Zoo: egyrészt Julika néninek tényleg tök mindegy, míg a rendszer működik. Azonban ha a rendszer egyszer csak nem működik többet, ami előfordulhat, akkor sokkal nagyobb munka és időkiesés újra összerántani a dolgokat, ha Julika néni Kispesten, a szerver Óbudán, a rendszergazda meg Budaörsön tartózkodik épp.

Másrészt ma már rengeteg helyen előfordulhat, hogy több távoli munkát kell elvégezni egyszerre, azt meg viszonylag kevés rendszer tolerálja sokáig és hibamentesen (a gyakorlatban, bármilyen hiperszuper felkonfigurálás ellenére), hogy egyik lábával egyik VPN-ben, másikkal a másikban más titkosítással, harmadikkal épp SSH-zik valahová, stb.

És nem a pendrájvval van a gond, hanem azzal, hogy bármit kinyitsz a nagyvilág felé, rögtön el fogják kezdeni csesztetni – a VPN persze ebből a szempontból sokkal jobb, mint az SSH, ami ugyan fel nem törhető egykönnyen, de értelmetlen kísérletekkel elég jól leterhelhető a munka megakasztásához. De majd ha a VPN terjed el, kitalálnak arra valamit.

A “valóságban” egyrészt nincs olyan sok lehetőség, másrészt kit érdekel, hogy fekete vagy fehér, amíg gyorsan szedi a gyapotot?
Julikát a bérszámfejtésről ugyanígy nem érdekli, hogy AES vagy Blowfish titkosítgat neki, hogy most az ő szignóját MD5 vagy SHA-1 hashelgeti, mint az, hogy a mailszerver egy gépen fut-e a HTTP proxyval.

Ettől persze nem lesz “egyszerűbb” a rendszergazda dolga; valahogy mégsem kellene már szempontnak érezni, hogy neki hogy egyszerűbb. Ő épp azon kell, hogy DOLGOZZON, hogy Julika egyszerűbben (ne adj’ Uram: hatékonyabban) tudja elvégezni a feladatát, bármit is jelentsen ez Julika számára, nem?

Biztonság-ügyben szép is lenne, ha tisztességgel használt IPSec vagy OpenVPN jelentené a legnagyobb lyukat a biztonságon… Marad helyette a pendrive-okon, freemaileken mozgatott -akár bizalmas- info. Persze, ha itt tartanánk, akkor túllendültünk volna a “rendszergazdának hogyan egyszerűbb” problémakörön. Ehhez pedig az kell, hogy Lacika vállára csapjon a főnöke: “Lacika, szeretném, ha otthonról, a Burger hotspotjától, a hotelből is úgy tudnám végezni a dolgom, mint innen.” És ehhez pedig a lehetőségekkel (értsd: azoknak létezésével) kell tisztában lenni.

Mintha erről szólt volna a blogbejegyzés. És tényleg tessenek kipróbálni.

Amikor kitaláltam, h legyen ilyen (teljesen önös érdekből), persze megfuttattam a menedzsmenten – a reakció pozitív volt! Mondjuk nem annyira, h a teljes cég így dolgozhasson, de annyira igen, h így sem esik ki erőforrás. Ami érthető is, hiszen különben a semmire fizetnének, így meg akárhogy is, de van produktum. Szóval: telefon, céges laptop, logmein.com, webmail és máris bent érzem magam…

Szintén nagyon jól jön a W@H, ha ajánlatot vagy prezit vagy tenderanyagot stb. kell írnom és nyugira van szükségem.

Hogy a thaiföldi bungiból tudnék-e így dolgozni? Nem hiszem. Még mindig igénylik az arcot a levelek mögé, vannak dolgok, amiket tényleg személyesen jobb intézni és az sem mellékes, h emberek közt lenni jó dolog. :D A főnökség úgyis úgy látja, h ha bent vagy akkor dolgozol.

A W@H-ot viszont ajánlom nektek is, egy próbát megér…
Érdemes megnézni, h hol tartanak a távmunka projektek idehaza – siralmas.

Másrészt meg biztonság, biztonság, biztonság…