Részletes vagy lényegre törő? Számhalmaz vagy használható adatok? Template vagy egyedi? Az alábbikban az online kampányok elemzésének forrásairól és hatékonyságuk mutatóiról lesz szó. Számomra az a kulcskérdés, hogy a kampányra fordított összeg hogyan és milyen hatékonysággal járul hozzá a célok eléréséhez a különböző site-okon, illetve különböző kreatívok segítségével. Így egy nagy adathalmaz helyett az ügyfél számára is érthető és áttekinthető elemzést szorgalmaznék, amely a fontosat kiemeli és értékeli, a lényegtelent pedig elhagyja, s a jövőre nézve is tanulságokat fogalmaz meg.
Az online kampányok értékeléséhez szükséges adatokat elsősorban a hirdetések kiszolgálását végző adserverből nyerjük. Minél szofisztikáltabb riportot nyújt az adserver, annál több szempont szerint elemezhetjük a kampányt.
Ha site-oldali adserverből fut a kampány, akkor az adatokat a site-ok szerint, nem pedig az adott kampányok alapján kapjuk. Az adatok összegyűjtése tehát jóval időigényesebb, mintha egyetlen, közös felületen tekinthetnénk át azokat. Ráadásul jóval kevesebb, és nagy valószínűséggel kevésbé megbízható adat áll rendelkezésünkre.
A saját (azaz nem site-oldali) adserver használata több szempontból is előnyös lehet. Először is lehetőséget ad az egységes riportolásra. Ugyanolyan mérés alapján, ugyanazokat az adatokat nyerjük a kampány összes felületével kapcsolatban. Míg a site-oldali adserverekből leggyakrabban csak AV és CT statisztikákat kaphatunk, például a DoubleClick az elért egyedi felhasználók számára és az egyedi kattintásokra is szolgáltat adatokat.
Miért fontos ez? Ezekből a statisztikákból derül ki az, hogy a kampány egyes felületein (pl. index Tech rovat), az egyes site-okon (pl. indexen), illetve a teljes kampány során, az összes vásárolt felületen összesen mennyi egyedi felhasználót értünk el (reach), és közülük mennyit sikerült aktivizálni (egyedi kattintások száma). Ebből azután azt is kiszámíthatjuk, hogy a felhasználók átlagosan hányszor találkoztak a hirdetésünkkel (frequency).
A spotlight tagek használatával további adatokra tehetünk szert a felhasználók aktivitásairól a hirdetés megtekintése, illetve kattintása után. Ilyen módon nyomon követhető, hogy az egyes felületekről érkező felhasználók milyen aktivitást tettek: mely oldalakra látogattak el, hányszor töltöttek le valamit, hányszor regisztráltak, hányszor vásároltak. A riportoknak ez a része a legfontosabb, hiszen a kampánynak nyilván nem az a VALÓDI célja, hogy AV-kat és CT-ket realizáljon.
A kampányok értékelése során az első szempont a médiatervhez viszonyított teljesülésük, hiszen az elszámolás is ez alapján történik.
Ebben az esetben azt vizsgáljuk, hogy teljesültek-e a tervben szereplő, vásárolt mennyiségek. A vásárlás alapja lehet időszak (nap, hét stb.), megjelenés (AV), kattintás (CT), egyedi felhasználó (UU), illetve CPA. Utóbbi esetben a felhasználó bizonyos aktivitását kívánjuk elérni: regisztráljon, vásároljon, letöltsön stb.
Könnyen belátható, hogy legegyszerűbben adott időszak, illetve adott megjelenés teljesíthető. Ha site kellően ismeri a saját statisztikáit – ami nem feltétlenül igaz, főként kisebb site-ok esetében – akkor nem jelenthet gondot a teljesítés. Ugyanez igaz még az egyedi felhasználókra is.
A CT-nél már kicsit más a helyzet, hiszen azt nagyban befolyásolja maga a kreatív, annak mérete, illetve elhelyezése az oldalon. CT-kampány esetén folyamatos monitorozást igényel, hogy hol és melyik eszköz hozza a legjobb átkattintási arányt. (Nyilván fokozottan igaz ez abban az esetben, ha megjelenés alapján fizetjük a hirdetést kiszolgáló adservert. Ilyenkor az érdekünk nyilván az, hogy minél kevesebb megjelenés hozzon minél több CT-t.)
CPA-nál ennél bonyolultabb a helyzet, hiszen a felhasználónak olyan aktivitást kell tennie, ami nem csupán egy kattintás: ez nyilván időigényesebb (pl. regisztrációs formula kitöltése), valamilyen igényt feltételez (pl. egy szoftverre), sőt esetleg pénzbe is kerül (pl. egy termék/szolgáltatás megvásárlása). Ez az oka annak, hogy az idő- és AV alapú vásárlások a leggyakoribbak.
A kampány értékelése persze korántsem csupán a médiatervhez viszonyított teljesülésre korlátozódik.
Az AV-k és CT-k számánál sokkal tanulságosabb a költséghatékonyság vizsgálata, azaz annak a kimutatása, hogy mennyibe került a kampány során ezer megjelenés (CPM), illetve egy-egy kattintás (CPC). Az ügyfél ebből láthatja, hogy mennyibe került neki bizonyos kontaktusszám megvalósítása. Az is kiderül, mely site-okon, mely eszközökkel a leginkább költséghatékony hirdetni a megjelenés, illetve kattintás szempontjából. Már ezzel sokkal többet tudunk a kampányról, mint az offline médiumok esetén lehetséges.
Ennél is fontosabb, hogy mennyibe került elérni ezer egyedi felhasználót, illetve aktivizálni őket. Ez többet mond a CPM-nél és a CPC-nél, hiszen ez esetben a potenciális ügyfelek elérésének költségéről tudunk adatokat mondani. Itt tehát azt tudjuk meg, hogy egy potenciális ügyfél megszerzése mennyibe került. A legfontosabb pedig nyilván az, hogy a kívánt aktivitás elérése mennyibe került a hirdetőnek (CPA).
Ezek az adatok nagyon érdekesek, hasznosak, oké. Van belőle egy hatalmas lepedőnyi táblázatunk, amit ha időmilliomosok vagyunk, bemásolhatunk egy prezentációba. De nem sok ez egy kicsit a hirdetőnek? Lát ebből valamit? Ért ebből valamit? Fontosak ezek a számára?
Tételezzük fel, hogy a statisztika teljes egészében egy elismert adserverből származik, és a mutatók is ennek alapján vannak kiszámítva. Ezért ezeket a statisztikákat nyugodt szívvel hitelesnek és megbízhatónak tekinthetjük.
Mennyire van ez az “analízis” az ügyfél egyéni igényeihez szabva?
Mennyire látja tisztán a céljaihoz viszonyított eredményeket?
És mennyiben tud ebből a jövőre nézve tanulságokat megfogalmazni?
Véleményem szerint az ügyfél nem tud túl sokat kezdeni egy efféle hatalmas, rendezetlen számhalmazzal, amit post-buy elemzés címén a kezébe kap. Ha lenne is türelme kibogarászni, akkor sem feltétlenül értené, de hogy nem érdekli, az biztos. Éppen ezért efféle “elemzéseket” készíteni szvsz időpocsékolás. Mivel pedig elfecsérelt idő, ezért kidobott pénz is!
Persze ezeknek a “template elemzéseknek” megvan az az “előnye”, hogy gondolkodás nélkül el lehet őket készíteni. Ha van egy pontosan dolgozó betanított munkás, akkor minden további nélkül hibátlan “analíziseket” készít. Hogy nincs értelme?! Sebaj. Arról meg az ügyfélnek úgysincs fogalma, hogy saját igényeire szabott, használható elemzéseket is kaphatna.
Talán értékesebb lenne azt megmutatni, hogy a kampányra fordított pénz hogyan és milyen hatékonysággal járult hozzá a célok teljesítéséhez.
Sokkal tanulságosabb lenne azt megvizsgálni, hogy mely site és mely kreatív típus, illetve méret teljesít a legjobban. Ezt pedig nem csupán a kampány végén, hanem során is, hiszen így menet közben is lehetne optimalizálni. A kampány végén ezt klassz dolog összefoglalni, de akkor már nem tehetünk semmit, hogy (még) jobb eredményt érjünk el.
A “jól teljesít” alatt nem azt értem, hogy magas az átkattintási arány vagy az aktivizálási ráta, hanem azt, hogy az adott hirdetés mennyiben járul hozzá a kampány céljának teljesítéséhez. Ha például a cél egy szolgáltatás értékesítése, akkor mely kreatívnak köszönhetően sikerül ezt a legalacsonyabb költség mellett realizálni. Melyik az a (néhány) hirdetés, amellyel a legtöbb szolgáltatást a legolcsóbban adjuk el? Ennek tapasztalatait pedig célszerű lenne mind a kampány során, mind a későbbi aktivitásokban felhasználni. Itt feltételeztem, hogy az ügynökség számára is a hatékonyság az elsődleges szempont, nem pedig az, hogy a legtöbbet préselje ki az ügyfélből.
Ha a hatékonyságot tartjuk fontosnak, akkor nyilván nem állhatunk meg a “kapunál”, azaz a landing page-nél. Remek, ha tudjuk, hogy mennyi felhasználót vittünk oda és honnan, de a kampány célja jellemzően nem az, hogy bizonyos számú felhasználót a landing page-re vezessen. Jah, innentől már legyen az ügyfél baja?! Szerintem nem.
Ha azt akarjuk megvizsgálni, hogy mennyire bizonyult hatékonynak a kampány, akkor fontos tudnunk, hogy mennyi időt töltenek a felhasználók a landing page-en, illetve mely oldalakra jutnak még el. Általánosságban tehát azt, hogy egy visitre/sessionre mennyi oldal megtekintése jut, és hogy az egyes oldalakat mennyi ideig nézik a felhasználók. (Érdemes megfigyelni azt is, mely oldalnál hagyják el /jellemzően/ a site-ot.)
Ha az ügynökség készíti a landing page-et, akkor végképp nem tekinthet el annak hatékonyság-vizsgálatától. Oké, x Ft-ba került odavinni ezer felhasználót… Ha azonban a felhasználó azonnal továbbáll, akkor ez elpazarolt pénz volt! Ezek után látható, hogy korántsem mellékes szempont, hogy a felhasználók hány százaléka tűnik el néhány másodpercen belül, illetve nem látogat el más oldalakra (azaz mekkora a lemorzsolódás aránya)… A landing page hihetetlenül fontos: itt dől el, hogy a felhasználó marad-e vagy megy!
Ugyancsak fontos azt tudnunk, hogy a landing page-re érkezők milyen arányban teszik meg a kívánt aktivitást, azaz közülük mennyien regisztrálnak, töltenek le, vásárolnak (konverziós ráta). A konverziós ráták tanulmányozása segít abban, hogy megismerjük, mely hirdetéseink a leghatékonyabbak.
A fenti mutatók tanulmányozásával, a legjellemzőbb tanulságok kiemelésével, illetve az okok feltárásával már lehetőség nyílik egy testre szabott elemzés elkészítésére. Ebben az elemzésben pedig véleményem szerint az emelendő ki, hogy a kampányra fordított összeg hogyan és milyen hatékonysággal járult hozzá a kampány céljainak eléréséhez a különböző site-okon, illetve különböző kreatívok segítségével. Így egy nagy adathalmaz helyett az ügyfél egy érthető, áttekinthető elemzést kap, mely a fontosat kiemeli és értékeli, a lényegtelent pedig elhagyja, s a jövőre nézve is tanulságokat fogalmaz meg.
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!
szép és jó, de kicsit demagóg, ha szabad ezt mondanom, de legalábbis nem veszi figyelembe a valóságot.
az ügynökség feladatokat old meg, hajt végre. nem onnan kéne indítani a kérdést, hogy
1. miért nem készülnek normális brief-ek ügyféloldalon? (ha valaki nem egy e-mail-ben és két szóban intézi el a “brief”-et, akkor az már etalon ma Mo-on és akkor is egy template-et frissítget több-kevesebb precizitással)
2. miért nincsenek normális célok kitúzve? (ezek nélkül meglehetősen nehéz megválaszolni ilyen kérdéseket, mint: “… a kampányra fordított pénz hogyan és milyen hatékonysággal járult hozzá a célok teljesítéséhez.”
3. miért szarnak (vulg.) az ügyfelek a kampányaikra?
4. miért nincsenek a managerek a rájuk bízott kampányok hatékonysága alapján értékelve/számon kérve?
5. miért kapnak sikítófrászt a kedves, aranyos és gyakran mélybuta marketinges hölgyek(de akár urak), ha nem “blikk, sztori, nőklapja” vagy “origo, index, startlap” médiaterveket javasol az ügynökség?
tegyük fel talán előbb ezeket a kérdéseket, próbáljuk meg megválaszolni őket és UTÁNA nyektessük az ügynökségeket, majd a médiatulajdonosokat. (akik szintén szarnak az egészre persze, de hát ne legyünk ál-naívak, ha senki nem rugdossa őket, ha senki nem követel tőlük, miért is javítanának bármit a szolgáltatásuk minőségén, ha azt, ami most van lehet egyáltalán ezzel a szóval illetni…)
Könnyen láthatjuk, hogy ma Magyarországon néhány fanatikus ügynökség/ügynökségi munkás próbálkozik valami értelmeset csinálni online, de sem az ügyfelek, sem a médiatulajdonosok nem értek meg arra, hogy itt a közeljövőben bármiféle áttörés legyen.
Szerinted miért van, hogy az ügyfelek még nem kényszerítették rá pl profi adserverek használatára az ügynökségeiket és a médiatulajdonosokat? hatékonyság-elemzés? ugyan már…
Ha nem kérnek rajtad számon semmit a főnökeid, miért strapálnád magad, nem? az online világ semmivel sem jobb, mint az azon kívül létező mai magyar valóság: itt is csak néhány hülye az, aki komolyan veszi, amit csinál és dolgozik
kieg: az dícséretes, hogy látsz ilyen dolgokat és jól is látod, de csak egy részét nézed és kritizálod a képnek, nem a teljes képet. mindenesetre no offense intended, de az igazság “odaát” van avagy a hal és az ő feje ill. szaga.
Nem gondolom, hogy túlzottan elszakadtam volna a valóságtól, tekintve hogy – nyilván – tapasztalatokon nyugszik az egész gondolatmenet. Nyilván nem látok mindent, ezért mindig örülök, ha valaki új vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyott szepontokat hoz be. Köszönöm!
A fentiekben azt vázoltam, hogy a mutató-túladagolás helyett szvsz mikkel lenne érdemes foglalkozni, mikre lenne érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni. Feltételeztem, hogy a kampánynak van valamilyen “normális célja”, és ez valakinek fontos. Bár talán már ez is az ideáltipikus helyzet iránti ábránd…
Szerintem nem az ügyfélre kellene a felelősséget hárítani. Persze a briefnek nem kellene fél mondatból állnia, de az már az ügynökség baja, ha ez alapján elkészíti a tervet. (Ami után az ügyfél jó eséllyel közli, hogy ő teljesen másra gondolt…) Mivel az ügyfél általában nem online média szakértő, nem ismeri azt sem, hogy milyen lehetőségei vannak… Lehet, hogy pl. csak annyi elképzelése van, hogy nagy fekvő formátumot szeretne. De ez még nem jelenti azt, hogy a leaderboardra gondol! Más kérdés, ha a cél csak annyi, hogy a neten is (meg mindenhol) jelen legyen…
Miért nem foglalkozik az ügyfél a kampánnyal? Szerintem azért, mert egyrészt olcsó (az offline-hoz képest), másrészt nem fogja fel, hogy miért kellene érdekelnie. Ez megint nem csupán az ő felelőssége. Nem neki kellene kitalálnia, hogy miért jó online hirdetni!
Ha azt látja, hogy itt a médiatervet utólag is lehet módosítgatni, össze-vissza csúszkálhat a kampány következmény nélkül, akkor nem valószínű, hogy komolyan fogja venni. Ha “büntetlenül” üldögélhet hetekig egy kreatív elfogadásán, akkor miért venné komolyan?! A sikítófrász oka meg szerintem elsősorban információhiány.
Szerintem miért van, hogy az ügyfelek még nem kényszerítették rá pl. profi adserverek használatára az ügynökségeiket és a médiatulajdonosokat? Az ügyfél azt sem tudja mi az az adserver, csak annyit lát, hogy a profi változatért relatíve sokat kell fizetnie. (Itt is az ügynökség érdeke ugye, hogy ezen is keressen.) Azt meg fel se fogja, hogy enélkül igen kevéssé használja ki az online médiában rejlő lehetőségégeket.
“Itt is csak néhány hülye az, aki komolyan veszi, amit csinál és dolgozik.” – Jelen, kérem tisztelettel.
ezért írtam, hogy kevés információ alapján itélsz.
1. eset: az ügyfélnek évekig a szájába van rágva, hogy mi az adszerver és mire jó, hasznos neki stb. Mi a válasza? “nem érdekel” nem vicc. NEM ÉRDEKLI. miért nem? mert nem mániája a munkája és mert nincsen számonkérve a főnökei által.
2. nem olcsó már a kampánya online sem, mégis szarik rá. de NEM az online-ra, hanem a kampányaira in general. a miért-re a válasz fent.
3. miért tehet meg bármit az ügyfél, csúszkálhat a kampány, nem adja le a kreatívokat, stb? mert a médiatulajdonosok két forintért az anyjukat eladnák, és ha az ügyfél azt mondja, hogy bocs, de nem tudom most odaadni a két forintot, akkor sincs baj, csak adja oda később. Nincsenek szabályok és nincsenek retorziók.
4. valóban nincsenek konkrét célok sok esetben, ez megint nem vicc. és a pénzt nem arra költjük, ami jó lenne, hanem amit pl én jónak gondolok vagy ahol van egy jó ismerősöm…
5. sikítófrász: nem tudom, hogy nálad/nálatok ez hogy megy, de nálunk az ajánlatok minden esetben – különösen, ha olyan site-okat, megjelenéseket tartalmaznak, amik újak – részletes leírással, prezentációval mennek ki ügynökségi oldalról. nincsen tehát információhiány az ügyfél oldalán
ha a fentieket nem látod/nem érted/vitatod, az éppen nem baj, de akkor a te oldalon van.
Ha évekig küzdöttél ebben a harcban, akkor látod ezeket és megérted, miért illuzió/naívitás a bejegyzésedben leírt “how-to” javaslatok mindegyike és hogy az ügynökségek így is többet adnak, mint amire igény van.
nem mondom persze, hogy ne akard megváltoztatni ezt, sőt, szorítok, de ne ítélj/mondj véleményt/adj tanácsot elhamarkodottan olyan dolgokban, amikről – seemingly – nem tudsz eleget.
Valóban nem küzdöttem évekig efféle “harcokban”. Úgy gondolom, hogy amiről valaki nem tud vagy amit nem ért, arra nem is lesz igénye. Az ügynökségnek pedig nem feltétlenül a hatékonyság az érdeke, hanem az, hogy olyan szolgáltatást adjon el, amin jól tud keresni. Mutyiország rulez.
Egyelőre még nem írtam le az embereket, nem tudok azonosulni vele, hogy mindenki szarik mindenre és kár a gőzért, mint ahogy azzal sem, hogy valaki csak azért dolgozhat rendesen, mert a felettese ellenőrzi.
Lehet, hogy naiv vagyok, sőt már csak koromnál fogva sem lehet sokéves tapasztalatom, ennek ellenére fenntartom magamnak a szabad véleménynyilvánítás, sőt akár a tévedés jogát – különösképpen a saját blogomon.
Észrevételeidet pedig még egyszer köszönöm.
nyilván az ügynökség is pénzből él, de ha profi ügynökség, akkor igenis a hatékony kampányok kivitelezése az érdeke, hiszen ezzel tarthatja meg az ügyfeleit és ezek sikerén keresztül szerezhet újakat.
a szabad véleménynyilvánításban pedig senki sem korlátoz, tévedni emberi dolog (belátni viszont sajnos kevesen képesek) de a “Te mit gondolsz?” menüpont feltételezem mások szabad véleménynyilvánítása miatt jött létre. abban pedig benne van az a reális veszély, hogy a véleménynyilvánító nem ujjongva fog egyetérteni esetleges sületlenségekkel és gratulál a – tapasztalata alapján – eléggé felületes következtetésekhez, tanácsokhoz, javaslatokhoz, mert azok esetleg, ha nem olyan olvassa őket, aki magabiztosan mozog ezen a területen, rossz döntések meghozatalához, téves prekoncepciók kialakulásához vezethetnek.
a publicitás nagyon komoly fegyver, a blogok pedig véleményformáló erők lehetnek, ezért tartom fontosnak, hogy legalább jelezzem, ha úgy érzem itt – saját bevallásod szerint is – kevés tapasztalattal mondanak verdiktet olyan dolgok felett, mint az ügynökségi munka, amit többek között én is végzek. mundér és becsület – nem hivatalból, hanem mert egyszerűen csak nem valós képet festesz valamiről és ezzel félrevezet(het)sz embereket.
onnantól, hogy szakmai blog-ot írsz, ami véleményem szerint bátor és becsülendő, ám talán kicsit korai (merész?) vállalkozás 24 évesen, vállalod, hogy kritizálni fogják az abban leírtakat, ha esetleg tapasztaltabb olvasók tévednek erre. nyilván mások nem, de a kérdés, hogy mi a cél? felületes tudással, vélhetően max 1-2 éves tapasztalattal királynak lenni/tűnni laikusok/fél-laikusok között/előtt vagy valóban a szakmának írni? abba viszont sértődés (én a szabad véleménynyilvánításos kommentet annak éreztem) nem fér bele. szerintem.
A kutatómunkát igénylő, informáló post-od a társkereső site-okról nagyon tetszett, az ilyen bejegyzések értékesek valóban, de az ítélkezést, mások (esetünkben az ügynökségek) munkájának minősítését tartalmazó bejegyzés szerintem korai.
A kreatívon jelent meg egy hasonló cikk:
http://www.kreativ.hu/cikk.php?id=16669
“A két szakember szerint a marketingesek a kutatások helyett a megérzéseik, a megszokások, valamint a konkurens cégek reklámköltése szerint tervezik meg kommunikációs aktivitásaikat. Érdekes például, hogy a vizsgált cégekből csak a P & G és a Cingular mobilcég tudta pontosan meghatározni, hogy mit vár reklámhadjáratától, a többi cégnek fogalma sem volt, mit akar elérni.
Rex Briggs és Greg Stuart vizsgálata szerint a médiatervek nagy hányada megérzésekre és legendákra épül. Két vezető autógyár például az éves reklámköltségét nem saját igényei alapján, hanem a konkurens cégek előző évi becsült reklámköltési adatai szerint kalkulálja ki.”
Egyébként egyetértek Rabbittel, hogy ez tényleg elkeserítő, és változtatni kéne. Valószínűleg tényleg az elvárások és a felelősség hiánya miatt fogadnak el egyáltalán ilyeneket – illetve azért ne kenjük teljesen rájuk, azért is, mert ezt szokták meg az ügynökségtől, akinek ez sokkal kényelmesebb, mint feleslegesen gondolkodni.
Amiért szinte lehetetlen lesz ezen változtatni, az az, hogy a magányos farkasokon kívül senkinek nem érdeke.
Az ügyfélnek lenne ugyan, de az ügyfelet az a marketinges képviseli, akin egyrészt nincs kontroll, másrészt nem is nagyon érdekli az 5%-os internet.
Az érdektelenség így tovább gyűrűzik az ügynökségig, aki megcsinálja a kötelezőt, bezsebeli a pénzt és él boldogan.
Egy idealizált világban az ügynökségek valamelyik szövetsége próbálhatna lépni valamit (egy újabb hátbaveregetjük magunkat konferencia helyett, ahol olyan online kampányok kapnak díjat, hogy csak nézek – lásd arany pengén 2 éve az invitel idegesítő djinn-je, amit a zsűri elnöke valahogy így konferált: “merész mert lenni a nagyságával!” – mintha ez nem az oldalon, illetve az ott elköltött pénzen múlna). Ehhez mondjuk minimum meg kéne nevezni a “bűnösöket”, különben mindenki csak bólogatna, hogy lám, mennyi hülye van, dehát biztos nem rólunk beszélnek.
Egy másik idealizált világban a magányos farkasok ügynökséget alapítanának, ahol értelmes kampányokat/elemzéseket futtatnának. Aki nem ad rendes briefet, azt elhajtanák. És persze lenne ügyfelük is, a cégek nem név, referenciák és külcsíny alapján választanának partnert.
és egy idealizált világban a blogokon a “Te mit gondolsz?” rovatban szabad egyet nem érteni és meg is jelenik a vélemény (avagy egyesek véleménye megjelenhet moderálás nélkül, másoké moderálásra vár vagy arra kerül)
Akkor ez itt minimum egy idealizált világ :)
köszönöm! :) a másik (vasárnap hajnali, mustárét megelőző) bejegyzésem sem akadt ugye fent a “csúnya beszéd”-szűrőn? ;)
(arra vonatkozott ugyanis a ma délelőtti bejegyzésem)
Kedves el,
Nem moderálok hozzászólásokat, a wp valami miatt megfogta a fenti kommentedet, most vettem észre, hogy engedélyeznem kell.
Köszönöm, hogy a témának egy általam figyelmen kívül hagyott és kevésbé ismert oldalát is megvilágítottad. Láthatóan nagy tapasztalattal rendelkezel ezen a területen, építő észrevételeidre számítok a későbbiekben is. :) Nyilván nekem is az az érdekem, hogy szélesedjen a látóköröm, aki pedig ide téved, az teljesebb képet nyerjen! Szívesen olvasnám az írásaidat is, mert bizonyára nagyon tanulságosak lennének a számomra. Publikálsz valahol vagy van esetleg blogod?
Eszemben sem volt bárkinek is tanácsot adni, hiszen nyilván nem itt tanulja valaki a szakmát :) Egyszerűen csak leírtam a véleményemet egy kérdésben, és tiszteletben tartom, hogy nem értesz velem egyet. Sőt örülök neki, mert ez visz előre! Még egyszer köszi.
Kedves el, van egy olyan érzésem, hogy kicsit ki vagy égve :-)
Meg hogy főleg naaaagy céges kampányokat csinálsz.
Én ehhez képest a másik véglet vagyok, kis kampányokban segítek, kisebb cégeknek. Egészen konkrétan 1 millió HUF alatti kampányokról beszélek. És ezekben a kampányokban az ügyfél számára nagyon fontos, hogy tisztázzuk a célt. Tisztázzuk, azaz az ügyfél csak sejti, az én dolgom az, hogy pontosan megfogalmazzam!
Aztán ez alapján készül el a kampány, amit viszont nagyon kell figyelni, és ha szükséges, menet közben is bele kell nyúlni! Mert a hatékonyság mindenek előtt.
Az ügyfél nem hülye és nem érdektelen, csak maximum vannak olyanok.
Rabbit bejegyzése pedig – ha eljut pár potenciális ügyfélhez – már hasznos volt.
Kedves Konrad, igen, ki vagyok égve és igen, naaaagy céges kampányokat csinálok. persze mindkettő nézőpont kérdése, de legyen így, ha így érzed, nem ez a lényeg ugyanis.
ajánlom figyelmedbe a mustar altal is belinkelt, adage-en megjelent tanulmányt/cikket, ha Te nem azt veszed ki belőle, hogy lesújtó, akkor 1. nem igazán értelek, 2. irigylem az optimizmusodat. (ah, megvan: nem optimizmus=kiégés! most már értem. persze, lehet, hogy csak más tapasztalat, de tényleg mindegy)
“Az ügyfél nem hülye és nem érdektelen, csak maximum vannak olyanok.”
az arányt meg tudnád saccolni azért? ill. az, hogy a mini-hirdetők, kkv-k (a Te blogodon is erről megy a vita, bár eléggé egyoldalú) jobban odafigyelnek arra amit mondasz / tanácsolsz nekik, az hadd ne fejtegessem, hogy milyen messze áll egy multi gondolkodásától, mert 1. mindenki átlátja, aki dolgozott már rendszeresen mindkettővel, 2. erről már írtam fentebb.
Tehát mégegyszer a kérdés: hülyék/érdektelenek aránya multiknál? (Te mondtad/sugalltad, én jól ismerem őket, hidd el, a “tisztelet a kivételnek” szabály dominál…)
na, ha ezeket a trivia-kat összeraktuk akkor már csak azt kell megnéznünk, hogy a multik ill a kkv-k milyen arányban határozzák meg a piacot.
Rabbit bejegyzésének hasznosságát nem vitattam, tapasztalatait e téren igen ill. naivitása, – szerintem – téves konklúziói és félrecélzása (“ügynökség csinálja jobban”) miatt kritizáltam a kommentet, de ennyi és ezt már meg is beszéltük. ezeket egyébként fent is tartom, mert nyilván ő sem a kkv-ügyfeleknek készülő post-buyokról gondolkodott, így talán nem is célszerű összekeverni a szezont a fazonnal, hacsak nem az a master plan, hogy megvárjuk, míg a kkv-k szépen kinövik magukat (reality check: magyar vállalkozások helyzete mo-on) és lenyomják a p&g-t vagy a mcdonalds-ot.
ha úgy vesszük, nagyon hasznosak az én – nem titkoltan – ostorozó postjaim is, ha eljutnak pár potenciális ügyfélhez.
és akkor búcsúzóul: szerintetek hány multi ügyfél olvassa most ezeket? (de akár az onlinemarketing.blog.hu-t?) :)
Prófétát játszunk egy üres sivatagban… – de legalább mi odafigyelünk egymásra :)
Hogy hány multi ügyfél olvas ilyet? Nagyon jó a kérdés! Meg fogom nézni, hátha valamit sikerül a statból kiszedni.
Nem tudok olyan arányt mondani, hogy hány multi kezeli ezt ésszel és hány erőből. Nekem nem annyira rossz a tapasztalatom, mint amennyit a te írásaidból kiolvastam, bár sejtem merre dolgozol, és ha igazam van, akkor jóval több cég ügyeit ismered, mint én.
A Rabbit írására történő elég éles reakcióból viszont úgy érzem, hogy addig jó nekünk, amig az ügyfelek nem olvasnak ilyen blogokat, és nem kezdenek el kérni ilyen anyagokat ;-)
Na jó, ez gonoszkodás, de én azt gondolom, hogy igenis tanítani kell az ügyfelet, még akkor is, ha nagy multiról van szó. Mert valamiért – úgy látom – ez már máshol működik…
Konrad, bár oszthatnám – ahogy eddig is céloztam rá – az optimizmusodat. sajnos edukáció (amit én viszonylag gyakran tartok/szervezek), mint olyan érdeklődőnek tűnő, de valójában tök süket fülekre talál.
és a középső szakaszát a postodnak erős cikóriának érzem, talán nem véletlenül, de mint ilyennel nem is értek egyet (persze vágom, hogy ez felkérés táncra – és én jól táncolok ;) ), én annak örülnék, ha legalább egy multi-ügyfelem olvasná ezt, magába nézne és azt mondaná: “úristen, lehet, hogy rólam ír? ilyen lennék? valamit tennem kell – MOST!”
írtam már: kicsiknél – for obvious reasons – ez működik, nagyoknál – ugyanezért – nem :(
bocs, mennem kell, bekapcsolt a reality check megint…;)
Egyébként ezek a kommentek eléggé kitágították mondandómat, ami kb. arról szólt volna, amit a ClickZ hasábjain is fejtegetnek cégek KPI riportjaival kapcsolatban (http://clickz.com/showPage.html?page=3623141): It`s easy to get buried in the data and lose focus on what really matters. (…) In many cases, too much time is given to report creation and not enough to analysis.
Nem gondoltam, hogy ez multi vs. kkv, hatékonyság vs. lehúzás, ügynökség vs. tanácsadó avagy más irányt vesz majd… Az erről való vitát szívesen átengedem sokat látott kollégiáimnak ;)
Szerintem, a poszt, együtt a kommentekkel, nagyon élvezetes lett–talán kiegyensúlyozott is (bár jó lenne még több vélemény–akár a stex-ben is :)). köszi.
Na, egész jó kis eszmecsere lett ebből.:-)
Sajnos túl sok igazság van abban, amit el mond, elmond. (amúgy szia El:), meg üdv mindenkinek aki itt ír és mozog)
Az ok-okozat elég részletesen megtalálható fentebb, talán csak egy dolgot említettetek érintőlegesen: pénz, pénz, pénz.
Unalmas, de ez van.
Ha van jó pár ügyfeled (persze pár jó, lehet, hogy jobb lenne), akiknek évek óta (tényleg évek óta!) mondod, hogy lehetne ezt másképp is, és végül néhánynak tényleg felkelti az érdeklődését a dolog (ti. a hatékonyság mérése), akkor a legtöbb esetben ott buksz el, amikor kiderül, hogy ez milyen költséggel jár. Pl. a fentebb említett adserver költséggel, mert ilyenkor bizony mindent mérni kell, és a sok megjelenés sokba is kerül, már adserverileg. De ez nem azért van, mert gonosz az ügynökség.(abban talán egyet értünk, hogy az ügynökség egyik feladata, hogy adott pénzből minél több megjelenést biztosítson, minél több embert/felhasználót érjen el a célcsoportból, lehetőség szerint minél célzottabban/minél kisebb holtszórással. Megjegyzem ez utóbbi egyébként bármily hihetetlennek tűnik, nem is mindig olyan fontos az eredményesség szempontjából, mert jó vásárlással felborulhat ez a sztenderd. Nem, eredményesség alatt most nem CPC árat, CT számot vagy CTR%-ot értek, hanem konkrét eladást, hogy az mibe került az ügyfélnek és mennyi pénzt hozott neki. Ezt inkább nem ragozom tovább, mert nem is akartam ennyit írni, az előző gondolatomat meg még be sem fejeztem.:-) )
Nem veszed figyelembe Rabbit, amikor azt írod “Az ügyfél azt sem tudja mi az az adserver, csak annyit lát, hogy a profi változatért relatíve sokat kell fizetnie. (Itt is az ügynökség érdeke ugye, hogy ezen is keressen.)”, hogy az ügyfél (több, mint valószínű) még így is olcsóbban jut az adserverhez, mintha direktben próbálna szerződni a szolgáltatóval. Vagyis még spórol is.
Az se legyen már “szentségtörés”, ha egy ügynökség (vagy bármilyen cég) a munkájáért pénzt szeretne kapni. (jó, jó, a munkájával arányos mértékűt)
Fent többször is leírtátok, itt szolgáltatásról van szó. Ami bizony pénzbe kerül. Minél jobb, minél teljesebb, annál többe. Ami persze akkor jó, ha végül ez az ügyfél számára megtérül. Csakhogy ma még ott akad el a dolog, hogy “úristen, ez miért ilyen drága?! kösz, inkább nem.”
A technikai költség ráadásul csak egy része, mert magától az az elemzés nem készül el, azt valakinek meg kellene csinálnia, pláne, ha személyre szabott statot akarsz adni az ügyfélnek. Ha összeadod a ráfordított munkaórákat (most csak a kampány utániakat, mert ezt nem árt azért előtte is végiggondolni: pl. stat leszedése, formázása, hibák korrigálása – mert a leszedett adatokban azért ki kell igazítani azokat a szöszöket, amiket a szoftver rosszul értelmez, mivel gondolkodni nem tud -, a fontos pontok kigyűjtése, következtetések levonása, javaslattétel a későbbikere, esetleg az ügyfél meglátogatása, mert szinte biztos, hogy nem fogja érteni egy jelentős részét annak, amit leírsz, így valszeg igényli, hogy elmagyarázd neki – újra. nem hülye ő, csak nem ez a szakmája.) és ezt megszeretnéd vele fizettetni, akkor ismét jön a kérdés: “mi kerül ezen ennyibe???” Jelentem, a munka, azaz a munkabér (ami mögött meg ugye az a tudás van, ami a tiéd/cégedé, amit valószínűleg több év alatt szedtél magadra, és amiért ő az ügyfél, nem pedig Te).
Nincs ez mindenhol így. Agyilag, anyagilag fejlettebb országokban teljesen természetes, hogy ennek (is) ára van.
Itthon viszont még egy ideig biztosan mindig azt fogja keresni az ügyfelek egy jelentős része, hogy hol spóroljon. Részben érthető ez, de: szerintetek miért csinál annyi kreatívot “garázs” cég? És ki szenved velük, miattuk, amikor nem működik a hirdetés? (se technikailag, se hatását tekintve) Az ügynökség. A kreatívot farigcsáló emberke, meg “rimánkodik” – némelyik követelőzik -, hogy ugyan segíts már neki, mondd meg mit csináljon, esetleg csináld már meg helyette, de legalább küldj már egy scriptet, ami működik, és amit ti csináltatok meg korábban. Ő pedig küldi a számlát az ügyfélnek.
Konrád, sajnos van egy rossz hírem. Attól tartok minél több lesz az olyan kis kkv ügyfeled – ne érts félre, kívánom, hogy legyen:) -, amelyiknek ilyen teljes szolgáltatást nyújtasz, annál többe fog ez neked és nekik is kerülni. (több ember, nagyobb rezsi, stb.) Nem fog menni gombnyomásra, automatizmus csak bizonyos mértékig működhet, és még egy csomó dolog miatt nem lesz fordítottan arányos az ügyfél szám és ügyfél költség, ár.
Ja, és még valami. Mindig lesz egy csomó olyan cég, akinek nem is éri meg, hogy ilyen mélységű szolgáltatást vegyen igénybe, mert az igazán fontos érték (maga a termék/szolgáltatás vásárlása) nem a weboldalon keresztül realizálódik, hanem az üzletben, és a megtérülés elemzése, kutatása aránytalanul sokba kerül a kommunikációra fordítható pénzéhez képest.:)
Neki elég lesz annyi, ha érzi, hogy jobban megy az üzlet. (és tényleg csak érzi, mert nem biztos, hogy elkezd utána számolni otthon, pontosan mikortól, mennyivel, vajon minek köszönhetően, milyen periódusokban, honnan jönnek többen, stb., stb., stb.)
Valami biztosan kimaradt, de majd valaki kijavít.:)
Üdv!
haha, rabbit belinkelte újra ezt a postot és most így laza féléves csúszással viszonoznám zs barátom köszöntését: szia zs :) (és bocs, nem vettem észre a hozzászólásodat anno)
jó zárszó volt, más kérdés, hogy ilyenkor eszembe jut: bazz, milyen jó lenne, ha nem csak páran látnánk ennyire át a problémákat, szituációkat, amikben vergődünk és elcseveghetnénk ezekről, talán “a világ is jobb lenne”, blabla, de aztán eszembe jut, amit Rabbitnek már korábban írtam: “Prófétát játszunk egy üres sivatagban… – de legalább mi odafigyelünk egymásra :) ”
szűkebb környezetedre még csak-csak tudsz hatással lenni, de egy egész piacot elkezdeni megváltoztatni? lentről? páran? hát, nem tartom magam nyuszinak (no offense to our host here ;) ), megvívtam a saját csörtéimet nem egyszer, de ehhez én sem érzem magamban az erőt…
talán majd apró pici lépésekkel
el: kell csinálni egy médiatervezés2.0 konferenciát, akarommondani szimpóziumot és akkor majd minden jó lesz és szép :DDD
kösz, konferenciaszervezéssel nem foglalkozom, bőven elég, ami van :P