fősuli, egyetemen megszerzett tudás, bár ott is tanultam sokmindent), hogy manapság azt mondják, hogy ‘tehetség vagyok’. Ilyenkor nézek csak, és azt mondom magamban.. persze.. az.. reggeltől estig fejlesztettem magam közel két-három éve..
ALÁZAT, igen nagyon jól megfogalmaztad! Sokan nem értik ezt, sőt nem is tudom miért vannak ebben a szakmában, talán mert van pénz benne. Én azért vagyok itt, mert még szeretem csinálni, élvezem.. örök kutatási bányám :)
Sajnos, viszont azt is megtanultam, ha fontos az állás, akkor kussoljak.. ez a legnehezebb.. dolgoztam kiadói oldalon is.. és nem kussoltam.. nagyon frankó eredményeket hoztam.. mégis a kedves kollektíva enyhén szólva kiutált.. na azóta kicsit próbálok közösségi majom lenni.. mert meg is kell élni valamiből.. bár befogni a számat sokkal nehezebb, mint hittem.. sokan mondják látszik azért, amikor durranok a baromságtól.. :))
Én legnagyobb problémám, hogy nem találkozok olyan emberekkel, akik tudnak, ha pedig igen, akkor mély hallgatás van, mert mindenki titkolja, amit tud.. én is.. király.. valahol itt halunk meg.. :s
tüske
.. a szemedben :D
A tanulmányra én is kiváncsi lennék, érdekel. Majd egyszer dobd fel.
ahogyan a felirat szóla:
“Isten hozott újra”
komment: vitt is!
;)
Oh, ki vagy te rokon lélek? =:)
én nyuszi vagyok megmondani ;)
Olvasom a blogodat továbbra is, legyen ennyi elég :)
Kicsivel több alázat, kicsivel több gyakorlat, kedves Rabbit!
A fenti bejegyzést és a LinkedIn adatlapodat olvasva egyikből is, másikból is többre van szükséged.
Bocs.
Remélem, a születési dátumomat is megnézted, kedves Mária. Sajnos 25 évesen 2 évnél több releváns szakmai tapasztalatra nem futotta. Bocs.
Máriának igaza van, ez az én véleményem is.
Az írásaidból süt a magabiztosság és az egészségnél talán nagyobb arrogancia is, pedig ennyi tapasztalattal valóban sokkal több alázatra és tanulásra lenne inkább szükség.
A kor vagy a tapasztalat hiánya nem hátrány, csak egy állapot, amit meg kell tanulni elfogadni és egyúttal tanulásra felhasználni.
Sajnos a szakmai elhivatottság kevés, ha emberileg nem érett még valaki még.
Azt most hagyjuk, hogy legjobb tudomásom szerint több mint egy éve biztosan nem tervezőként dolgozol az Arcusban, noha az adatlapod ezt mondja.
Ez is csak egy jele az én szememben annak, hogy többet hiszel és szeretnél mutatni magadról, mint ami valójában (egyelőre legalábbis) vagy.
így sajnos az egész nem igazán hiteles.
Sajnálom.
Tisztában vagyok vele, hogy még sok mindent lehet és kell is tanulni, és szerintem elég sok energiát teszek is ebbe. Nyilván a blogomra nem azt fogom kiírni, hogy én húú, de nem értek ehhez vagy ahhoz – pedig nyilván sok ilyen van =:)
Ezt a blogot a saját szórakozásomra írom, főként akkor, amikor megmondós kedvemben vagyok – ami mint a mellékelt ábra mutatja, elég ritkán van. Kár ez alapján megítélni, és főleg elítélni. Feltéve, hogy te érettebb személyiség vagy, mint amilyennek engem tartasz. Ha pedig személyesen is ismersz, és esetleg megbántottalak, kérlek, beszéljük meg.
Az Arcus-ban tavaly szeptember óta dolgozom, és az első két-három hónapban amolyan “mindenes” voltam, amíg embert kerestünk kampánymenedzseri pozícióra. A kirowski elég jó iskola volt a tervezéshez szükséges alapokhoz. Ennyi a történet =:)
Mária, egysales: becsülendő, ha véleményetek van, és azt el is mondjátok. Gondolom pontosan olyan jól tudjátok, mint én, hogy másban általában a saját hibáinkat látjuk meg.
Esetleg egyszer érdemes lenne ezt megfordítani, és a saját előnyeinket meglátni a másikban, és megosztani azt a blogjával.
“Kedves Konrad, becsülendő, ha véleményed van” és védelmedbe veszed Rabbitet, szépen zárnak a hazai blogoszféra sorai, de áruld már el, hogy ezeket az égbekiáltó hülyeségeket honnan sikerült ideírnod?
mi ez a műbölcsesség?
“Gondolom pontosan olyan jól tudjátok, mint én, hogy másban általában a saját hibáinkat látjuk meg.”
Valóban? az alkoholista az alkoholizmust veszi észre, az önző ember az önzést, a pedofilt a pedofilía bosszantja?
Az udvariatlan ember bosszankodik azon, hogy valaki nem adja át a helyét egy kismamának?
“Esetleg egyszer érdemes lenne” meggondolni, hogy miket írsz le és nem csinálni hülyét magadból a nagy észosztás közepette.
és vannak előnyök is (bár azt is inkább erénynek hívják magyarul), de azokat a fent említett tulajdonságok sajnos erősen beárnyékolják.
Véleményem szerint ilyen esetben a kritika többet ér (ha meghallgatásra talál), mint a pozitív tulajdonságok további kiemelése, azt úgyis megteszitek ti a magatok kis mikroközösségében, ahol egymásnak tartotok ferde tükröt.
egysales-es, kérlek, hagyjuk ezt az anonim, személyeskedő sértegetést. Bizonyára neked is van jobb szórakozásod ennél szombaton, ebédidőben :) Szívesen leülnék veled face-to-face, amennyiben te is azon kevesek közé tartozol ebben a szakmában, akik nevünkkel, arcunkkal vállalják a véleményünket.
Kedves egysaleses, ha nem érted, amit írtam, az szerintem orvosolható, némi önképzéssel.
Egyébként van tényleg abban valami, hogy személyes (tehát nem a posthoz, témához tartozó) bírálatot sokkal célszerűbb lenne arccal felvállalva elkövetni. Ha már sértegetsz valakit a saját blogjában, akkor legalább vállald fel magad. Én megteszem, Rabbit megteszi, rád még várunk.
És akkor majd máshogy kezelem én is a kedves véleményeid. Talán elhiszem, hogy nem az irigység és a kisebbségi komplexus (vagy bármi más) vezérel, amikor idejössz és fikázol.
Kellemes napot!
hm, hát csak nem sikerült kikeveredni a hülyeség fogságából, igaz kedves Konrad? Megkerülni sikerült a dolgot, ez is egyfajta eredmény, de sebaj, “némi önképzéssel” még sikerülhet.
Sértegetés pedig nem történt véleményem szerint (Rabbit felé legalábbis, a többit a saját arroganciával megtámogatott hülyeségednek köszönd), csak egy kritikával értettem egyet.
Van aki érti és van aki nem. “Rád még várunk”.
Rabbit reakciójából ítélve egyébként (amit a tiéddel ellentétben kifejezetten kulturáltnak tartottam) ebből akár még egy értelmes párbeszéd is kialakulhatott volna, ha nem tévedsz ide fogadatlan prókátorként komplett hülyeséggel védve Rabbitet, a katedráról kioktatva a két kritikus megjegyzéssel élőt. (nem sértegetőt!)
Rabbittel rendszeresen beszélek egyébként, ahogy írta is, ezt el lehet simítani és meg lehet beszélni, de az ilyen mindenlébenkanál, hülyeségekkel oktató és aztán persze megsértődő emberek mindig el tudják cseszni a dolgokat.
A kellemes napomat persze nem, azt külön köszönöm :=)
Nem is olyan sok sales-essel beszélek rendszeresen, már van is egy tippem. Hétfőn hívlak. =:)
egysaleses, engem mindig irritál, ha valakitól a magabiztosságát, a határozottságát kérik számon. Te nem azzal vitatkoztál, amit írt, hanem azzal, ahogyan. Én erre reagáltam: ha azt veszed ebben észre, hogy “írásaidból süt a magabiztosság és az egészségnél talán nagyobb arrogancia is”, akkor ennek oka van. De ha leírnád, MIBEN nem értessz egyet a post tartalmával, akkor lehetne miről beszélni. Ez a “nem hiteles” konklúzió meg… Rabbit bármennyire is “csitri” számodra, úgy gondolom, jól látja. És az, hogy csinált egy ilyen anyagot, sokkal inkább becsülendő. Ennyi.
Nem szeretek szövegértelmezést tanítani szabadidőmben Konrad. Hogy mit honnan olvasol bele a hozzászólásomba az a te dolgod, de talán próbáld meg Mária hozzászólásától kezdve újraolvasni az egészet, hátha magadtól is rájössz, hol tévedtél el.
(azért mégis segítek picit, mert rendes vagyok: te is azt írod, hogy a stílust kifogásoltam – ha veszed a fáradtságot és újraolvasod, azt is megtalálhatod, hogy nem ennek a postnak a kapcsán – , ehhez képest egy mondattal később már azt kérdezed, hogy mi a bajom a tartalommal… Ezt én igyekszem nem csúsztatásként, hanem egyszerű szövegértelmezési problémaként nézni, ami úgy látszik ráadásul csak ideiglenesen jelentkezik nálad is)
(újabb zárójel, csak hogy reagáljak egy újabb értelmetlen részre: ez a post semmi másról nem szól, csak hogy Rabbit nem szereti a “torz önképpel rendelkező, saját véleménye szerint mindenhez értő szakértőket” (hm…) és hogy készít valami dokumentumot, ami nem publikus, de majd segít az újonnan belépőknek a piacon, legalábbis a cégnél, ahol dolgozik. Ebben mivel nem kéne egyetértenem? Mi az a konkrétum, amivel vitatkozhatnék mégis? Segít, ha újra leírom, hogy semmi mást nem tettem, csak egyetértettem Máriával bizonyos stílusra vonatkozó kritikában? Félek nem, mert eddig már párszor figyelmen kívül sikerült hagynod, amit írtam. Azért újra megpróbálom: olvass először figyelmesen, utána kérj számon, oszd az észt, sokkal hatásosabb lehet és sokkal kevésbé kínos neked – ebben a vitában már sokadszorra – utólag)
A személyes irritációd pedig szintén fontos dolog, köszönöm, hogy tudomásomra hoztad, én is leírtam, hogy engem mi irritál.