Az egyik médiatulajdonos csapatépítő quadozásra invitált minket, mi pedig természetesen éltünk a lehetőséggel: ki akar az irodában poshadni és kampányokkal bajlódni, amikor hétágra süt a nap és négykerékmeghajtású terepmotorokkal is száguldozhatunk?! =:)
A quad-pálya a csongrádi Sziksósfürdőn található. Közel három óra buszos zötykölődés után le is értünk a célállomásra, és rögtön kezdetét is vette a móka! Három fajta quad volt, kettő kisebb és egy nagyobb. Az előbbieket könnyebb kezelni, hiszen nem kell rajtuk sebességet váltani, az utóbbi viszont jóval nagyobb teljesítményű. Mondanom sem kell, örültem, ha a kisebbekkel elboldogulok. Eléggé összeszorult a gyomrom, amikor először felültem, és az első kör alatt nem is nagyon oldódott a feszültségem. Persze rövid úton észrevettem, hogy az irányváltásra nem gondolni kellene, hanem elfordítani a kormányt. =:) Bár a hepe-hupákon néha még egyenesben tartani sem volt könnyű a járgányt, nem hogy kanyarodni vele! (Jó kis izomlázam is lett mára a nagy izommunkától! =:) A fiúk az első kör után már magabiztosan száguldoztak, mi lányok jó néhány másodperccel rosszabb időt futottunk. A leggyorsabb lány sem körözte le a leglassabb fiút… A quad-versenyben – a lányok esélyeit javítandó – a két leggyorsabb fiú és a leggyorsabb lány kapta a díjakat.
Bukósisakot és sárga overallt kaptunk, utóbbi a sár ellen véd. Nagy “erénye”, hogy volt belőle vagy négy-öt darab, mindenki kellően beleizzadt, s utána átadtuk egymásnak csurom vizesen. De felvettük zokszó nélkül, hiszen senki sem akart fülig sáros lenni! Mindenesetre eléggé viccesen festettünk ezekben a ruhákban. A beöltözés:
A quad-pálya egy tó körül fut, megfelelően göröngyös és sáros, hogy ne véletlenül viseljük ezt a remek és mindenkin kiválóan mutató sárga “védőfelszerelést”! Ha a sár megszáradt, a házigazdák rásegítettek egy kis vízzel a tóból.
Az első bátor vállalkozók a rajtnál:
A pálya első – könnyebb – szakaszát a legtöbben gond nélkül lefutották. Nekem az első kör elején nem nagyon sikerült ráéreznem a dologra, össze-vissza rángattam a kormányt. Még a lábamat is letettem, holott attól óva intettek: a hátsó kerék elkaphatja ugyanis! Miután sikeresen átgurultunk a bemelegítő részen, egy kis elméleti oktatást kaptunk a pálya legnehezebb részénél, egy hatalmas és jó sáros gödörnél:
Ezen úgy lehetett sikeresen átjutni, ha picit befékeztünk előtte, majd az alján nyomjuk a gázt neki. Az akadály előtt kicsit megtorpanva, rákészülve:
“Húzzunk bele!”
A quadon ülve ez a gödör jóval mélyebbnek tűnt, mint a képen, és gyanítom mélyebb is volt! A magam részéről az egyik körben sikerült ezerrel beleszaladnom, s ennek majdnem repülés lett a vége! Szerencsére erősen tartottam a kormányt, így nem bucskáztam előre. A térdem is benne volt a megmenekülésemben, hiszen az volt a másik, ami megtartott. Most picit lila, de legalább nem törtem össze magam és repültem bele a sárba… Mindenesetre frászt kaptam, sőt le is fullasztottam a quadot. Ezek után futottam a versenykörömet, azt hiszem, túlzott óvatossággal ahhoz, hogy nyerni legyen esélyem =:)
A pálya végénél két lejtőt alakítottak ki, az egyiken fel kellett ugaratni, a másikon legurulni. Az elsőnél rendszerint a “susnyásba” szaladtunk, utóbbinál a tó került időnként veszélyes közelségbe:
A célegyenes:
Újabb kör indul:
Ezzel a járgánnyal jöttünk-mentünk:
Quadosok a platóról, avagy vissza a bázisra.
Klassz volt, próbáljátok ki ti is!
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy lájkot!
Kövesd a Rabbitblogot Facebookon, vagy iratkozz fel az rss/email értesítőre!