A feladatok delegálása általában nem könnyű, főként ha először szembesül vele az ember, azaz a munkafolyamatok felosztásának nincs meg a már kialakult rendszere. A feladatok delegálása azért is nehéz, mert az illetőtől azt várjuk, hogy a munkát úgy készítse el, mintha mi csináltuk volna. Pedig valaki kevésbé igényes (kevésbé szőrszálhasogató?), más számára meg létfontosságú, hogy egy ppt preziben minden kép ugyanakkora legyen és ugyanazokhoz a koordinátákhoz legyen pozicionálva. Ja, és persze mindenkinek más heppjei vannak…
A mi munkánk is számos részfolyamatból tevődik össze a tanácsadástól kezdve a médiatervezésen és -vásárláson, a kampányok indításán és monitorozásán át egészen azok értékeléséig. A taktikai szintű (kampány)tervezés során például az alábbi fázisok különíthetők el:
- Médiatervezés
- célcsoportelemzés és a médakoncepció kialakítása
- konkurenciafigyelés és -elemzés
- média- és eszközmix kiválasztása (és ezek magyarázata)
- Médiavásárlás
- a kampány egyeztetése a médiatulajdonosokkal (timing, árak…)
- megrendelés és a visszaigazolások kezelése
- Kampányindítás
- a kreatívok adserver feltöltése és a tagek elküldése a médiatulajdonosoknak vagy
- a kreatívok eljuttatása a médiatulajdonosokhoz
- Kampánymenedzsment
- a kampányindulások nyomon követése, dokumentálása
- a kampányok monitorozása, optimalizáslása
- Kampányértékelés
- státusz riportok (a kampányt kiszolgáló adserver mérése alapján)
- post-buy analízis
Könnyen belátható, hogy ezeknek a munkafolyamatoknak nem minden eleme igényel ugyanolyan mértékű szakmai tapasztalatot, és az egyes konkrét feladatoknak is vannak olyan elemei, amelyeket kevésbé tapasztalt munkatárs is elvégezhet. Tipikusan asszisztensi feladat például a kreatívok adserveres feltöltése, a kampányok monitorozása vagy a státuszriportok készítése.
Nem nagy bűvészet az elkészült médiatervből megrendelőt készíteni, gyakorlatilag már csak plusz munkaidőt igényel. A visszaigazolásokkal szintén ez a helyzet. Ugyancsak nem bonyolult figyelni (és dokumentálni) a kampányok indulását és macerálni a médiatulajdonosokat, ha nem indították el a kampányt, vagy ha nem teljesítették a megrendelő szerint. A konkurenciafigyelés és a megjelenések mentése is könnyen elvégezhető. Esetleg egy médiatervhez készülő, magyarázó prezentációba vagy konkurenciaelemzésbe belekerülhetnek szemléltető screenshotok vagy a site-ok látogatottsági adatai stb., azaz tipikusan olyan dolgok, amik könnyen elvégezhetők, ugyanakkor időigényesek. A post-buyoknál ugyanígy van egy csomó szemléltető rész (a magyarázatok, következtetések mellett)…
Látható tehát, hogy a kampányokkal kapcsolatos munka kisebbik része az, ami igényli a tervező speciális szakmai tudását, felkészültségét. De ebből nem következik az, hogy a munka összes többi részét le kellene passzolnia valaki másnak! Ebben az esetben egyrészt ő tartozik felelősséggel a kampányért, másrészt ő látja át, harmadrészt neki nagyobb tapasztalata van az esetleges problémák kezelésében is…
Ha arra gondolunk, hogy a fenti feladatok (1-5.) elvégzése a tervező teljes munkaidejét kitölti, plusz napi x óra túlórát is igényel, akkor nyilvánvaló, hogy valamit át kell adni. Ha azonban a korábbi feladatainak nagyobb részét adja át másnak, akkor ő maga máris kényelmesen elvan, ugyanakkor a másik személy – ha több tervezőtől vesz át hasonló módon feladatot – máris elvégezhetetlen mennyiségű munkával szembesül, nem tudja megfelelően beosztani az idejét és mellesleg állandóan frusztrált lesz, hogy képtelen a feladatait kellő színvonalon ellátni.
A káosz kialakulása előtt célszerű a munkaköröket tisztázni és a feladatokat aszerint felosztani, hogy senki se kerüljön ki vesztesen a szituációból. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy mindenkinek a munkája egyformán értékes és fontos…
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
Tapasztalt pszichológus segítségét javaslom mihamarabb igénybevenni.
Mármint annak aki hagyja, hogy erejét meghaladó feladatmennyiséget bízzanak rá.
Vagy nem elég a feladathoz vagy sok a feladat. Mindkét esetben jeleznie kell.
A zöldfülű nem feltétlenül tudja, hogy mi az a feladatmennyiség, amit el kellene tudnia látni, és ő a béna vagy csak sok a feladat. Az időmenedzselés különösen nehéz mondjuk folyamatos ad hoc feladatok mellett.
Sok múlik azon, hogy a környezete hogyan reagál arra, ha soknak találja a kiadott feladatokat, s ezt próbálja jelezni. És a többiek nem azt éreztetik-e, hogy ezt most baromira neked kellett volna megcsinálni, de most megcsinálom helyetted… Ugyancsak sok múlik azon, hogy a tapasztaltabb kolléga, sőt leginkább a főnök felismeri-e és hogyan kezeli a szitut.
Mielőtt pszichológiai esetnek titulálnánk az illetőt, nem árt eltöprengeni azon, hogy ő sem környezetétől függetlenül létezik, persze rajta is sok múlik.
Amúgy ez csak egy fikció, merengés, a magunk részéről a probléma eszkalálódása előtt léptünk, hála zs-nek, aki tök jó főnök és remélem ezt nem olvassa, mert akkor seggnyalásnak tűnne :D
(pedig télleg jó főnök :) az asszertivitás pedig valóban _lehet_ pszichológiai probléma, de akkor valszeg nem csak a time management skill-el van difi. és méginkább nem feltétlenül a konkrét személy _hibája_ sokkal inkább szervezeti probléma.